Lakosság

A választási diadaljelentésekben az ember már a féligaz­ságoknak is örül. „Szabályoztuk az iskolabüfék kínálatát: több gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű pékáru, tej és sovány hús kerül a büfék polcaira”- dicsekszik például az OM egyik hirdetése. Nos, a tárca kétségtelen érdeme, hogy már két éve görcsöl az iskolabüfék problémájával. A kampányban hirdetett „szabályozás” ugyan csak egy kiskaput is nyitva hagyó, félszabályozásra sikeredett - de mégis valami (lásd: „Sulibüfé”, KukaBúvár 2005. ősz). Ami új fejlemény: a tárca azóta tanul­mányozhatta a Humusz 2003-ban megfogalmazott „Menza Kiáltványát” is, mert január közepén hirtelen az iskolai közétkeztetés milyenségének témáját is magáévá tette...

Vizsgálódásunk tárgyául ez­úttal a tejet választottuk, mert ritka az a család, ahol nélkülöznék a tejet a mindennapokban. Ám vajon van-e különbség tej és tej között?

Twister: modern ügyességi játék, ami fejleszti
az egyensúlyérzéket és a mozgáskoordinációt.

Júniusban két olyan konferencia is volt kis hazánkban, amelyet hulladékgazdálkodás témakörében a brüsszeli TAIEX iroda szervezett (Technikai Segítségnyújtási és Információcsere Iroda) Regionális Tréning Programja keretében. Az egyik Kecskeméten kapott helyet, a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal közreműködésével (Hulladékgazdálkodás – „Legjobb gyakorlat” a végrehajtásban, a szemléletformálástól a technikai kérdésekig), a másik Debrecenben, a Tiszántúli Zöldhatóság segítségével került lebonyolításra (Az EU hulladékgazdálkodási előírásai és a hulladékgazdálkodási irányelvek végrehajtása).

Persányi miniszter úr hulladékforradalmat hirdetett, mondván, sorra épülnek a nagy szemétlerakók, sőt kezdődik az égetők korszaka is, valamint „robbanásszerűen fog elterjedni a szelektív gyűjtés” (most 3-5%-nál tartunk), ami jó, de a magyar feldolgozóipar fejlődéséről nem igen tudunk beszélni.

Nincs hulladék, csak rossz helyre került használt anyag, ezt a mottót is választhatta volna Szingapúr, hiszen nemcsak az elhasznált és feleslegessé vált hulladékot gyűjtik sikeresen, hanem mindebből még turisztikai látványosságot is próbálnak varázsolni.

A felújított és sárgára festett rákospalotai hulladékégetőben jártunk gyárlátogatáson, hetekkel a hivatalos átadás előtt. Sámson László főtechnológus fogadott és vezetett körül bennünket és mondott információkat a hulladékártalmatlanító műről.

Ki ne hallott volna a dorogi veszélyeshulladék-égetőről és ki gondolná, hogy attól alig nyolc kilométerre újabb hulladék „együttégető mű” épülhet? Nos, a Holcim Hungária Rt., a lábatlani cementgyár üzemeltetője éppen azt tervezi, hogy a dorogi égetőtől alig 8 kilométerre a táti és nyergesújfalui ivóvízbázisok hidrogeológiai védőidomán építené fel legújabb – a lábatlani cementgyárnál háromszor nagyobb – cementgyárát, ahol mellékesen 75.000 tonna hulladékot is égetne...

ami miatt ellenezzük a kommunális hulladékok égetését