Kedves Szerkesztőség!

Régen írtam már maguknak, de most olvastam egy könyvet és elgondolkodtam néhány dolgon. Tudják, az onokám marketinget és komunikációt tanul. Azt mondta, hogy Mamika, reklámokra mindig szükség lesz! Hát, én nem tudom. Én csak egy tanulatlan öregasszony vagyok.
…
Néhány éve megrendítő hírek
jelentek meg az afrikai gyémántok bányászatáról,
kereskedelméről szóló a médiában, amit később az általuk
ihletett Véres gyémánt című film is követett. A fejlett világ
vásárlói szembesültek egy már régóta létező problémával.
A Nemzeti Civil Alap által évek óta támogatott magazinunk a legutóbbi pályázati kiíráson vélhetőleg az egyre szűkülő források áldozatául esett. Hasonló okokra hivatkozott a Nemzeti Kulturális Alap is beadott pályázatunk negatív elbírálását követően. Nem adjuk fel, továbbra is pályázunk ahová csak lehet, hogy életben tartsuk a 15 éve kiadott újságot. A fentiek miatt a KukaBúvár téli számával viszont csak február végén tudunk kijönni, csökkentett oldal- és példányszámmal, amit az egyre apadó tartalékokból finanszíroz a Humusz Szövetség. Segítséget kérünk.
Ki
ne látta volna WALL-E-t, a kedves robotot, aki szorgalmasan próbálja
eltakarítani az ember által felhalmozott hulladékhegyeket, közben
megmenteni bennünket a szociális, lelki elszegényedéstől. És ki
ne látná a köré épült külön iparágat, ami ontja magából a
reklámtárgyakat?
A kéretlenül a postaládákba
gyömöszölt ingyenes szórólapok, reklámújságok, prospektusok–
a szemétposta – elsődleges rendeltetése a fogyasztók
tájékoztatása. Persze nem önzetlenül és nem is
ingyen.
Azzal áltatom magam, hogy környezettudatos vagyok, de legalábbis erősen
aggaszt a globális felmelegedés és a vizeinkbe eresztett vegyszerek és
gyógyszerek mennyisége. Az alapokon már túl vagyok, szelektíven gyűjtöm a
szemetet, komposztálok, és energiatakarékosak az izzóim (azt már
gyerekkoromban megtanultam, hogy ha kimegyek a szobából, kapcsoljam le a
villanyt). - Gaborják Éva