Enyhe szorongással indulunk Szerbiába. Eredetileg korábban akartunk menni, de miután február 17-én Koszovó kikiáltotta függetlenségét, nem tûnt jó ötletnek az utazás. Szerencsére az összeszokott kukázó párost (Szilágyi-Gadó) ezúttal Várady Zoli, a Zöldpók Alapítvány informatikusa, a civil szervezetek jó ismerõje kalauzolja, aki Újvidéken született, kiválóan beszél szerbül, és sokat tud a szerb-magyar együttélésrõl. Mi, akik csak a Magyar Rádió adásaiból tudunk Szerbiáról, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy alig vergõdtek ki a háborús helyzetbõl, és ha az utcán sétálunk, mindig ki vagyunk téve egy jó kis magyarverésnek. Persze néhány nap alatt nem ismertük meg a helyzetet, de az biztos, hogy nem tapasztaltunk sem általános nincstelenséget, sem bármi barátságtalan gesztust. Érdemes néha átlépni az államhatárokat!

A Szabadkai Népszínház bontását-építését takaró palánk, rajta a plakátok:

Koszovó Szerbia része

Horgosnál megérkezünk Szerbiába, de ettõl a táj nem változik. Továbbra is a felszántott Nagyalföldön járunk. Hamarosan elhúzunk a Ludasi-tó mellett. Olvasmányaim alapján tudom, hogy ez egy nemzetközi jelentõségû madárvédelmi területet, amely sokat vesztett egykori gazdagságából. Akárcsak a Palicsi-tó, ahova közben megérkezünk. A kis üdülõváros valószínûleg a XIX-XX. század fordulóján élte fénykorát, de úgy látszik nem lesz egészen az enyészeté. Kezdik rendbe hozni a szecessziós stílusú szállodákat, villákat és fürdõépületeket. 1999-ben a Palicsi-tóba is hullott néhány NATO-bomba és rakéta, de szerencsére a mérések szerint radioaktív sugárzás nem érte a területet.

Szabadkán van még idõnk az elsõ megbeszélt találkozóig, így megnézhetjük a Városházát, amely a magyar szecesszió egyik nevezetes épülete. Komor Marcell és Jakab Dezsõ budapesti építészek tervei alapján épült, akárcsak a ma sokkal komorabb hangulatot sugárzó zsinagóga és több palicsi palota is. A százezer lakosú Szabadkán ma is relatív magyar többség van, 38,5 százalékkal a magyar a legnépesebb népcsoport. Magyar a polgármester is, az utcanevek is ki vannak írva anyanyelvünkön, de valamiért az utcán alig hallunk magyar szót. A túrós bureket is csak szerbül tudjuk megrendelni, de így is nagyon ízlik.

Szabadk: a tekintélyes méretû szecessziós stílusú Városháza

Szabadka tudja, mi a komposztálás. Ezt már a Terra’s nevû civil szervezet irodájában halljuk, ahol egy temperamentumos bosnyák hölgy nagyon kedvesen fogad minket. A szervezet 1990-ben alakult, fõ profiljuk a biogazdálkodás, de nagyon sok más szimpatikus programjuk is van, amelyeket eddig fõleg világbanki és európai pályázatokból finanszíroztak. A hollandokkal különösen jó kapcsolatokat ápolnak. Fogyatékos gyerekeknek többek között papírgyûjtést és komposztálást szerveznek, és a biogazdaságok munkájába is bekapcsolódhatnak. A tízemeletes – és közepesen barátságtalan – irodaházban, ahol mi is ülünk, hamarosan zöld iroda projekt indul.

Snježana Mitrović Nikola, a TERRA'S lendületes munlkatársa

De persze számunkra a legérdekesebb, hogy – ahogy azt már mondtam – Szabadka tudja, mi a komposztálás. A program 2003-ban a komposztálásban közismerten élenjáró svájciak, Szabadka Község (ezt mi inkább Szabadkai járásnak neveznénk), és az akkor már külföldnek számító horvátországi Eszék együttmûködésével indult. A munkában több civil szervezet is részt vesz, Szabadkán talán a legfontosabb a „Fiatalok és a játék” nevû csoport, akik iskolákban és óvodákban indították el a komposztálást. Ma már a komposzt csapatuk hálózatként mûködik. A fiatalokkal és a felnõtt lakossággal is foglalkoznak, és médiakampányokat is indítanak. (A sajtótermékek közül mi a Horizontok címû kétnyelvû lapot láttuk, amit körülbelül olyan minõségben fordítottak magyarra, mint a kínai játékkártyákat szokták. Ha a város nagy szülötteire, Kosztolányira, Csáth Gézára – meg persze Lékó Péterre és Illés Zoltánra – gondolunk, akkor ez különösen fájó. Nem valami történelmi visszamerengésrõl van szó, hiszen ma is kiváló minõségû magyar szövegek születnek Szabadkán. Csak oda kellene figyelni, hogy kinek adják oda fordítani.) De most figyeljünk a komposztálásra! Ahogy Svájcban, úgy Szabadkán is hangsúlyos szempont, hogy házi komposztálással a lerakandó hulladék mennyisége jelentõsen csökkenthetõ. Ezt jól elmagyarázzák a kiadványok. És bár a Vajdaságban komoly méretekben sehol nem zajlik szelektív gyûjtés, a komposztáló kampányhoz kapcsolódva Szabadkán a gyerekeket erre is felkészítik.

Zvezdan Kalmarral egy könyvesboltban lévõ presszóban beszélgettünk. Ahogy mondani szokták: kulturált környezetben. A fiú az Ökológiai és Fenntartható Fejlõdési Központ (CEKOR) munkatársa, amely egyúttal a Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelõ Hálózat tagja. Céljuk, hogy a fontos környezetvédelmi kérdésekrõl a nyilvánosság bevonásával döntsenek. Zvezdan nagyon sok környezeti hatástanulmányon és banki dokumentumon rágta át magát, de elõtte társaival világos alapelveket csiszoltak ki. Nyilván több környezetvédelmi kérdésrõl is, mi a hulladékgazdálkodásról vallott nézeteit „ellenõriztük”. 2003-ban Szerbia nagyobb településein már egész jól megszervezték a hulladékgyûjtést, de a falusi területeken alig-alig, így alakult ki a 60-70 %-os országos gyûjtési átlag. Nálunk ez az arány már évek óta jóval 90 % fölött van. Szerbiában a 180 települési szeméttelep közül egyik sem felelt meg az egészségügyi szabványoknak, ezért talaj- és talajvízszennyezést okoztak. Zvezdan is egyetért azzal, hogy ez a helyzet tarthatatlan volt, de a megoldást más irányban keresi, mint a 2007 októberében készült világbanki tanulmány. Õk a kis szeméttelepek bezárása és kármentesítése mellett 29 jókora méretû regionális hulladéklerakó építését tervezik, sõt már a megvalósítás is megkezdõdött. Ahogy azt Magyarországon megszoktuk, a hasonló tervekben az átrakó állomások mellett mindig szó van szelektív gyûjtõ központokról is, de ezek létrehozására sem Magyarországon sem Szerbiában nem fordítanak figyelmet. Maradnak a gigantikus méretû lerakók, amik sok szemetet elnyelnek, de elõbb-utóbb betelnek, miközben az anyag- és energiafaló gyártási folyamatokat megváltoztathatatlan ténynek tekintik. A pazarló termelési és fogyasztási struktúrák stabilizálása még inkább igaz a hulladékégetõkre, amelyek építésére szintén születtek tervek Szerbiában. Zvezdanék profi módon leleplezik a hamis állításokat, tájékoztatják a közvéleményt, és próbálják meggyõzni a döntéshozókat.

Az alig egy órás könyvesbolti beszélgetés alatt Zvezdan azt is elmondja, hogy Dr. Gyarmati Zoltánnal, a Vajdasági Autonóm Tartomány környezetvédelmi titkárával (más néven környezetvédelmi miniszterével) jól tudnak együtt dolgozni. Gyarmati professzor – aki mellett a Vajdasági Magyar Szövetség még 3 titkárt ad a tartományi kormányba – kémikusként korábban a legtöbbet a Vajdaság légszennyezettségével foglalkozott. Bizonyos területeken még most is katasztrofális a helyzet. A legismertebb a Belgrádhoz közeli Pancsova nehézvegyiparból származó szennyezése, de a Vajdaság magyar határhoz közeli területein is vannak komoly szennyezõ források. A Vajdasági Autonóm Tartomány területe csak 21500 km², de környezetvédelmi feladatokban nincs hiány. A gondot ezen a területen is az okozza, hogy a tartományi titkár hatásköre korlátozott, a belgrádi kormány környezetvédelmi munkájával pedig – nyilatkozataiból tudjuk – Gyarmati professzor sincs megelégedve.

A Duna Újvidéknél, szemben Pétervárad vára

A Vajdasági Autonóm Tartomány kormánya és tartományi gyûlése Újvidéken mûködik, ahova késõn este mi is megérkezünk, hogy programunkat másnap ott folytassuk. Vajdaság alig több mint 2 millió lakosából 290 ezer magyar, ez a népesség 14 %-a. Jugoszlávia fokozatos szétesése óta a Vajdaságban a magyarok száma is, aránya is csökken. De most inkább Újvidékrõl beszéljünk! A város nem csak arról híres, hogy Szeles Mónika itt kezdett teniszezni, de arról is, hogy a 60-as, 70-es évektõl kezdve magyar kulturális fellegvár volt. A magyar fiatalok közül nagyon sokan, a Rádió Novi Sad magyar nyelvû könnyûzenei mûsorát hallgatták. Akkoriban a Magyar Szót tartották a világ legjobb magyar nyelvû napilapjának, az Új Symposion újító hangú folyóiratnak számított, a Forum Könyvkiadónál pedig jobbnál-jobb magyar nyelvû mûvek jelentek meg.

Reggel, épp csak befejezzük a piaci bevásárlást és a reggelit, már megyünk is Újvidék Város Ökológiai Mozgalmának irodájába, ahol Nikola Aleksic nagyon kedvesen fogad minket. Sok jót tudok mondani a vendéglátásról és a szervezetrõl. Van itt sokféle üdítõ, finom török kávé és nagy együttmûködési készség. Az ügyvezetõ elmondja, hogy egy külföldi minõsítés szerint az Ekoloski Pokret az alapítása óta eltelt 18 év alatt Európa leghatékonyabb szervezetévé vált. Egyszerre 6-8 területen érnek el kimagasló eredményeket. Õ nem bánja, hogy más szervezeteket is felkeresünk, de azért elmondja, hogy milyen kérdésekkel kell leleplezni a csaló szervezeteket. Mikor volt az utolsó közgyûlés? Hány tagjuk van? Mert nekik bizony nemrég volt közgyûlésük, és 15 ezer egyéni tagjukon kívül 153 tagszervezetük is van. Óvodák, iskolák, egyetemek, sportegyesületek, cégek. Hegyekben állnak az évente megrendezésre kerülõ nemzetközi ökokonferenciájuk összefoglalói, és ezeken bizony orosz tudósok is szép számmal részt vesznek. Mikor belelapozunk az anyagba kicsit furcsának tûnt, hogy az elõadások az égvilágon mindenrõl szólnak, nehéz felismerni benne a koncepciót. Õszintén szólva ekkor kezdjük kicsit kritikusan látni a szervezetet, de aztán lemegyünk az irodaház földszintjére, ahol egy jókora terem falait teljesen beborítják a sikertörténeteik.

Nikola Aleksia sikeres projektjei és látogatói körében

Kartonlapokra felragasztott cikkekben olvashatjuk, hogy mit tettek a Péterváradi Vár beépítése ellen, ott díszlenek a csigák külföldre szállítása ellen tiltakozó gyerekrajzpályázat legjobb mûvei, és egy fényképen magát Aleksic urat, a már nem egészen fiatal, de jó erõben lévõ ügyvezetõt emelik ki a rendõrök egy sírból, miközben õ a városi temetõ megcsonkítása ellen hívei társaságában tiltakozik. Újvidéken találkoztunk olyan zöldekkel is, akik nem lelkesednek maradéktalanul a felülrõl szervezõdõ mozgalomért, de õk is elismerték, hogy a városi környezeti problémák megoldásában többször pozitív szerepet játszottak. Mi tagadás, eszükbe juttatták a régi népfrontos környezetvédõket, de azért élmény volt, hogy találkozhattunk velük.

Hagyományõrzõ kalácssütõ Újvidéken

Épp csak elgyalogolunk a Városháza elõtt, aztán egy kis utca, kis épületének kis irodájában a Vajdasági Zöld Hálózat munkatársa fogad minket. Dusno Medic szülõvárosa a horvát határon lévõ Apatin, ezért a helyi viszonyokat jól ismerve kampányolnak a város határába tervezett hulladékégetõ ellen. Sok természetvédelmi és ökoturisztikai projektben is részt vesznek, például az Eszéket Zomborral összekötõ Pannon Békeösvény mentén ajánlanak kulturális és kulináris szolgáltatásokat az arra kerekezõknek. Gyönyörû képeik vannak a Kopácsi-rétrõl, amirõl a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai is csodákat szoktak zengeni. Aki teheti, biciklizzen arra! Dusno szerteágazó munkái közül nekünk, hulladékos szakbarbároknak az egyik legérdekesebb az újvidéki internetes csere-bere börze szervezése. Az a céljuk, hogy a Nyugat-Európában bevált módszerekkel növeljék a tárgyak élettartamát, és ezáltal csökkentsék a képzõdõ hulladék mennyiségét.

Az újvidéki fogyasztás növekedéséhez a HuMuSz is hozzájárult

Késõ délután a Környezetvédelmi Mérnökcsoport nevû szervezetet keressük fel. Nem könnyû feladat, mert egy sokemeletes blokkház aljában rejtõzködnek, de hamar megállapítjuk, hogy ezek a fiatal mérnökök tudnak valamit. A földszintes lakásból kifelé terjeszkedtek, és egy természetes megvilágítású, kellemes irodát hoztak létre. Csak rossz idõben húzzák be a nyakukat, mert a fém és mûanyag szerkezeten hangosan kopog az esõ. Igor Jezdimirovic igazi profi, kiváló angolsággal mutatja be munkájukat. Budapesten, a Regionális Környezetvédelmi Központ ösztöndíjasa volt, és a REC szerbiai szervezetével is együttmûködnek külföldi önkéntesek fogadásában. A csoport magja az Újvidéki Mûszaki Egyetem Környezetvédelmi Mérnöki Karáról verbuválódott, de más városokban is vannak társaik. Foglalkoznak újrahasznosítással, energiahatékonyság javításával, egészséges életstílussal, vízvédelemmel biodiverzitás védelemmel és fenntartható fejlõdéssel. Hát ez nem kevés, de mindegyik területen a csereprogramokra, kampányokra, ismeretterjesztésre helyezik a hangsúlyt.

Igor Jezdimirovic, ifjú mérnök, vendégeinek magyaráz

Az ifjú mérnökökre igazán nem a politizálás a jellemzõ, de kénytelen-kelletlen szembesülnek a politikai helyzettel. Ahhoz, hogy az újrahasznosítás területén átütõ eredményeket érjenek el, a kormányzati oldalon is partnerekre lenne szükség. Ehhez azonban túl gyorsan változik a politikai helyzet. Rendszerint az történik, hogy mire a választások után feláll a közigazgatás, már elkezdenek az új választásokra készülni. Nagyon nehéz így az élet, ezt szinte minden partnerünk elmondta.
Így aztán az ifjú mérnökök egyelõre csak készülnek azokra az idõkre, amikor a szelektív gyûjtés és újrahasznosítás Szerbiában is valósággá válik. Február 22-29-ig Bácsújlakon egy hetes iskolai programot szerveztek „Recikláljunk együtt!” címmel. Ahogy a képen is látszik, Backo Novo Selo tudja, mi az újrahasznosítás! Szabadka meg tudja, mi a komposztálás! Már csak meg kell valósítani. Õszintén szurkolunk nekik, és ha szükség lesz ránk, segítünk is. Most már jobban tudjuk, hogy a Vajdaságban kik lehetnek a partnereink.

Másodlagos szelektálás
Újvidéken és környékén nem indult el még a lakossági szelektív gyûjtés a nálunk ismeretes módon. A vegyes hulladék egy részét (csak az éjszakai és belvárosi termést) beszállítják a szeméttelepre, ahol utólag próbálják kiszedni a hasznosítható részeket. Elõször a nagy fém és mûanyagtárgyakat veszik ki, aztán egy futószalagról kapkodják ki -– kézzel - az ömlesztett szemétbõl a papírt, a mûanyagot és az alumíniumot. Egy ideig üveget is válogattak, de mostanában nincsen rá kereslet. A végén még van egy mágnes, amely a vashulladékot kiszedi, aztán a hulladék egy rettenetes méretû bálázóba kerül (ld. a melléklet címlapját). A bálázott hulladékot felhalmozzák a szeméttelepen, ami így várja aztán az ítélet napot. Sejthetjük, hogy mekkora ennek a mûveletnek a hatékonysága, illetve hogy mennyire tiszta az így elõállított másodnyersanyag. Ez is eredmény, mondta egy helyi környezetvédõ, de gyorsan hozzátette, hogy a horvát betétdíjas rendszer hatékonyabbnak tûnik...