Civilek

Tavaly nálunk járt Jürgen Resch (Deutsche Umwelthilfe, DUH), és a magyar csomagolóipar apraja-nagyja elõtt nagy ívû elõadást tartott a német betétdíjas rendszerrõl. Késõbb a HuMuSz delegációja Köln környékén gyõzõdött meg róla, hogy bizony ennek komoly környezetvédelmi elõnyei vannak. A DUH kezdeményezésére most Berlinben találkozott sok ország civil szervezetének képviselõje és üzleti szereplõje, hogy a betétdíjak elterjesztésérõl tanakodjon. „A társaságban én is ott valék."

Alig több mint két hónapja beszámoltam egy konferenciáról, ahol a világ minden tájáról érkezett résztvevõk az országukban mûködõ betétdíjas rendszerekrõl beszéltek. Azóta Prágában egy olyan konferencián jártam, ahol a betétdíj szitokszónak számított. Ezúttal az európai országok "Zöld Pontos" szelektív gyûjtést szervezõ cégei jöttek össze. Jelszó: termelõi felelõsség

Nyíregyházán az E-misszió Egyesület kezdeményezésére 2004 júniusában kezdte meg mûködését a „hulladék-kommandó". Az ötlet akkor még teljesen új volt, de bevált. A mezõõrökbõl, közterület felügyelõkbõl, rendõrökbõl, polgárõrökbõl és civilekbõl álló kis csapat még mindig lelkesen küzd azért, hogy a városban az illegális szemetelés visszaszoruljon. Az elmúlt hónapokban többször is hosszú útra indultunk, hogy másokat is hasonló munkára buzdítsunk.

Eleõd-Faludy Gabi régi ismerõsünk, tagja a KukaBúvár Egyesületnek. Mostanában a SZIKE megbízásából egyre több idõt tölt házi komposztálási programok szervezésével. Belsõ levelezõ listáinkra sokszor írt már környezetbarát életmódról, zöld hétköznapokról, ezért ellátogattam hozzájuk, hogy megnézzem, hogyan rendezték be az életüket. Ezután minden lapban lesz egy hasonló riport, szeretnénk minél több jó példát bemutatni.

Fél órába telt, amire az összes zöldségest végigjártam. Az eredmény: egyetlen tanyasi tojást sem találtam, ellenben többszörösen hülyének lettem nézve, ki lettem röhögve és valószínûleg igen szarul érezném magam, ha most ott lennék, ahová a vérmes kofagondolatok kívántak. 

Az Ökocsiga Játszóház és a Hulladék Munkaszövetség pályázatot hirdet
gyerekeknek felnõtteknek óvodáknak iskoláknak civil szervezeteknek baráti társaságoknak nagyszülõknek kismamáknak… és minden kreatív embernek, akinek fontos, hogy ne fulladjunk bele a hulladékba.

A helyi aktivitás sok esetben valamilyen helyi érdeksérelembõl, s így krízishelyzetbõl bontakozik ki. Jó esetben nem hagyják magukat az emberek: elindul egy folyamat, melyben a lakosság, vagy csoport tiltakozni kezd, tüntetés, „asztalverés”, ilyesmi... Sokszor az elhúzódó folyamatban megismerik a törvényes lehetõségeket, jogaikat céljaik eléréséhez, és akár együttmûködés is létrejöhet, melyben a civilek partnerévé is válhatnak az addig szemben álló félnek, a közösség tényleges érdekeit próbálva érvényesíteni, kontrollt gyakorolva. Tehát a radikális tevékenységnek is megvan a helye a folyamatban, de a végsõ cél azzal is a normális partneri viszony, amelyben illetékesnek tekintik a helyi polgárokat az életüket és körülményeiket meghatározó ügyekben...
Na, de amikor mindez nem megy...

250-bõl végül 132 illegális hulladéklerakókat felszámoló projekt kapott támogatást. Az adófizetõk 1 %- felajánlásaiból származó 250 millió forintot a KvVM még 100 millióval ki is egészítette. Lássuk hát tisztán a pályázati rendszert – és aztán az országot is!

Mi lehet az összefüggés? Az alábbi cikk erre próbál választ adni. Persze igazából nem rólam van szó, hanem rólunk. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy a hulladék keretirányelv az összes módosító indítványával együtt halálosan unalmas olvasmány, mégis miért lehet érdekes számunkra.

Közmeghallgatás Szentgotthárdon

„Minden állat egyenlõ, de egyes állatok egyenlõbbek a többinél.” – ez az orwelli mondat jutott eszembe azon a szentgotthárdi közmeghallgatáson, amelynek feladata a határra tervezett hulladékégetõ megvitatása volt. Vita persze nem volt. Az osztrák befektetõ, a BEGAS AG igyekezett úgy viselkedni, mintha „egyenlõbb” volna a gotthárdiaknál.