A történetnek már az eleje is izgalmas. A dorogi veszélyes üzembõl ugyanis 150 m3 anyag tûnt el anélkül, hogy bárki észre vette volna. A tartályból, amiben a folyékony veszélyes hulladékot tárolták - zömében gyógyszergyári maradékanyagot - több órán keresztül ömlött ki a veszélyes anyag, mire valakinek feltûnt a dolog. A jelzõrendszer hibásodott meg? Lehet. De nem ez volt az egyetlen ami akkor elromlott. Az 1000 m3-es tartály megrepedt, a vésztározón „nyitva felejtették” a csapot, és a kiömlõ folyadék belefolyt egy aknába, amit rákötöttek az üzem külsõ csapadékelvezetõ csatornájára. Természetesen teljesen szabálytalan módon.

A cég – az ONYX Magyarország Kft. – azt vallja, hogy õ nem tudott az illegális bekötésrõl, de ezt elég nehéz elhinni. Az akna ugyanis alig 1 méterre van a tartálytól, a föld alatti rákötés pedig jól látszik. Nagyon ügyesnek kellett lenni, hogy ne vegyék észre. A folyékony hulladék tehát kiszaladt az esõvízgyûjtõbe, onnan pedig szabad volt az út egyenesen a patakhoz. Jellemzõ, hogy a katasztrófavédelem is lakossági bejelentésbõl tudta meg, hogy mi történt, mert a cég nem értesítette a hatóságokat. Innentõl már gyorsan peregtek az események, a barnára festett patak, melyben oldószerek, gyógyszergyári maradékanyagok és végtermékek is voltak, belefutott a táti Duna-ágba, onnan a Nagy-Dunába, végül a város ivóvizét adó csápos kutakon keresztül az ivóvízhálózatba.

A felügyelõség Ásványráróról érkezõ kármentesítõ csapata sokat késett. Este 7 óra tájban még csupán néhány fûnyíró jelentette a mûszaki védelmet. Aztán felhúzták a merülõfalat a táti Duna-ágban és megkezdték a perlit szórást. A cég elõször csak fáradtolajról beszélt, majd utóbb említést tett oldószerekrõl is. Csak hat nappal késõbb derült ki, milyen anyagcsoportok voltak a tartályban - természetesen errõl naprakész információkkal kellett volna rendelkezniük, de a felügyelõség csak a szennyezést követõ harmadik napon kért felvilágosítást, és a cég kérésére ekkor is adott 48 óra haladékot. Ne gondoljunk nagy munkára, az ominózus tartályról mindösszesen 9 sornyi információval rendelkeztek.

A hetedik napon

A botrány a szennyezést követõ hetedik napon robbant, mikor a város jegyzõje felutazott Gyõrbe, és hosszas küzdelem árán megszerezte az információkat arról, mit is tároltak a tartályban. Ekkor rendelték el az ivóvíztilalmat, elsõsorban arra hivatkozva, hogy a hatóságok mindezidáig az információkat elhallgatták és a várost félreérthetõ módon tájékoztatták, így óvatosságból elrendelik a tilalmat. Mint kiderült, jól döntöttek. Az ÁNTSZ és a Felügyelõség már a három nappal korábbi ivóvízmintákban is egyértelmûen kimutatta, hogy a szennyezés megjelent a vezetékes vízben is. A város egyesületünkön keresztül felkért egy független céget, végezzen kontroll- méréseket. A szennyezést követõ 10. napon is még 111 féle gyógyszergyári vegyületet, oldószert, rákkeltõ és születési rendellenességet okozó vegyületet mutattak ki az ivóvízben. Ekkor az ÁNTSZ szerint a víz már tökéletesen iható volt. Jellemzõ, hogy a hatóságok mindösszesen 5-10 féle vegyületet vizsgáltak a vízben - amire volt jogszabály.

Az ivóvízben kimutatott anyagokról sokáig folyt a vita, melynek lényege, hogy a mért értékek határérték alattiak vagy afelettiek. Az ÁNTSZ a legenyhébb WHO-határértékekkel példálódzott, míg a város a szigorúbb határértékeket fogadta el. A probléma az, hogy a ivóvízben talált anyagok jó részére nincs határérték. És azt ki tudja, hogy a hormonkészítmények, vagy épp a Cavinton és a többi aromás vegyület hogyan hat együtt? Nem is szólva azokról az anyagokról, melyeket a labor egész egyszerûen nem tudott beazonosítani. Megdöbbentõ ennek tükrében, hogy az ÁNTSZ ivásra javasolta a vizet. Sõt a saját adatait ki sem akarta adni a város részére.

A cég

Az Onyx kft. kapott egy 158 milliós büntetést – ami töredéke az éves bevételeinek. A vezetõk közül mindenki a helyén maradt. Hivatalos sajtóközlemény szerint pénzbüntetéssel sújtottak öt embert, de mint azt megtudtuk ez csupán jutalom megvonást jelent. Egy embert rúgtak ki, aki a csapot állítólag nyitva hagyta. A fõmérnök, aki a mûszaki állapotokért felel, a helyén maradt. Persze az is elgondolkodtató, mennyire hatékonyak a felügyelõség ellenõrzései, hogy ki tudja mióta mûködhetett az illegális rákötés. És vajon hányszor engedtek a patakba veszélyes anyagot? Mert a patak mentén élõk, nem a szennyezés tényén rökönyödtek meg, mint mondják, volt itt már piros színû a víz, meg sárga is. A különbség csupán a mennyiségben volt. Hogy errõl képet kapjunk: a Kis-Duna mentén 3-4 km-es körzetben érezni lehetett az oldószerszagot.

A cégnek nem ez volt az elsõ ügye. Ki ne emlékezne a Budapesti Vegyi Mûvek garéi hulladékára? Akkor 600%-kal lépték túl dioxin tekintetében a határértéket. A salaktárolói beszennyezik a talajvizet, a felügyelõség korábbi mérései 100 és 1000-szeres határérték-túllépésrõl tanúskodnak. Aztán ott volt a vasútállomáson tárolt hordók és a lila füst esete. Minden évben újabb történet íródik, és minden évben elmarad a felelõsségre vonás.

Ahogy most is. Volt egy kis beszállítói tilalom – amikor a sajtó a tüntetésünk miatt jobban érdeklõdött a dolog után, de ezt is mérsékelték néhány nap múlva. Ma már az üzem úgy mûködik, mint korábban. Igaz, a csatornát betömték, és most már csak felügyelõségi engedéllyel engedhetnek vizet a patakba. A szennyezést követõen a helyszíni bejáráson a felügyelõség több száz szabálytalanul tárolt konténert talált. Nem stimmeltek a záró és nyitó egyenlegek, kiderült hogy több helyen tározókat bérel a cég, amirõl a hatóságnak fogalma sem volt. A szeptember 13-i egyórás helyszíni bejáráson a felügyelõség azonban mindent rendben talált és a korábbi részleges beszállítói tilalmat is feloldotta.

Kontroll

Az égetõ mögött nagy érdekcsoportok állnak. A gyógyszergyártók szövetsége szerint: „a cég a legszigorúbb hatósági és önkontroll mellett mûködik”, mondták ezt a szennyezés után. Más cégek is, mint pl. az Audi nyilatkozott, hogy nehézségeket okoz nekik, hogy nem tudják beszállítani a veszélyes hulladékokat az égetõbe. Mit tehet ezekkel szemben egy civil szervezet? Szerez a városnak egy független céget, aki méréseket végez, tájékoztatja a sajtót a visszásságokról, 1000 fõs tüntetést szervez, nyílt levélben fordul a környezetvédelmi miniszterhez, megfellebbezi a határozatot és végül bírósághoz fordul. Mi mindezt a dorogi környezetvédõkkel együtt megtettük, az égetõ mégis mûködik.

A mostani szennyezésben egyedül Esztergom városa állt a zöld oldalon. A többiek: a cég, a felügyelõség, az ÁNTSZ, a vízmû mind-mind igyekeztek eltussolni az ügyet. Környezetvédelmi miniszterünk pedig egy ilyen szennyezést még arra sem méltatott, hogy a helyszínre kijöjjön, a nyílt levélre a mai napig nem érkezett válasz*. Persze volt nyilatkozat, hogy most aztán kemények leszünk, de a dorogi példa mutatja, hogy errõl szó sincs. A nyilatkozat csak a nyilvánosságnak szólt.

De a küzdelmet nem adjuk fel. A helyi környezetvédõ szervezetek más-más úton próbálkoznak. Ha a perünk sikeres lesz, az égetõben teljes és valódi felülvizsgálatra kerül sor. A céget a város is beperli és tervbe van véve egy monitoring rendszer kiépítése a patak mentén. Talán sor kerül egy részletes környezeti állapotfelmérésre is. Készülõben van egy honlap, mely az égetõ mostani és múltbéli szennyezéseit mutatja be, tervbe van véve a patak felmérése, az illegális rákötések feltérképezése, felvettük a kapcsolatot a külföldi környezetvédõkkel is, hogy a cég „nemzetközi” szennyezései is nyilvánosságot kapjanak.

Az ügy tehát korántsem zárult még le. A helybéliek pedig talán rádöbbentek arra, mit is jelent a környezetszennyezés, miért küzdenek a zöldek. Mert Esztergomban néhány hétre felvillant egy lehetséges jövõ képe, mikor az emberek otthon ivóvizet tartalékolnak, és a város kétségbeesetten keres tiszta ivóvízforrást. Sokaknak volt megvilágosító erejû a mostani szennyezés – ha volt pozitívuma ennek az ügynek, akkor az ez.

* Lapzárta után megérkezett a választ nyílt levelünkre Persányi Miklós minisztertõl. Lényeges, hogy a csapról azt írja: „nem is lett volna szabad ott lennie”, ill. „a terveken nem szereplõ, szabadba vezetõ betonozott akna”. Azaz a munkást azért rúgták ki, mert kinyitott egy csapot, aminek nem lett volna szabad ott lennie...