Újrahasznosítás

Pályázatunkra arról vártunk rajzos, térbeli makettes pályamûveket a gyerekektõl, hogy milyen karácsonyi ünneplést képzelnek el vágott fenyõfa nélkül.

1. December 1. és 24. között hányszor tart karácsonyi nagybevásárlást a hiper- és szupermarketekben?
Egyszer? Többször? Még többször?
2. Hajlandó ideges emberek közt hosszú sorban ácsorogni, csak hogy megvehesse az aktuális akciós újságból kinézett kütyüt ajándékba?
Igen? Ugye, nem?
3. Küld elemmel mûködõ, zenélõ képeslapot ismerõseinek?
Igen? Nem? És ha olcsóbb lenne?
4. Örül, ha bejárati ajtó díszítésére szolgáló, angol karácsonyi dalocskát angolul éneklõ, mûanyag adventi koszorút kap ajándékba tengerentúli rokonaitól?
Persze? Vagy mégse? És használja is?
5. Zavarja, ha az ünnepi vacsorát követõen konyhája környékén hegyekben tornyosulnak az egyszer használatos italcsomagolások?
Igen? Nem? Miért is zavarná, ha aztán kidobhatja?
6. Hány kört kell mennie a karácsonyfa és a kuka között, míg az összes ajándékcsomagolást ki tudja hordani a lakásból?
Egyet? Néhányat? De mégis mennyit?
7. Tudja még hova tenni a „semmire sem jó” vagy „porfogó” kategóriába sorolható ajándékait?
Igen? Ön is gyakran lepi meg ilyesmivel szeretteit? És mondja, látja ennek értelmét?

Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.

Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.

Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.

Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.

A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.

Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.

Ha most egy UFO leszállna valami magyar búzatáblában, és a belőle kikászálódó űrlény Mátyás király nyomdokaiba lépve néhány napig elkeveredne a nép között, valószínűleg arra a következtetésre jutna, hogy az itt élők zöme " akárcsak a Föld többi pontján tevékenykedő ember " önző és rövidlátó módon kizárólag a mának tud élni és a) nem érdekli, hogy közben tönkrevágja a bolygót; b) talán érdekli, de cselekvés helyett inkább a kényelmesebb struccpolitikát választja.

Ha a magyaroknak történetesen mázlijuk volna, és a szóban forgó földönkívüli épp egy lelkiismeretes muki lenne, akkor biztosan jó munkát akarna végezni, és nem érné be ennyivel. Nem ülne vissza a lokátorok alacsony száma miatt észrevétlenül maradt csészealjba, hogy hazarepüljön jelentést tenni, hanem tovább kutakodna. Mondjuk, eszébe jutna, hogy megkérdezze a gyerekeket " akik ugye a jövő felnőttei, meg minden  " arról, mit is gondolnak ők a környezet pusztulásáról vagy a hulladékképződés megelőzéséről. Ha ezt tenné, teljesebb képet kapna arról, van-e még valamiféle esélye ennek a kék és zöld megannyi árnyalatát produkáló gömbölyűségnek arra, hogy továbbra is a Világegyetem egyik utánozhatatlan színfoltja maradjon.

Hogy megkönnyítsük az esetlegesen hazánkba látogató űrtárs dolgát, ötletbörze pályázatot hirdettünk a papír-takarékosság jegyében. Az alábbiakban gyerekek írnak arról, mit is gondolnak a fakivágásról, papírgyártásról, hulladékról, megelőzésről. És ha mégsem száll le mostanában az a bizonyos UFO, akkor a következő sorokat ajánljuk olvasásra azoknak, akik a cikk elején említett a) esetleg b) kategóriákba sorolják magukat, továbbá a mindenkori " de a környezetvédelem iránt esetenként nem túl elkötelezettnek tűnő " döntéshozók figyelmébe.

A háztartási hulladékok témaköre lassan nálunk is " miként tőlünk nyugatabbra " a hazai iskolai környezeti nevelés egyik legjelentősebb tevékenységi területévé válik.

A természettel harmóniában élő kultúrákban természetes volt a hulladékmentes háztartás, azaz a melléktermékek hasznosítása és visszaforgatása a természetbe, pl. a talaj termőerejének megőrzése céljából. A paraszti kultúrában a szemétdomb, a trágyadomb és az árnyékszék használata teljesen általános volt. Ezek tartalmát a komposztálódás után a mezőgazdaságban hasznosították. A középkorban az árnyékszék tartalmáért pénzt adtak. A feljegyzések szerint nagy értéket tulajdonítottak neki. A minimális kikiáltási ár meghatározása után, mely az anyag térfogata és a minősége szerint változott, árverésre bocsátották. A kínaiak vendégszeretete közismert, szívesen befogadják éjszakára és megvendégelik a megfáradt vándort. A kultúrához hozzátartozik, hogy a vendég az eltávozás előtt meglátogatja az árnyékszéket. Ha ezt elfelejtette volna, akkor a gazda finoman figyelmeztette erre.