Ki
ne látta volna WALL-E-t, a kedves robotot, aki szorgalmasan próbálja
eltakarítani az ember által felhalmozott hulladékhegyeket, közben
megmenteni bennünket a szociális, lelki elszegényedéstől. És ki
ne látná a köré épült külön iparágat, ami ontja magából a
reklámtárgyakat?
A kéretlenül a postaládákba
gyömöszölt ingyenes szórólapok, reklámújságok, prospektusok–
a szemétposta – elsődleges rendeltetése a fogyasztók
tájékoztatása. Persze nem önzetlenül és nem is
ingyen.
Azzal áltatom magam, hogy környezettudatos vagyok, de legalábbis erősen
aggaszt a globális felmelegedés és a vizeinkbe eresztett vegyszerek és
gyógyszerek mennyisége. Az alapokon már túl vagyok, szelektíven gyűjtöm a
szemetet, komposztálok, és energiatakarékosak az izzóim (azt már
gyerekkoromban megtanultam, hogy ha kimegyek a szobából, kapcsoljam le a
villanyt). - Gaborják Éva
A lap elérhető irodánkban, illetve megrendelhető az online megrendelőlapon.
Sokunkat bosszantanak a postaládánkat megtöltő kéretlen reklámküldemények, melyek ellen legtöbben a levélszekrényre ragasztott "Nem kérünk reklámot" matricával próbálnak védekezni. Fekete Árpád, környezetvédelmi aktivista ennél jóval tovább ment: levelet küldött a legnagyobb hazai üzletláncok tulajdonosainak, remélve, hogy pozitív változást tud így elérni a papír alapú reklámanyagok terjesztésének környezetet károsító, pazarló gyakorlata ellen.
Egyre
nagyobb hepaj keretében igazolják „zöldségüket” a
kereskedelmi láncok. Az egyik legújabb kampány keretében
„Környezettudatos vásárló vagyok” feliratú visszaváltható
szatyrokat árulnak. - Graczka Sylvia írása
A zacskós, vagy a dobozos tejet vegyem le a polcról? Kapok-e mogyorót az Ökomatától, vagy még sokat kell okosodnom hozzá? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a Nulla Hulladék roadshow-ban résztvevő iskolák 5-7. osztályos diákjai. A program szeptember óta sikeresen zajlik, január végéig országszerte 60 intézménybe látogatnak el a HuMuSz tagszervezetei. Eddig körülbelül 2800 gyerek játszott „nulla hulladékosat” országszerte. Portik-Bakai Zsuzsa írása
A brit hulladékgazdálkodási rendszer rendszeresen leírja azokat a javítható elektronikai eszközöket, amelyek még évekig működhetnének. Ezt állítja a University of Surrey 2026. szeptember 30-án bemutatott kutatása, amely a Business Strategy and the Environment című tudományos folyóiratban jelent meg. A szerzők, Sheeba Pathak (Surrey Business School) és Hajar Fatorachian (Leeds Beckett University) egy önkormányzati hulladékudvart és egy önkéntes javítókávézót, angolul Repair Cafét hasonlítottak össze, majd operációkutatási modellekkel számolták ki, hogyan lehetne a két világot egyetlen rendszerbe kötni.
A körforgásos gazdaság ma már nem egyszerűen arról szól, hogy mi történik a hulladékkal, hanem arról is, mennyi nyersanyagot használunk fel, hogyan tervezzük meg a termékeinket, és milyen üzleti döntéseket hozunk.
Az otthonon kívüli szelektív gyűjtés Walesben jóval gyengébb azotthoninál: a lakosság 94 százaléka rendszeresen válogat otthon, a kirándulóhelyeken viszont csak 65 százalék, és közülük is csupán 32 százalék teszi ezt nagyon gyakran. A gyűjtőedények többnyire ott vannak, csak az emberek nem veszik észre őket, és a rendszerbe vetett bizalom is gyenge.