Ahogy elhagyjuk Alsónémedit az 50-es úton, a 30-as kilométerkõ után jobb oldalon különös dombok és gépek tûnnek fel. Föld(?)hányások, egy markoló, egy teherautó, egy aprítógép... ez az alsónémedi komposzttelep. Üzemeltetõje Bálint Levente Erdélybõl indult. Ausztriában dolgozott, ott ismerkedett meg a komposzttelep mûködésével, és fantáziát látott benne. Volt egy álma... Mozsár Gabi cikke
Ez a szerkesztõségi jegyzet még április elején íródott.
Amikor ez a lap a nyomdába kerül, úgy néz ki, hogy összeomlik a koalíció, amit itt csak egy szempontból értékelünk: hamarosan új miniszter lesz a környezetvédelmi tárca élén.
A tizedik, mióta demokrácia van itt. Szilágyi László írása.
Nem statikai problémáról írok. Saru utcai épületünk éppen akkor menekült meg az összeomlástól, mikor a munkatársak és önkéntesek kemény munkájának köszönhetõen HuMuSz Ház lett belõle. Jól használható irodák, konyha és oktatóterem, amely a szerda esti elõadások idején most már hétrõl-hétre megtelik érdeklõdõkkel. A 2008. március 19-i elõadás címe így hangzott: „Összeomlás. Az elpusztult civilizációk tanulságai”. De úgy éreztem, a téma idén tavasszal többször is visszatért. Remélem ez még nem az öregkori depresszió. Gadó György Pál írása
A regionális hulladéklerakók építése és az autópályák fejlesztése növeli az illegálisan lerakott hulladék mennyiségét? Lehet, hogy nem mindig és mindenhol, de mi a környékünkön ezt tapasztaltuk. Székely Zsuzsa, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, KÖTHÁLÓ Iroda
avagy élménybeszámoló Sas István reklámfilmrendezõ elõadásáról. Hazudnak-e a reklámok? Naná! Tudjuk mindannyian, hogy hazudnak. Mégis bedõlünk nekik. A szakember persze árnyalja a képet.
Modern pincészet, modern csomagolás
Láthatóan nem kedvez a piac a betétdíjas termékeknek, legalábbis állandóan sír a szája a csomagolással, italtöltéssel foglalkozó cégeknek, a Vargabor Kft. mégis az újratöltést választotta az üzletpolitikájában. Tavaly közösen kiadtunk egy sajtóközleményt*, amelyben a visszaváltható italcsomagolások mellett foglaltunk állást. Végre eljutottunk a telephelyükre is, ahol rengeteg érdekes dolgot tapasztaltunk a borászatról, a piacról és nem utolsó sorban a cégvezetõ hitvallásáról. Szilágyi László riportja a Balaton partjáról
Kidobott bútorroncsok, kibelezett tévék, szakadt teherautókkal keringõ fémguberáló-bandák. Bõ tíz éve még Flandriában is így zajlott a tavaszi lomtalanítás, mára viszont újrahasználati központok, afféle „Öko-ószeresek” hálózata forgatja vissza és hasznosítja a lomokat. Perneczky László írása
250 pályázat érkezett be az illegális lerakók felszámolására, a keretösszeg 245,8 millió forint, azaz várhatóan több ezer felszámolási program valósulhat meg. A részletekrõl elõreláthatólag májusban nyújthatunk tájékoztatást, miután a környezetvédelmi miniszter aláírja a bizottság javaslatát.
A Nemzeti Civil Alap támogatásával az elmúlt hónapokban a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásával ismerkedtünk. Szlovákia, Székelyföld és Kárpátalja után március végén 2-3 napot a Vajdaságban töltöttünk. Többet kellett volna. Gadó György Pál tudósítása Szilágyi László szelektálós kiegészítésével
Sajnos a címben nincs helyesírási hiba. Egyelõre még nem maga az Európai Unió, hanem a GAIA európai tagszervezetei hoztak létre regionális együttmûködést.
Nem vigasztalásnak szánom, de a dorogi vegyszerszivárgás, a libatoll-égetõbõl átfabrikált gyõr–bácsai üzemben történt robbanás, a hulladék-együttégetésre áhítozó hazai cementgyárak vagy a rákospalotai hulladékégetõ füstgáztisztító-kálváriája még szerény környezetvédelmi ügy az Észak- és Közép-Amerikában továbbá Kelet- és Dél-Ázsiában napirenden lévõ égetõs környezeti konfliktusok mellett.
Nem csoda, ha a Nemzetközi Szövetség a Hulladékégetés Alternatíváiért (Global Alliance for Incineration Alternatives – GAIA) ezekben a térségekben volt igazán aktív, de az sem véletlen, hogy 2008. márciusában Brüsszelben elindult a regionális ügyekre szakosodó GAIA-Europe hálózat is.
