Az előzetes tanulmányt a cég május elején adta be. A felügyelőség rendkívül gyorsan már augusztus közepén elbírálta tervet és kiküldte az érintett településeknek, hogy mondják el véleményüket. Erre 30 nap állt rendelkezésre. Eddig a pillanatig minden a beruházó tervei szerint alakult. Ki hitte volna, hogy 30 nap elegendő lesz egy széleskörű lakossági tiltakozás beindulására? A beruházó biztos nem, mert meglepetésként érte, hogy a táti civilek és a lakosság egy hét alatt összegyűjtötte a szavazók 50%-ának tiltakozó aláírását. A tiltakozók augusztus 26-i sajtótájékoztatójáról pedig már az országos média is beszámolt. Az ügybe sorra kapcsolódott be a többi környékbeli település, Mogyorósbányán szintén összegyűlt az 50%. Bajóton a testület 6:4 arányban a beruházás ellen voksolt. Tokod, Tokodaltáró szintén aláírásgyűjtés színtere, holott ők nem is szomszédos települések, de szélirányban fekszenek, akárcsak Esztergom, amely ügyféli jogállást is szerzett az ügyben.
A Holcim lakossági fórumok szervezésével kívánta elejét venni a lakossági tiltakozásnak. Mindhiába. Az itt felszólalók 99%-a a beruházás ellen emelte fel szavát. A lakossági mozgalom csúcspontja a táti tüntetés volt, ahol közel félezer ember emelte fel szavát a beruházás ellen, az azt követő lakossági fórumon pedig „még a csillárról is lógtak az emberek”. A Holcim látva az ellenállást, elvesztette a fejét, és azt nyilatkozta: „ez egy utazócirkusz, ahová busszal szállítják az embereket”. Ezzel a helyi lakosok sokaságának felháborodását váltotta ki, akik környezetüket és egészségüket féltve emelték fel szavukat a beruházás ellen.
A lakossági ellenállás első eredményei már látszanak. A Holcim elállt a tervezett veszélyeshulladék-égetőtől. Ez azonban nem elég, az ivóvízbázis, és a környék katasztrofális levegőminőségi állapota miatt a helyiek véleménye szilárd és megingathatatlan. Ahogy egy helyi rímfaragó fogalmazta: „Sem a füstje, sem a lángja, nem kell Holcim cementgyára!”.