El kell ismernünk, hogy a műanyag mindenhol körülvesz minket: akár a tengerparton, akár az utcánkban sétálunk, akár az országúton megállunk. Vitathatatlan, hogy a műanyag sok tekintetben hasznos társadalmunk és gazdaságunk számára. De túlságosan nagy az a mennyiség, amelyet mindössze egyszer használunk, utána pedig eldobunk. Ha tiszta strandokat, tiszta óceánokat és tiszta utcákat akarunk látni, ezen változtatnunk kell.
Tonnaszám dobjuk szemétbe az aranyat az elektronikai hulladékokkal, engedve a fogyasztói körforgásnak. A javíttatás helyett kapásból lecserélt elektronikai berendezések tömegével nem tud lépést tartani az újrahasznosító ipar, jóllehet csak a tavaly kibocsátott e-hulladék 55 milliárd euró értékben tartalmazott újra felhasználható anyagokat.
Félmilliónyi karácsonyfát dobunk ki csak Budapesten. A fenyőket a házak elé kirakott kukák mellé vagy a kijelölt gyűjtőhelyek egyikéhez vihetjük. A fővárosban a nagyját elégetik.
További szigorításként 55 %-ban határozták meg az összesen gyűjtött, kezelt hulladék mennyiséghez képest a lerakható hulladék mennyiségét, szemben a korábbi 65%-kal. A 2017 évi OHKT csakúgy, mint az előző évi egyértelműen meghatározza a közszolgálatók által minimálisan ellátandó feladatokat, melynek körét ezúttal kiegészítették a kötelező kommunikációs tervvel, melyet a "kukaholdingnak" de a részleteket nem határozták meg.
Egészen Japánig kell utaznia annak, aki szeretné közvetlenül is megtapasztalni, milyen az, amikor egy kisvárosban tényleg komolyan gondolják, hogy hulladékmentes településsé válnak. Kamikatsu alig kétezres lélekszámú település a szigetország keleti területén, és úgy tűnik, 2020-ig sikerül is maradéktalanul teljesíteni az alig másfél évtizede megfogalmazott célt.
2017-ben számos fontos döntés született bolygónk védelme érdekében. Miután a nemzetek összefogtak a globális felmelegedés elleni harcban, Trump kivonta Amerikát a klímaegyezményből, a világ vezetői azonban így is nagy lépéseket tettek a környezetpolitika területén. A Föld sorsa azonban nem csupán a nagyhatalmú vezetők kezében van: mutatjuk, hogyan élhet környezettudatosabban!
„Jó napot kívánok!” – köszönök a Búza téren a MOL benzinkút pénztárosának. „Kérem, be lehet önökhöz hozni használt sütőolajat?” – kérdezem. „Természetesen! Szólok a kollégának, és ő azonnal át is veszi” – érkezik a válasz.
A lakossági sütőolajnak mintegy öt százalékra kerül visszagyűjtésre, a maradék a lefolyóban, a csatornákban vagy a kertben landol, ahol, mivel nehezen lebomló biológiai hulladék, súlyos természeti károkat okoz. A visszagyűjtés megoldását az is indokolja, hogy a háztartási sütőolaj kitűnő alapanyaga a biodízelnek, amely lényegesen előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik, mint kőolajból előállított rokona. Egy nemrégiben elhangzott előadás nyomán lassan körvonalazódik a visszagyűjtés rendszere a háztartási és lakótelepi övezetekben.
Az elmúlt 50 évben több mint négyszeresére nőtt a holt - oxigén nélküli - övezetek nagysága a világ óceánjaiban, a part menti vizek oxigénhiányos térségei több mint tízszeresére nőttek 1950 óta - figyelmeztetett egy nemzetközi kutatócsoport a Science című folyóiratban közzétett tanulmányában.
A kidobott elektromos és elektronikus készülékekből csaknem 45 millió tonnányi hever a világban s annak csak kis részét hasznosítják újra – írja a Piac és Profit, így tovább nő a környezetet és az emberi egészséget fenyegető veszély, figyelmeztet az ENSZ egy intézménye.