Az Ökocsiga Játszóház és a Hulladék Munkaszövetség pályázatot hirdet
gyerekeknek felnõtteknek óvodáknak iskoláknak civil szervezeteknek baráti társaságoknak nagyszülõknek kismamáknak… és minden kreatív embernek, akinek fontos, hogy ne fulladjunk bele a hulladékba.
A helyi aktivitás sok esetben valamilyen helyi érdeksérelembõl, s így krízishelyzetbõl bontakozik ki. Jó esetben nem hagyják magukat az emberek: elindul egy folyamat, melyben a lakosság, vagy csoport tiltakozni kezd, tüntetés, „asztalverés”, ilyesmi... Sokszor az elhúzódó folyamatban megismerik a törvényes lehetõségeket, jogaikat céljaik eléréséhez, és akár együttmûködés is létrejöhet, melyben a civilek partnerévé is válhatnak az addig szemben álló félnek, a közösség tényleges érdekeit próbálva érvényesíteni, kontrollt gyakorolva. Tehát a radikális tevékenységnek is megvan a helye a folyamatban, de a végsõ cél azzal is a normális partneri viszony, amelyben illetékesnek tekintik a helyi polgárokat az életüket és körülményeiket meghatározó ügyekben...
Na, de amikor mindez nem megy...
250-bõl végül 132 illegális hulladéklerakókat felszámoló projekt kapott támogatást. Az adófizetõk 1 %- felajánlásaiból származó 250 millió forintot a KvVM még 100 millióval ki is egészítette. Lássuk hát tisztán a pályázati rendszert – és aztán az országot is!
Mi lehet az összefüggés? Az alábbi cikk erre próbál választ adni. Persze igazából nem rólam van szó, hanem rólunk. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy a hulladék keretirányelv az összes módosító indítványával együtt halálosan unalmas olvasmány, mégis miért lehet érdekes számunkra.
Közmeghallgatás Szentgotthárdon
„Minden állat egyenlõ, de egyes állatok egyenlõbbek a többinél.” – ez az orwelli mondat jutott eszembe azon a szentgotthárdi közmeghallgatáson, amelynek feladata a határra tervezett hulladékégetõ megvitatása volt. Vita persze nem volt. Az osztrák befektetõ, a BEGAS AG igyekezett úgy viselkedni, mintha „egyenlõbb” volna a gotthárdiaknál.
Ahogy elhagyjuk Alsónémedit az 50-es úton, a 30-as kilométerkõ után jobb oldalon különös dombok és gépek tûnnek fel. Föld(?)hányások, egy markoló, egy teherautó, egy aprítógép... ez az alsónémedi komposzttelep. Üzemeltetõje Bálint Levente Erdélybõl indult. Ausztriában dolgozott, ott ismerkedett meg a komposzttelep mûködésével, és fantáziát látott benne. Volt egy álma... Mozsár Gabi cikke
Hogy jut valakinek az eszébe, akkora õrültség, hogy egyedül szervezze 1500 ember és egy egyetemi kar zöldítését? Az egész történet egy borzalmasan álmos péntek reggelen kezdõdött. Dobrovitz Zsuzsa írása
A regionális hulladéklerakók építése és az autópályák fejlesztése növeli az illegálisan lerakott hulladék mennyiségét? Lehet, hogy nem mindig és mindenhol, de mi a környékünkön ezt tapasztaltuk. Székely Zsuzsa, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, KÖTHÁLÓ Iroda
Modern pincészet, modern csomagolás
Láthatóan nem kedvez a piac a betétdíjas termékeknek, legalábbis állandóan sír a szája a csomagolással, italtöltéssel foglalkozó cégeknek, a Vargabor Kft. mégis az újratöltést választotta az üzletpolitikájában. Tavaly közösen kiadtunk egy sajtóközleményt*, amelyben a visszaváltható italcsomagolások mellett foglaltunk állást. Végre eljutottunk a telephelyükre is, ahol rengeteg érdekes dolgot tapasztaltunk a borászatról, a piacról és nem utolsó sorban a cégvezetõ hitvallásáról. Szilágyi László riportja a Balaton partjáról
Kidobott bútorroncsok, kibelezett tévék, szakadt teherautókkal keringõ fémguberáló-bandák. Bõ tíz éve még Flandriában is így zajlott a tavaszi lomtalanítás, mára viszont újrahasználati központok, afféle „Öko-ószeresek” hálózata forgatja vissza és hasznosítja a lomokat. Perneczky László írása