Szakmai cikkek

Napjaink pénz-kormányozta világában egyre élesebb a küzdelem a fogyasztók kegyeinek megnyeréséért, az új vásárlók meghódításáért. A semmitõl sem visszariadó multinacionális cégek agresszív stratégiájába az is beletartozik, hogy -- amelyik országban erre lehetõséget kapnak -- az oktatási intézményeket is felhasználják az új vásárlóerõ megnyerésére. A hazai csomagolóipar egyik nagyágyúja, a svéd érdekeltségú Tetra Pak sem vesztegeti az idejét. A cég oktatóbuszos "környezetvédelmi" programja azt a célt szolgálja, hogy a fiatalabb korosztályt a legérzékenyebb korban bombázza sajátosan megszûrt információkkal (l. KukaBúvár, 1997. õsz és tél).

A Törökbálinti Kerekdomb Környezetvédõ Egyesület és a helyi önkormányzat példamutató összefogással folytat szeletív hulladékgyûjtési programot a háztartási hulladék kezelése terén. Az összefogás eredményeképp mindenki jól jár, köztük környezetünk, csak a kommunális szolgáltatónak akad több munkája. és nagyobb kiadása.

A KukaBúvár hasábjain mindvégig tudósítottunk a Kengyelen létesíteni kívánt plazmaenergia pirolízis elvén működő veszélyeshulladék-megsemmisítőről, az első megkereséstől kezdve egészen a végkifejletig. A történet ugyanis azzal zárult, hogy a környezetvédelmi hatóság nem engedélyezte a beruházást.

A KukaBúvár legutóbbi számában már elmélkedtem a csomagolóipar által telepített "gyõri szelektív kísérlettel" kapcsolatos szakmai aggályainkról. Mikor a változtatási javaslatainkat a rendszert mûködtetõ KOMSZOL elutasította, az önkormányzat pedig -- szokás szerint -- agyonhallgatta, a Versenyhivatalhoz fordultunk segítségért.

Hazánkban még teljesen ismeretlen, papírhulladék alapú hőszigetelési rendszert mutatunk be, melynek neve Isofloc. Az ára a többi, hagyományos hõszigetelésénél kicsit alacsonyabb. Gyorsan és tökéletesen bedolgozható, ami a külföldi munkabérek mellett nagy elõny. És nem feledkezhetünk meg a nyugaton már terjedõ környezettudatos gondolkodásról, az energiatakarékos házak, és környezetbarát anyagokból való építés divatjáról sem.

A téli KukaBúvárban írottak alapján (cím) csoda, hogy van olyan vállalkozó, aki elmegy a műanyag hulladékért, sőt a szállításon túl még fizet is a vegyesen gyűjtött anyagért - a hypos flakontól kezdve, a fóliákon keresztül az üdítös flakonokig bezárólag.

Na, ezt már nehezen hiszem. Sok mindent rá lehet dobni egy kedélyesen rohadó komposztdombra, de műanyagokat soha. Vagy mégis, lehet, hogy nemsokára a tejfölös doboz sem fog kétezer évig élni?

Errõl szólt Dr. Füleky György egyetemi tanár, a GATE Talajtani és Agrokémiai Tanszék vezetõje, amikor megnyitotta a "Komposzt minõségbiztosítás az EU-ban és lehetõségei Magyarországon" címû szemináriumot a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen március 4-én.

Ha csomagolási hulladékokról esik szó, leginkább a megvásárolt árukkal együtt ránk sózott celofánok, papírral vegyes műanyagok, zacskók, alufóliák tömkelege jut az eszünkbe. Ennek a hulladékfajtának azonban létezik egy másik válfaja is, mégpedig az a csomagolóanyag, amelyben a termék a gyártótól a kereskedőhöz érkezik. Ez az esetek többségében kartondobozt jelent, ami nagyszerűen újrahasznosítható (lenne, ha valóban begyűjtenék és feldolgoznák). Nem úgy, ami benne van.