Szakmai cikkek

 A környezetvédelemben nincsenek megnyert háborúk, csak győztes csaták. A Várpalotára tervezett hulladékégető elleni küzdelem civil sikerrel zárult, aztán a tervek Oroszlányban bukkantak fel új formában, ahol ismét a civilek győztek. Már-már azt hihettük, teljes a siker, amikor december havában jött a hír: az új helyszín Dunaújváros.

Öt éve költöztünk a Balaton fővárosába, amely Budapest után nagyon élhető helynek bizonyult. A szocializmus ipari fejlesztései megkímélték a várost, a Festetics családnak köszönhető kastély, fasorok, parkok és persze a Georgikon pedig még mindig tündökölnek - bár fényük időközben kissé megkopott. A helyi társadalom tapinthatóbban emberibb a nagyvárosinál.

Kiürítették a kukánkat! Az előző számban beszámoltam róla, hogy július óta kint állt az utcán a teli (60 literes) kukánk. Az év utolsó ürítésén a szolgáltató elvitte a szemetet. Hurrá! Gondolom, karácsonyi ajándék. Köszönjük szépen, kedves szolgáltató

A XI. kerületi Önkormányzat 2008. novemberétől házi komposztálási programot indított a kerületi lakók és intézmények számára az FKF Zrt. és az OBI támogatásával, valamint a HuMuSz szakmai közreműködésével. Összesen 600 keretet osztottunk szét helyi lakosoknak és intézményeknek, illetve tájékoztató előadásokat szerveztünk a komposztálásról. 2009 őszén kérdőíveket küldtünk ki a program résztvevőinek, hogy felmérjük a tapasztalataikat és a program eredményeit. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.

Csór és Várpalota a HuMuSz segítségével részt vesz a Nulla Hulladék Programban. A községben és a városban ugyanaz a cél: a hulladék mennyiségének érdemi csökkentése, és a lakosság érzékenységének növelése a témában. Összefoglalónkban bemutatjuk az eddigi eredményeket.

A HuMuSz műhelymunkát rendezett az italcsomagolásokkal kapcsolatos életciklus-elemzésekről (LCA*). A KvVM ugyanis a termékdíjas egyeztető folyamat során megrendelt egy ilyen tanulmányt az italcsomagolások gyártásáról, begyűjtési és feldolgozási módjairól. A vizsgálatot minden érdekcsoport örömmel fogadta. A tanulmány elkészült, de csak a bizottsági munka utolsó napján láthattuk egy prezentáció formájában, a háttértanulmány pedig azóta sem tették közzé. Nem volt róla érdemi vita, és ami nagyobb baj, egyáltalán nem vették figyelembe a vizsgálat tanulságait a termékdíj törvény módosításakor.

Több szempontból is érdekesek és jelentősek a tapasztalataid. A Copenhagen Resource Institute szenior tanácsadójaként közvetlen rálátásod van az európai hulladékkezelés kérdésére, Dániában élve pedig személyesen éled meg a külföldi gyakorlatot. Hogy látod, mi a helyzet a fenntartható fogyasztással a dánoknál?

Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.