A Védegylet gárdája tenni kíván az eldobható civilizáció mindennapos hulladéktömegének csökkentése érdekében. Éppen ezért pályázatot hirdettek "El nem dobandó sajátpohár" címmel az Iparmûvészeti Egyetem hallgatói számára, a mûanyag ivópoharakat helyettesítõ tárgy tervezésére. A zsûri, amelynek elnöke Gaul Emil professzor volt, négy pályamunkát részesített jutalomban.
A hirdetési újság egyik rovatában bukkantam rá, szinte véletlenül. De minden kétséget kizáróan ott állt feketén-fehéren, konok megmásíthatatlanságával majd' kiszúrta a szemem. Mintha csak nekem teremtették volna. Azt hiszem, örült, hogy rátaláltam. Nem pasiról, nem lakásról, és nem is autóról beszélek. Egy eladó franciaágy, néhány koszorúnak való fenyõgally, és egy új szoba-WC társaságában valaki kartondobozok adás-vételét ajánlotta. Használt kartondobozokét. Már elsõ olvasatra is a "megelõzés" szó jutott eszembe, s miután sikerült beszélnem az apróhirdetés feladójával, megerõsödött bennem ez a meggyõzõdés.
Nem vagyunk az újrahasznosítás minden alakja ellen, de a túlfogyasztás gondjain az nem segít! TARTÓS DOLGOKAT KELL GYÁRTANI!
Nagy örömmel összeszedtem végre a hosszabb ideje pincémben tárolt üres üvegeket (üdítõk, borok, szörp, festék, hígító stb...) és elhatároztam, hogy visszaváltom. Gondolataim között szerepelt az a Kukabúvárban olvasott vicc is, hogy "honnan telik Baja Ferencnek szép lóra - Visszaváltotta az üres üvegeket."
A téma bizonyára számos olvasónak ismerõs, hiszen a KukaBúvár már többször foglalkozott a kicsik popsijának tájával. Tekintettel a probléma erõsen ismétlõdõ jellegére, úgy véltük, nem árt újfent elõszedni, már csak azért sem, mert a közelmúltban a KukaBúvár Egyesület levelezõ listáján számos hozzászólás érkezett az egyik jövendõ apuka által feltett kérdésekre.
A Greenpeace Argentína az eldobható Coca-Cola italcsomagolások újratölthetõre való cserélését követeli! Argentínában sem kérnek az eldobható csomagolásokból.
Az egyik tavalyi Élőfalu Hálózatban olvastam Zaja Péter hírét a Csiperke Vásárlói Kör megalakulásáról és alapelveiről. Nagyon megtetszett az ötlet. A tudatos vásárlás, a közös(ségi) részvétel és persze az elvek.
Ha most egy UFO leszállna valami magyar búzatáblában, és a belőle kikászálódó űrlény Mátyás király nyomdokaiba lépve néhány napig elkeveredne a nép között, valószínűleg arra a következtetésre jutna, hogy az itt élők zöme " akárcsak a Föld többi pontján tevékenykedő ember " önző és rövidlátó módon kizárólag a mának tud élni és a) nem érdekli, hogy közben tönkrevágja a bolygót; b) talán érdekli, de cselekvés helyett inkább a kényelmesebb struccpolitikát választja.
Ha a magyaroknak történetesen mázlijuk volna, és a szóban forgó földönkívüli épp egy lelkiismeretes muki lenne, akkor biztosan jó munkát akarna végezni, és nem érné be ennyivel. Nem ülne vissza a lokátorok alacsony száma miatt észrevétlenül maradt csészealjba, hogy hazarepüljön jelentést tenni, hanem tovább kutakodna. Mondjuk, eszébe jutna, hogy megkérdezze a gyerekeket " akik ugye a jövő felnőttei, meg minden " arról, mit is gondolnak ők a környezet pusztulásáról vagy a hulladékképződés megelőzéséről. Ha ezt tenné, teljesebb képet kapna arról, van-e még valamiféle esélye ennek a kék és zöld megannyi árnyalatát produkáló gömbölyűségnek arra, hogy továbbra is a Világegyetem egyik utánozhatatlan színfoltja maradjon.
Hogy megkönnyítsük az esetlegesen hazánkba látogató űrtárs dolgát, ötletbörze pályázatot hirdettünk a papír-takarékosság jegyében. Az alábbiakban gyerekek írnak arról, mit is gondolnak a fakivágásról, papírgyártásról, hulladékról, megelőzésről. És ha mégsem száll le mostanában az a bizonyos UFO, akkor a következő sorokat ajánljuk olvasásra azoknak, akik a cikk elején említett a) esetleg b) kategóriákba sorolják magukat, továbbá a mindenkori " de a környezetvédelem iránt esetenként nem túl elkötelezettnek tűnő " döntéshozók figyelmébe.