Civilek

Amerika csodás mintájára épülõ-szépülõ fogyasztói társadalmunk minden átlagosnak mondható (tehát nem minimálbéres, nem vénából spóroló kisnyugdíjas, nem sokgyerekes és nem környezettudatosan gondolkodó zöld) háztartásában napról napra õrületes mennyiségû holmi válik hulladékká vagy -- esetleg "csak" - feleslegessé.

Az ELTE TFK Földrajz tanszéke és a Portoi Egyetem Földrajz tanszéke közös kutatási programjának keretében 2000. májusában 2 hétig végeztünk tájföldrajzi vizsgálatokat Portugália második legnagyobb városa, Porto térségében. Látogatásom során a hulladékprobléma sem kerülte el a figyelmemet.

Egy 40 európai várost érintő felmérés eredményeként az látszik kirajzolódni, hogy Nyugat-Európa városaiban a háztartási hulladék 26%-át (kb. 108 kg/fő/év) sikerül a szelektív gyűjtéssel megmenteni a lerakástól illetve az égetéstől.

Az európai hulladékgazdálkodás kutatása nem könnyű feladat. A legnagyobb gondot a statisztikai adatok feldolgozása jelenti. Ez csak részben magyarázható a tagországok adatsoraiban tapasztalható hiányosságokkal (Európa hulladékgazdálkodási térképén Olaszország például egyelőre fehér foltnak tekinthető), a nem egységesen alkalmazott definíciókkal, de mindemellett annak is köszönhető, hogy az EU-ban sem létezik egységes nyilvántartási rendszer

Az E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület 2000 március-április folyamán igyekezett felderíteni a város közigazgatási határain belül fekvő illegális hulladéklerakókat.

1978-ban kezdték meg egyik időszakos tavuk feltöltését a jászapátiak. Bár már házak álltak ott, ez akkor senkit nem zavart. A védelem egyedül a drótkerítés volt. Az elbeszélések szerint nemcsak települési szilárd hulladék került elhelyezésre, hanem titokban galvániszap is.

Sokan teszik fel a kérdést, mit lehet tenni a régi szemétbányákkal, a felhagyott lerakókkal. Mi történik a rendezetlen hulladéklerakókban? Erre a kérdésre próbálunk választ adni az elkövetkezőkben.