Az újrahasznosítás okos gyakorlat. Az elmúlt években Nagy-Britanniában egyesek azt állították, hogy az újrahasznosítás a települési hulladékok "zöld" gyógyszere. Az újrahasznosítás kedvez a központosított elõállításnak s a nagy távolságba való szállításnak; az újrahasználat ezzel szemben a független, helyi termelõknek kedvez. Ezt a nagyvállalatok "kereskedelmi gátként" bélyegzik meg. A nagyvállalatok kedvelik az újrahasznosítást, mert elõsegíti a folyamatos terjeszkedést és "környezeti kifogást, mentséget" ad termékeiknek. Azok a környezeti csoportok, amelyek az újrahasznosítás fontosságát hangsúlyozzák a tartóssággal szemben, a nagyvállalatok kezére játszanak. Az újrahasznosítás megjelent a hirdetésekben, TV-mesékben és sokan azt képzelik hogy a túlcsomagolás, túlfogyasztás gondjait ez enyhíteni képes.

Az EPA* rangsora nem ilyen, õk elsõ helyre teszik az újrahasználatot. Be kell-e olvasztani egy rossz kocsit, vagy újrahasznosítani az alkatrészeit, a régi ruhanemûeket fel lehet dolgozni, de oda is lehet adni az Harmadik Világ szegényeinek.

Költségek: az alumíniumdoboz kivételével a hulladékok újrahasznosítása költséges eljárás - drága a gyûjtés, szállítás és feldolgozás, gyakran költségesebb, mint újat csinálni. Emellett természetesen még lehet az újrahasznosítás a környezetre nézve kedvezõbb. Ugyanakkor a másodlagos nyersanyagot rendszerint igen nagy távolságokra szállítják feldolgozásra, ami energiaigényes és környezetszennyezõ is. Mindez nem jelentkezik az újrahasználatnál, tehát olyan esetben, amikor egy tejesüveg ide-oda jár a fogyasztó és az üzlet között.

A 80-as évek közepén Írországban javasolták, hogy tiltsák meg az alkoholos italok PET-palackokban való árusítását (polietilén-tetraftalát), de a javaslatot az Európai Közösség megvétózta és aztán feledésbe merült. 1988-ban Dániát vonta kérdõre az Európai Igazságügyi Bíróság. A nemzetközi italiparosok ugyanis bepanaszolták az országot, hogy az 1981 évi törvényük, amely szerint mindenféle sört és üdítõ italt újratölthetõ üvegekben kell árusítani, akadályozza a kereskedelmet. A bíróság támogatta ugyan a keresetet, de azt is kimondta, hogy a dán törvények környezeti alapon dönthetnek, "amíg nem létezik az EK olyan törvényes elõírása, amelyik nem védi azonos vagy magasabb fokon a környezetet."

Ebbõl az következhet, hogy szerintük a mûanyagpalackjaik környezeti szempontból jobbak az üvegpalacknál, s a nemzetközi gazdaság korlátozhatja a helyi gazdaságot.

A káros csomagolásfajtákat igen szeretik a nagy élelmiszeráruházak, azok számaránya pedig egyre növekszik. Ha újrahasznosítható palackok vannak, azok a kis üzleteknek adnak elõnyt a nagyokkal szemben.

A mûanyag terjedése érdekében a vállalatok anyagi áldozatokat hoznak, tudván, hogy az késõbb megtérül. Az újrahasznosítást is támogatják, s a piaci viszonyok eltorzulnak.
                                                                           THE ECOLOGIST - GAIA Sajtószemle
*Az USA legfelsõbb környezetvédelmi  szerve