A Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) kiinduló álláspontja szerint legfõbb ideje lenne komolyan számot vetni az országunkat fenyegetõ közeli hulladék-katasztrófával, s azzal, hogy a Föld nyersanyagkészletei végesek.

A mûanyaggyártó-ipar felelõsségét abban látjuk, hogy a fentieket figyelmen kívõl hagyva szellemi és anyagi kapacitását évtizedek óta látványosan a gyártmány- és technológiafejlesztésekre koncentrálja. Értelemszerûen elmaradtak ugyanakkor a mûanyaghulladékok újrafeldolgozásához, a másodnyersanyagpiac megteremtéséhez kapcsolódó fejlesztések, és azok az intézkedések, melyek az egészségre és a környezetre veszélyt jelentõ káros adalékanyagok kiváltását biztosítanák. A mûanyagipar a fogyasztói társadalom logikájának megfelelõen - de az ökológiai elvárások mellõzésével - elsõdlegesen a rövid életû tömegfogyasztási cikkek és csomagolóanyagok bevezetését és piacon tartását szorgalmazza.

A HuMuSz véleménye szerint a jelenlegi hulladékhegyekért felelõsség terheli a hazai mûanyaggyártó- és feldolgozó ipart ill. az importáló cégeket, hiszen nagy térfogatú és problém ás adalékanyagokkal terhelt hulladékaikkal jelentõs részt vállaltak azok növelésében. Rendszeres újrafeldolgozásról tulajdonképpen csak a gyártási-feldolgozási (tiszta, egynemû) hulladékok egy részénél beszélhetünk. Ezeknél problémát jelent viszont a gyártói újrahasznosítás ötletszerûsége, ellenõrizetlensége ill. az, hogy a káros adalékanyagokat tartalmazó hulladék veszélyességét gyakran újabb adalékok hozzáadásával növelik.

A HuMuSz álláspontja szerint végképp hiányoznak a háztartásban keletkezõ (fogyasztási) mûanyaghulladékok újrahasznosításának reális feltételei. A fogyasztási mûanyaghulladék feldolgozhatóságánál alapvetõ problémát jelent a különféle mûanyagfajták keveredése, a hulladékok szennyezettsége és az, hogy az elsõdleges granulátum olcsóbb az újrahasznosítási technológia során nyert (gyengébb minõségû) alapanyagnál. Az ipar érdektelenségében nyilván szerepet játszik a jelenlegi gazdasági és jogi szabályozórendszer milyensége is, de nem állnak rendelkezésre a feldolgozási technológiák, nincs mûködõ másodnyersanyagpiac, és hiányoznak a szelektív hulladékgyûjtés technikai és tudati feltételei.

A HuMuSz a háztartásokban keletkezõ mûanyaghulladékok mennyiségének ill. veszélyességének csökkentését tartja elérendõ célnak. Ehhez két megjegyzésõnk van:

1. Érdekeltség és idõ hiányában nem várhatunk tovább arra, hogy a fenti célok teljesûlését a mûanyagipar önkorlátozásként vállalja. És mivel önként a forgalmazók és a kereskedelem sem hajlandó meghozni a szûkséges intézkedéseket, az okozói elv érvényesítését jogi-hatósági eszközökkel kell kikényszeríteni.

2. A jelenlegi helyzetben a HuMuSz különösen kiemelkedõ jelentõséget tulajdonít a hulladék-megelõzésnek. Alapvetõ, hogy a megelõzés elsõdlegessége minden szinten kellõ súllyal érvényesüljön.

Az ehhez szükséges fõbb intézkedések:

a. Gyártói-feldolgozói szinten:

• a termelés átállítása a hulladékszegény technológiák bevezetése érdekében

• takaré kossági intézkedések, gyártmányfejlesztési erõfeszítések fokozása (kevesebb anyagfelhasználás, utántölthetõ, tartósabb termékek)

• egyutas csomagolási rendszerek helyett átállás a többutas rendszerekre (különösen az italcsomagolásoknál, a mosó- és tisztítószereknél ill. a transzportcsomagolásoknál)

• kevesebb mûanyagfajta használata (elsõsorban a fogyasztói csomagolásoknál)

• lemondás a környezetre és egészségre veszélyes adalékanyagokról (nehézfémek, halogénezett klór, bróm, fluor)

b. Jogalkotói, szakmai rányítási szinten:

• PVC és PVCD tilalom kimondása a csomagolóanyagiparban ill. a gyermekjátékoknál

• újrahasználati rendszerek anyagi támogatása

• hatékony gazdasági-jogi szabályozórendszer életbeléptetése az egyutas csomagolások és eldobó termékek visszaszorítására (tilalmak kimondása, termékdíjak, környezethasználati díjak bevezetése, visszavételi kötelezettség elõírása betétdíjjal, büntetõadók és ÁFA- kedvezmények érvényesítése

• mûanyagfajták kötelezõ anyagmegjelölése

• a kombinált anyagú, szét nem választható termékek forgalombahozási tilalma ill. büntetése

• megbízható statisztikai adatbázis, hulladékgazdálkodási információrendszer létrehozása

• életútelemzések elvégeztetése a problémás mûanyagtermékek, csomagolási rendszerek ill. újrahasznosítási technológiák összehasonlítása érdekében

• szabványosítási intézkedések (pl. a forgalomban lévõ üreges mûanyagpalackfajták csökkentése érdekében)

A fenti intézkedések egy része szerepelt a KTM folyékony élelmiszercsomagolásokkal kapcsolatos l992-es cselekvési programjában. Sajnálatos, hogy ezek az intézkedések a kijelölt határidõk elmúltával is csupán óhajok maradtak (nem kis részben a mûanyagipari ill. csomagolóanyag-gyártó lobby fellépésének eredményeképpen). Nem született meg sajnos a hulladéktörvény és az ahhoz kapcsolódó csomagolóanyagokra vonatkozó jogszabály sem, miként évek óta húzódik az IKM betétdíjakkal kapcsolatos - állítólagos - törvényelõkészítése is.

A fenti szabályozások életbeléptetése a megelõzésen kívül a hulladék újrahasznosítási rendszerek beindításához is alapvetõen szükséges lenne. Az újrafeldolgozási technológiák kifejlesztése, alkalmazási feltételeinek megteremtése a mûanyagipar legsürgetõbb feladata. Nem újabb alibi-recycling eljárásokra van szõkség (mint a kombinált "kartondobozok" esetén), hanem gazdaságilag-ökológiailag elfogadható és értelmes végterméket produkáló újrahasznosításra.

Az ennél alkalmazandó legfontosabb alapelvek:

• az újrahasznosítás ökológiai szempontból akkor értelmes, ha az újrafeldolgozás környezetkárosítása kisebb, mint az új termék elõállításánál és az ártalmatlanítás során keletkezõ összes környezetszennyezés.

• A HuMuSz a mûanyaghulladékok elégetését nem energiahasznosításnak, hanem energiapazarlásnak tartja (nem beszélve az égetéskor levegõbe kerülõ egészségkárosító anyagokról)

• meg kell szervezni a hulladékbegyüjtést elsõsorban a gyártási-feldolgozási folyamatokban, kereskedelmi láncolatokban keletkezõ nagymennyiségû, tiszta, egynemû, adalékmen tes hulladékokra - a kereskedelmi láncolaton vissza felé haladva (tiszta állapotban, minél kevesebb szállitási környezetszennyezéssel)

• biztosítani kell, hogy a mûanyaghulladékokban lévõ károsító adalékok a feldolgozás során ne kerõljenek át a másodnyersanyagba

• veszélyes adalékot tartalmazó fogyasztási cikket csak ott lehessen felhasználni, ahol az feltétlenül indokolt.

Nélkülözhetetlennek tartjuk az eddig felsorolt feladatokkal párhuzamosan folyó széleskörû lakossági ismeretterjesztést - különösen kiemelve itt is a megelõzés fontosságát. Az ép környezet ugyanis helyes fogyasztói döntéseket feltételez. A HuMuSz tagszervezetei fokozott erõvel folytatják a környezettudatos fogyasztói magatartási formák kialakítására irányuló tevékenységüket, és ebben készek az értelmes együttdolgozásra más szervezetekkel is.

Kérjük a mûanyaggyártó-feldolgozó ipar képviselõit, hogy önkorlátozás életbeléptetésével ill. megelõzési intézkedések bevezetésével vállaljanak nagyobb részt a (közvetlenül vagy közvetve) általuk okozott környezeti problémák csökkentésében. Kérjük, hogy mûanyaghulladékaik visszagyûjtésére és újrahasznosítására vonatkozó konkrét koncepciójukat dolgozzák ki. Kérjük, hogy a kereskedelmi ágazat bevonásával dolgozzanak ki egy olyan mûködõképes újrahasznosítási rendszert, amely értelmet ad a lakosságnál keletkezõ mûanyagszemét visszagyûjtésének is. Kérjük a mûanyagipart, hogy a fentiekkel kapcsolatos konkrét elképzeléseiket, intézkedési tervüket minél elõbb hozza nyilvánosságra, hogy annak kapcsolódó koncepcióját a HuMuSz kidolgozhassa.