Hegybontás + hulladékégetés = gazdasági fejlődés
Beremend. Festõi táj és kietlen pusztaság. Idegenforgalmi vonzerõ és aknazár. Természetvédelem és kisróka hullák robbantás után. Beremend sorsát a Cementmû és az országhatár szabja meg. Mindkettõ huszadik századi találmány. A cementgyártás 1910-ben indult, a határ 1921-ben keletkezett. Az egykori gyár 200 ezer tonna cementet gyártott évente. 1972-ben új gyár épült a korábbihoz képest ötszörös, évi 1 millió tonnás kapacitással, a határ 5 éve háború és következményei miatt zárva.
Vele vagy nélküle? – merül fel az egyre sürgetõbb, s már tán nem is annyira költõi kérdés. A globális szinten érvényes kérdõjelre az olasz csizma lakói közül egyre többen az utóbbi mellett teszik le a voksot. Cappuccinojuk utánozhatatlan, pastajuk remek, s egyik legutóbbi „vállalkozásukhoz” is csak drukkolni lehet nekik: az áru kicsomagolva jó!
Mi, kávéimádók ódákat tudnánk zengeni a kávéról. Sokunk szerint egy csésze fekete – lehetõleg fair trade, hogy még hátba is tudjuk veregetni magunkat – jó társaságban elfogyasztva feldobja a napunkat. Bár sokszor csak futtában, indulás elõtt dobjuk be a mindennapi eszpresszót. Persze vannak a kávézósok meg a nemkávézósok, de beülni valahova, egy kedves kávéházba beszélgetni, tanulni vagy csak olvasgatni mindenki szeret.
A környezettudatos szervezetek 17 éve hirdetnek egynapos fogyasztói böjtöt november utolsó hétvégéjén. A „Ne vásárolj semmi!” Nap világszerte önmérsékletre int – ám sokan vannak, akik nem figyelnek az „üzenetre”.
