Magyar a vállalkozás, a befektetés, a vezetés és a munkaerõ, az ötlet pedig nagyszerû. Büszkék lehetünk rá. Talán nem véletlen, hiszen a magyar mindig is találékony nép volt. Meglehet, a kényszerítõ körülményekbõl adódott, hogy az eszünket használva szinte semmibõl építsünk valamit. Nagyszerû példa erre ez a kis Cegléd környéki bt. A cég 16 éve használt kartondobozok forgalmazásával foglalkozik. Kezdetben két vonalon dolgozott: vagy boltoktól vette át a kicsomagolt áruk üres kartonjait, vagy elfekvõ raktárkészleteket vásárolt fel. A beszerzett dobozokat aztán kicsit rendbe tette és árusítani kezdte. Vevõi olyan kisvállalkozók voltak - tésztakészítõk, ostyások, aprócikkesek, stb. - akik kis költségvetésbõl dolgoztak, így inkább a használt, de olcsó kartont választották a drága, új doboz helyett. Ezek a kuncsaftok nem csak az alacsonyabb ár miatt jártak jól, hanem azért is, mert elkerülhették nagy készletek saját részre történõ felvásárlását. Így nem állt tõke a csomagolóanyagban és a raktározással sem kellett bíbelõdniük.

Ami a továbbadható dobozok beszerzését illeti, kicsit körülményes dolog. Egyrészt a védett márkanevekkel feliratozott darabok kicsit munkásabbak a többinél, mert ezeket csak kifordítva és újra összeragasztva adhatják tovább. Másrészt a centikre is oda kell figyelni. Természetesen a vevõk egyenméretet keresnek (egyszerre csak párszáz darabot), tehát a bt. számára szóba sem jöhet a 10 ilyen, 30 olyan méretû használt karton átvétele. Olyan helyeket kellett keresniük, ahol lehetõség nyílt egyszerre nagyobb mennyiségû, azonos ûrtartalmú doboz megvásárlására.

Az idáig mosolygós ügy azonban nem fenékig tejfel, hisz mostanára a körülmények igencsak megváltoztak. Azt hinné az ember, hogy 16 év nagy idõ, sok törzsvevõt, tehát biztos megélhetést jelent. Nos, 16 év alatt a ceglédi cég vevõkörének mintegy 80 százaléka ment tönkre vagy váltott profilt. Hiába, nehéz a kisvállalkozások sorsa Magyarországon. Akárcsak a használt dobozok forgalmazójáé. A boltoktól történõ beszerzés lehetõsége manapság egyre inkább szûkül. Nem csak a begyûjtés emelkedõ üzemanyag és munkabérei nehezítik, de a mindenre rátelepedõ, rákként burjánzó multik is. A nagy bevásárlóközpontok egyrészt inkább papírhulladékként adják el a náluk keletkezõ csomagolást, másrészt terjedésükkel egyre fogynak a használt kartonjaikat eladó kis boltok. Ráadásul, mióta a sarki üzletekben is megjelentek a nagy gyártók által elõnyben részesített "kínáló" dobozok, azóta a kartont nem -- maradi módon - nyitják, hanem -- fejlett nyugati mintára - a perforáció mentén szakítják, használhatatlanná téve ezzel a csomagolás egészét. Az egyszerûsített -- azaz egyszer használatos -- gyûjtõcsomagolások terjedésével olyan "apróságok" jelentek meg, mint a körbefóliázott raklapok (hiába, haladunk a korral!), amelyek õrületes iramban szorítják ki a jó öreg dobozokat. Maholnap már ezek is olyan ritkaságnak számítanak majd, mint a betétdíjas üvegcsomagolás.

És van tovább! A mamutcégek által diktált fizetési (esetenként 45 napra!) és áruátvételi feltételek természetesen az eladandó termék árát befolyásolják, ugyanakkor közvetve a technológia végét képezõ csomagolásra is visszaütnek. Ha lehet, így aztán már a kis gyártók is igyekeznek megszabadulni ettõl a kiadási tételtõl, csak olyanok tartanak ki mellette, akik termékük jellegébõl adódóan (pl. tészta, ostya) muszájból kartonoznak. Ha pedig a kisiparos -- kényszerûségbõl -- a multinál ad el, csak az eladótéri polc szélességével egyezõ méretû dobozban prezentálhatja az árut (bizonyos termékeket dobozzal együtt pakolnak a tárolóra), különben minden egyes plusz centiért borsos pótdíjat fizethet...

Nos, tehát akad bõven buktató a használt doboz bizniszben, ne irigyelje senki. A cégvezetõ szerint az EU-csatlakozás sem tesz jót ennek a fajta vállalkozásnak, hisz nyugaton nem rajonganak a "használt" holmikért. A mai felfogás szerint modern az, amit sterilen, újként dobhatunk a kukába. Az országban talán három cég foglalkozik ezzel a munkával. Már csak õk maradtak, hírmondónak. Nagyjából 5 évet adnak még maguknak, aztán - véleményük szerint -- már senki sem lesz kíváncsi rájuk. Talán csak mi, környezetvédõk. Drukkolunk nekik.