Civilek

A KukaBúvár Egyesület levelezőlistáján egy levélíró beszámolt arról, hogy egy nagy magyar olajvállalat magazinját olvasgatva felfigyelt néhány olyan cikkre, amely környezetvédelmi témákról szól, illetve felvetette a következő kérdést: Lehet egy benzinkút, jobban mondva egy olajipari cég környezetvédő? Meg kell hatódnunk most attól, hogy a cég gőzerővel zöldít, vagy tényleg örülhetünk annak, hogy ők legalább tesznek valamit azért, hogy kompenzálják a környezetszennyezést, amit okoznak? A levélre aznap született válaszok lényege az volt, hogy nemhogy meghatódnunk nem kell, de egyenesen fintorognunk és gyanakodnunk érdemes, mégpedig azért, mert a vállalat képmutató módon tolja előtérbe az egyébként jelentéktelen erőfeszítéseit.

A HuMuSz nemrégiben hozta nyilvánosságra 25 kérdésből álló felmérésének eredményét a fenti témáról. Az összesen 1100 fős mintavétel a fővárosra (300 kikérdezett) és nyolc nagyvárosra (100-100 fiatal) terjedt ki. A kérdőívet kitöltők 1/4-e középiskolás, 3/4-e helyi felsőoktatási intézményben tanuló diák volt.

Bár ez egyáltalán nem szokatlan, a HuMuSz-házban november 30-án ismét megtelt az előadó. Ezúttal az illegális lerakók elleni programok értékelése és a hogyan tovább kérdése volt napirenden.

Akik figyelemmel kísérték az E-Misszió Egyesület munkáját, tudják: tizenhat hónapja működik szervezésükben a hulladék-kommandó Nyíregyházán, a Mezőőri szolgálat, Közterület Felügyelet, Rendőrség, Polgárőr szervezetek közreműködésével.

Befejeződött a szennyező-forrás felmérési és felszámolási programunk  első és második szakasza. 2004. december 1-én indítottuk el szennyező-források felmérésére és részbeni felszámolására irányuló programunkat az Ipolymente kistérség 13 településén. Célunk az volt, hogy elősegítsük a kistérségben a tiszta környezet megőrzését, felhívjuk a lakosság és a döntéshozók figyelmét azokra a rejtőzködő problémákra, melyek gátolhatják közép és hosszú távú terveik megvalósítását, vagyis a falusi és ökoturizmus kialakítását, a biotermények, -termékek előállítását.