Az eldobó poharak helyett
A Védegylet gárdája tenni kíván az eldobható civilizáció mindennapos hulladéktömegének csökkentése érdekében. Éppen ezért pályázatot hirdettek "El nem dobandó sajátpohár" címmel az Iparmûvészeti Egyetem hallgatói számára, a mûanyag ivópoharakat helyettesítõ tárgy tervezésére. A zsûri, amelynek elnöke Gaul Emil professzor volt, négy pályamunkát részesített jutalomban.
Képeinken a megosztott két elsõ helyezett látható. Az Ehetõ pohár duplafalú ostya, ami belülrõl zselatinnal van bevonva. A két ostyafal között tölteléket (csokoládé, vanília, különbözõ magvak, gyümölcsdarabok, stb.) is lehet alkalmazni. A pohár készülhet különbözõ ûrtartalommal az italautomatáknál megszokott szabványok szerint. A forró folyadékkal szembeni ellenálló képességének megfelelõen lehet hosszabb, és rövidebb idejû fogyasztásra tervezett, amit a pohár oldalán felirat jelöl (pl. 15 perc). Ugyanígy a hõmérsékletre vonatkozó tûrõképességet is jelölni kell (pl. max: 70 fok C). A környezetvédelem nem kezdõdhet a lelki környezet védelme nélkül: az automata játékos formában filozofikus üzenetet is közvetíthet, pl. "Eb, aki a poharát meg nem eszi". A Bogdán Zoltán és Tálosi Gábor által tervezett pohár (és automata) átalakíthatja az emberek fogyasztási szokásait is, pl. a reggeli kávé rögtön egy kávésütemény elfogyasztását is jelenti.
A másik pohár a kor igényeinek megfelelõen egyetlen mozdulattal összecsukható, könnyû és kis helyen elfér. A rugalmas mûanyagfalba integrált fémrugó lehetõvé teszi a pohár összenyomhatóságát, ugyanakkor biztosítja a merevséget. A felsõ karima szilárdabb anyaga kellemesebb érzetet biztosít az ivás során. A pohár összenyomott állapotban a tokba csúsztatható , mely összefogja és megvédi azt a szennyezõdésektõl. A tervezõ: Wittinger Csaba.