Újrahasznosítás

A Tiszából gyűjtött, folyami műanyagból épített csónakot egy mártélyi ladik készítő mester, amit szerda délelőtt vízre is bocsájtottak.

Külföldön mind népszerűbbek a "maradék nélkül" mozgalmak, amelyek célja, hogy akár állatot is, zöldségeket is hulladék nélkül használjanak fel. De miként jutottunk el onnan, hogy egy csirkének a csont kivételével mindenét feldolgozták, addig, hogy sokan ma már csak a mellfilét hajlandóak megenni? Szabó Esztivel, a Felelős Gasztrohős kommunikációs vezetőjével a hulladékmentes étkezésről beszélgetett Dobos Emese, a hvg.hu újságírója, miként arról is, mennyi mindenről nem tudjuk, hogy egyébként ehető.

Július 6-án a Tisza melletti kisközségnél, Zsurknál felavatták és átadták a nagyközönségnek azt az itthon még példa nélküli objektumot, amelyet a folyót rendszeresen megtisztító program keretében a hordalék jelentős részét képező műanyag palackokból készítettek el a kezdeményezők.

Gyakran kesergünk jogosan azon, hogy a műanyagok szelektív gyűjtése nem elég hatékony, különösen sok csomagolóanyag végzi a kommunális hulladékgyűjtőkben, és amit begyűjtünk, azok újrafelhasználása sem zökkenőmentes. A csomagoló- és szigetelőanyagok mellett a textilipar adja a legtöbb műanyag hulladékot, és bár kevesebb szó esik róla, ez a szektor talán nagyobb leckét ad a környezetvédő törekvéseinknek, mint a PET-palack vagy a tejes doboz.

Magyar fejlesztésként mutatkozott be az újrahasznosított hulladékból kreált napelemes térkő, Ilyés Miklós tájépítész ötlete néhány éve.  A hagyományos betonból készült térkövek helyett valami sokkal környezetbarátabb alternatívát sikerült megalkotni.

Az indokolatlanul nagy mennyiségben keletkező csomagolási hulladékok világszerte nagy fejtörést okoznak a szakembereknek, és nincs ez másként az egyszer használatos borospalackok tekintetében sem. Bogóné Tóth Zsuzsánna, a Szent István Egyetem (SZIE) kutatója most részletes képet vázolt fel arról, hogy miként lehetne csökkenteni a borospalackok használatából fakadó környezeti hatásokat.

Az Aral-tó kiszáradása, hatalmas, eladatlan fast fashion-termék hegyek, kizsákmányoló gyermekmunka, az egy évben kibocsátott globális CO2-mennyiség kb. 10 százaléka - csak néhányat soroltunk fel az olajszegmens után második legnagyobb szennyezőnek számító ruhaipar negatív hatásai közül. De valójában minek nekünk újra és újra új ruhadarab, amikor így is tele van a szekrényünk?

Egy, az Egyesült Királyságban működő műanyag-újrahasznosító vállalkozás elmondása szerint „valós a veszélye”  annak, hogy a koronavírus járvány nyomán lezuhant olajáraknak köszönhetően  a cég lehúzhatja a rolót. Az alacsony olajárak miatt az újrahasznosított műanyag ára ugyanis nem versenyképes a szűz polimerekével.

Egy tanulmány kimutatta: a fekete színű újrahasznosított műanyagból készült játékok súlyosan veszélyeztetik a gyermekek egészségét