A téli KukaBúvárból már értesülhettünk az új, visszaváltható üvegben kapható Szobi gyümölcslevek megjelenésérõl. Újabb hír: a gyár belföldi kereslet hiányára hivatkozva 100%-os almalevet már csak kivitelre termel. Helyette azonban új ízként megjelent a vérnarancs-nektár. Szintén bejelenteni való, hogy "nagy örömünkre" az említett Golden Valley termékcsalád gyümölcslevei a "népszerû" Tetra Pak csomagolásban is kaphatók.
A Védegylet gárdája tenni kíván az eldobható civilizáció mindennapos hulladéktömegének csökkentése érdekében. Éppen ezért pályázatot hirdettek "El nem dobandó sajátpohár" címmel az Iparmûvészeti Egyetem hallgatói számára, a mûanyag ivópoharakat helyettesítõ tárgy tervezésére. A zsûri, amelynek elnöke Gaul Emil professzor volt, négy pályamunkát részesített jutalomban.
A hirdetési újság egyik rovatában bukkantam rá, szinte véletlenül. De minden kétséget kizáróan ott állt feketén-fehéren, konok megmásíthatatlanságával majd' kiszúrta a szemem. Mintha csak nekem teremtették volna. Azt hiszem, örült, hogy rátaláltam. Nem pasiról, nem lakásról, és nem is autóról beszélek. Egy eladó franciaágy, néhány koszorúnak való fenyõgally, és egy új szoba-WC társaságában valaki kartondobozok adás-vételét ajánlotta. Használt kartondobozokét. Már elsõ olvasatra is a "megelõzés" szó jutott eszembe, s miután sikerült beszélnem az apróhirdetés feladójával, megerõsödött bennem ez a meggyõzõdés.
Nem vagyunk az újrahasznosítás minden alakja ellen, de a túlfogyasztás gondjain az nem segít! TARTÓS DOLGOKAT KELL GYÁRTANI!
Nagy örömmel összeszedtem végre a hosszabb ideje pincémben tárolt üres üvegeket (üdítõk, borok, szörp, festék, hígító stb...) és elhatároztam, hogy visszaváltom. Gondolataim között szerepelt az a Kukabúvárban olvasott vicc is, hogy "honnan telik Baja Ferencnek szép lóra - Visszaváltotta az üres üvegeket."
Pályázatunkra arról vártunk rajzos, térbeli makettes pályamûveket a gyerekektõl, hogy milyen karácsonyi ünneplést képzelnek el vágott fenyõfa nélkül.
A téma bizonyára számos olvasónak ismerõs, hiszen a KukaBúvár már többször foglalkozott a kicsik popsijának tájával. Tekintettel a probléma erõsen ismétlõdõ jellegére, úgy véltük, nem árt újfent elõszedni, már csak azért sem, mert a közelmúltban a KukaBúvár Egyesület levelezõ listáján számos hozzászólás érkezett az egyik jövendõ apuka által feltett kérdésekre.
1. December 1. és 24. között hányszor tart karácsonyi nagybevásárlást a hiper- és szupermarketekben?
Egyszer? Többször? Még többször?
2. Hajlandó ideges emberek közt hosszú sorban ácsorogni, csak hogy megvehesse az aktuális akciós újságból kinézett kütyüt ajándékba?
Igen? Ugye, nem?
3. Küld elemmel mûködõ, zenélõ képeslapot ismerõseinek?
Igen? Nem? És ha olcsóbb lenne?
4. Örül, ha bejárati ajtó díszítésére szolgáló, angol karácsonyi dalocskát angolul éneklõ, mûanyag adventi koszorút kap ajándékba tengerentúli rokonaitól?
Persze? Vagy mégse? És használja is?
5. Zavarja, ha az ünnepi vacsorát követõen konyhája környékén hegyekben tornyosulnak az egyszer használatos italcsomagolások?
Igen? Nem? Miért is zavarná, ha aztán kidobhatja?
6. Hány kört kell mennie a karácsonyfa és a kuka között, míg az összes ajándékcsomagolást ki tudja hordani a lakásból?
Egyet? Néhányat? De mégis mennyit?
7. Tudja még hova tenni a „semmire sem jó” vagy „porfogó” kategóriába sorolható ajándékait?
Igen? Ön is gyakran lepi meg ilyesmivel szeretteit? És mondja, látja ennek értelmét?
A Greenpeace Argentína az eldobható Coca-Cola italcsomagolások újratölthetõre való cserélését követeli! Argentínában sem kérnek az eldobható csomagolásokból.
