A hazai környezetvédelem legsötétebb időszakát éljük.
Nem telik el nap, hogy ne emlegetné valaki Pepó miniszter ballépéseit, szakmai és/vagy emberi alkalmatlanságát. Már senki nem érti, hogy mi tartja Pepót a miniszteri székben, mintha Orbán kormányfő és Torgyán pártelnök nem tudná, hogy szinte mindenki a kormány leggyengébben működő tagjának tartja.
Egy főváros minden országban hatással van az őt körülvevő településekre és az egész országra. Különös hangsúlyt kap ez nálunk, ahol a lakosság egyötöde Budapesten él, itt található az összes központi hivatal, az ipar nagy része, valamint a hazai és külföldi turisták paradicsoma. Mindezeknek számos negatív következménye is van, melyek közül természetesen most csak a települési szilárd hulladékkal kívánok foglalkozni, azaz közel 4 millió m3 sorsával.
Amikor ezt írom, november utolsó napja van, de még ebben az évben nem érkezett egy fillér állami támogatás sem, amiből közhasznú tevékenységeinket fenntarthatnánk, leszámítva azt a 600 ezer forintot, amit az Országgyűlés illetékes bizottsága ítélt meg nekünk az év elején (ez is érdekes, de erről majd máskor). A mostanában KAC-nak csúfolt környezetvédelmi alapban létezik egy "h"-keret, ami arra lenne hivatott, hogy a civil szférát támogassa. Az alábbiakban megpróbálom leírni, hogy hogyan működött idén ez a keret.
Az emberi táplálékok közül napjainkban talán az anyatej a legszennyezettebb: körülbelül 10-100-szor több dioxint tartalmaz, mint a táplálkozási láncban alatta elhelyezkedő élelmiszerek, vagyis a tejtermékekben, húsban, tojásban és halban megtalálható, állati eredetű zsírok. Az anyatejjel táplált csecsemők tehát már életük első hat hónapjában hatalmas mennyiségű dioxinhoz jutnak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy az anyatejben lévő rákkeltő anyagok a szoptatás előrehaladtával egyre csökkenek. Így a szoptatásnak tulajdonított mellrákmegelőző hatás tulajdonképpen egyenes következménye annak, hogy az anya az addigi élete során felhalmozott rákkeltő anyagot rászabadítja csöppnyi gyermeke szervezetére.
Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.
A kincsesbányai bányaüzem két bányatelken helyezkedik el: Iszkaszentgyörgy I. (Bitó II) -- bauxit -- védnevű; Kincsesbánya II (Rákhegy II) -- vízbázis -- védnevű.
A Bitó II bauxit bánya ércvagyonának kitermelése 1999-es évben gazdaságtalanná vált, ezért a Bakonyi Bauxitbánya Kft megbízta az ERM Hungária Környezetvédelmi Tanácsadó Kft-t, hogy készítse el a cég Bitó II bauxit bányaüzemének felhagyására vonatkozó előzetes környezeti hatástanulmányt (továbbiakban EKHT).
A Gaja Környezetvédő Egyesület az EKHT-t áttanulmányozva az alábbi észrevételeket tette: