Szolgáltatók

Utoljára 1992-ben adtak ki ilyen példátlan mértékű összefogással nyílt levelet a világ tudósai. Most úgy érezték, itt az idő a második figyelmeztetésre.

A festékek, festékmaradványok veszélyes hulladéknak minősülnek, a hulladékudvarokban viszont lakóingatlanonként 5 kg-nál többet nem lehet belőlük leadni. És a rendszer szigorú. Öt kilónál többet nem hagyhatunk az illetékes veszélyeshulladék-gyűjtő cégnél, még pénzért sem. Mi hát a megoldás?

Egy dán riportfilm szerint egy dániai szemétégetőben évente 12 tonna új ruha válik a semmivel egyenlővé. A legtöbb darabon még az árcímke is ott figyel. A svéd fast fashion óriás magyarázata nem éppen megnyugtató. Az pedig még sokkolóbb, hogy nem ők az egyetlenek, akik így kezelik az eladhatatlan ruhák kérdését.

Az interneten sokat lehet olvasni az élővizek szennyezettségéről, és fontos is a tájékoztatás, de fontosabb lenne valamit tenni a műanyag hulladékokkal, olajjal, és minden egyéb vízi szeméttel. Így gondolta az a két ausztrál srác is, aki kitalált egy végtelenül egyszerűen működő szerkezetet.

A műanyagok használatának visszafogására szólított fel Sir David Attenborough brit természettudós, dokumentumfilmes új televíziós sorozatának, A kék bolygó 2-nek a bemutatásakor.

Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia államfői Szekszárdon tárgyaltak.

2013 áprilisában Bangladesben egy nyolcemeletes épület dőlt össze. A Rana Plaza falai már napokkal korábban megrepedeztek, a földszinti üzletek, bankhelyiségek be is zártak, ám a magasabb emeleteken működő, több mint ötezer embert foglalkoztató ruhakészítő üzemek vezetői – miután a pláza tulajdonosa kijelentette, hogy az épület biztonságos – megfenyegették az alkalmazottakat, hogy ha nem mennek dolgozni, visszatartják a bérüket. Másnap reggel az épület összeomlott, több mint 1100-an meghaltak, 2500-an megsérültek. Az üzemben többek között a Mango, a Primark, a Walmart, a Benetton számára készültek ruhák.
A tragédia, amely a legtöbb áldozattal járó ipari baleset volt az elmúlt három évtizedben, felhívta a világ figyelmét arra, hogy igen nagy ára van az ész nélküli divatőrületnek, mert az indiai, bangladesi, kínai, kambodzsai ruhagyárakban dolgozó munkások nem egyszer a szó szoros értelemben belehalnak a munkájukba.