Néhány hét múlva nemzeti delegációk utaznak Kazahsztánba egy konferenciára, hogy számot adjanak arról, hogy mit tud országuk felmutatni az Aarhusi Egyezmény végrehajtása terén. Állítólag egyedül Magyarország visz két párhuzamos jelentést az egyezményt aláíró nemzetek közül, egy hivatalos államit és egy alternatív civilt. Ez utóbbit a zöld mozgalmak szövegezték.
Végre magyarul is megjelent Naomi Klein No Logo c. világhírű bestsellere. Az AMF Kft és a Tudatos Vásárlók Egyesülete kiadásában megjelenő No Logo előszavát Tamás Gáspár Miklós írta.
"Életveszélyes mutatványba kezd a Környezetvédelmi Minisztérium, amikor hatástanulmányok nélkül, vakrepülés jelleggel újabb önsorsrontó magyar kísérletbe fog." (id: ÉFOSZ)
kb. 8:15-kor megy el a kedvem az egésztől. Amikor a szakadt személyvonat elhagyja Budaörsöt és már leszálláshoz (megváltás!) készül az ember, akkor jön az a szakasz. Két kilométeren keresztül gödörben megy a vonat és végig-végig gusztustalan szemétkupacok borítják a partot. Egyszerűen leborítják fentről, és kész.
A rendszerváltás óta eltelt időszak összes még élő környezetvédelmi minisztere (hét fő), a jelenlegi, sőt a következő öt év összes miniszteraspiránsa (hány ilyen van?) - egymást követő napokon - megnyitotta a a HuMuSz Házat. Ez persze nem igaz.
Az E-misszió Egyesület ismét megszervezte a lakossági veszélyes hulladék gyûjtését Nyíregyházán. A korábbiakhoz hasonlóan a város hét helyszínén fagyoskodtak munkatársaink, aktivistáink és fogadták a lakosokat, akik jöttek is szép számmal.
Több céget is kértem, hogy – lakossági tájékoztató munkánkat elõsegítendõ – tájékoztasson a jelenlegi elektronikushulladék átvételi feltételekrõl, díjszabásukról, az esetleges újrahasznosítási lehetõségekrõl. Közzéteszem e tárgyban K. úrral folytatott levelezésemet, meglehetõsen tanulságos. A levéltitok megsértése amúgy csúnya dolog (a részemrõl is). Ejnye-bejnye!
Az alábbi levelet – petíció gyanánt – a tüntetésen adták át a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület és az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület elnökei az Onyx Magyarország Kft-nek.
Alighanem mindenki hallott már az esztergomi vízszennyezésrõl. A dorogi veszélyeshulladék-égetõbõl mintegy 47 tonnányi folyékony hulladék került a közeli Kenyérmezei-patakba, majd onnan a Dunába és végül a város ivóvízbázisába. A történet azonban ennél többrõl szól: a cégrõl, amely vélhetõen korábban is engedett a patakba veszélyes hulladékot, a felügyelõségrõl, amely atyai féltéssel óvta a szennyezõ vállalatot, az ÁNTSZ-rõl, amely igyekezett a lakosságot fenyegetõ veszélyt bagatellizálni és persze szól arról az egy szem munkásról is, akit elbocsátottak. Mindenki más maradt a helyén.