A hírek úgy szóltak, hogy maga adta be lemondását, de az eddigiek ismeretében és figyelembe véve konok, rátarti és labilis habitusát, ez nehezen elképzelhető. Pepó nem egy lemondó típus, sőt közvetlen munkatársai szerint kifejezetten nehezen viseli a kudarcot. Inkább arról van szó, hogy már nem volt a kormány számára elviselhető az a rengeteg belföldi és külföldi ballépés, ami Pepó nevéhez fűződik (hogy csak néhányat említsünk: ciánügyek, EU-csatlakozási folyamat, Aradi-botrány, törvényalkotási bénázások, a termékdíjrendszer szétverése, KAC-csőd. És ki emlékszik már a Merci konferenciabuszra, a másfélmilliós kandallóra vagy a dzsoggingos diplomáciai fellépésre?)

A sármos, mosolygós környezetvédelmi miniszter szerepéből (amit Orbán Viktor szánt neki) hamar kiesett. Nagyjából egy évvel ezelőtt már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Pepó nem megoldás, sem szakmailag, sem emberileg nem képes ellátni feladatát. Orbán Viktor mégse nagyon erősködött, vagy mert kötötte a koalíciós szerződés, vagy mert jókat lehetett röhögcsélni a kisgazda bénázásokon. Környezetvédelmi miniszternek Pepó éppen megfelelő volt, mert nem nyomult költségvetési pénzekért. A tetejébe Orbánék szerint senkit nem érdekel itt a környezetvédelem, az EU-t leszámítva, csatlakozás meg úgyse lesz ebben a ciklusban. Az ágazat amúgy is gyanús, mert az uralkodó gazdasági tévhitek szerint túlzottan visszafogná a gazdasági csodát, rontaná a piaci versenyt és a multik bejövetelének esélyeit. Különben is a környezetvédelem mindenhol a balos pártok ügye -- Orbán Viktor szerint legalábbis.

Pepó Pál legszívesebben államtitkárt reggelizett. 8 államtitkárt (illetve helyettes államtitkárt) és egyes becslések szerint 32 egyéb vezető beosztású alkalmazottat távolított el a Környezetvédelmi Minisztériumból (KöM). A kormányváltás után hamar leváltotta a Baja-adminisztráció államtitkárait, ezt mondjuk mindenki így szokta csinálni. Aztán néhány hónap múlva saját -- Debrecenből hozott -- embereit kezdte kihajigálni. Az eltávolított magas beosztású vezetők számát érdemes beszorozni 4-6 millióval, amit végkielégítésként kaptak. Pepó felszámolta a Stratégiai Főosztályt (értsd ezalatt: kirúgta Faragó Tibort), stratégiára úgysincs nagy szükség manapság. Őry Istvánt is hidegre tette, aki az EU-csatlakozásnak volt szakembere, László Tibor pedig a környezet állapotának felmérésével foglalkozott, ilyenre sincs nagy szükség, elég annyit nyilatkozni minden fórumon, hogy a környezeti paraméterek javulnak.

A civil mozgalmat is befolyásolni akarta minden eszközzel. A zöld szervezetek április elején Győrben tartották évi rendes országos találkozójukat (OT), amely jobb híján az egyetlen döntéshozó fórumuk is. Itt választották meg a következő két évre a hét küldöttet az Országos Környezetvédelmi Tanácsba (OKT). Ilyen a Környezetvédelmi Törvény hatályba lépése óta van, a zöld heteken kívül hét fő a tudományos testületekből, hét pedig az ipari érdekképviselők közül kerül ki. Kétévente mindig egy másik harmad jelöl soros elnököt, most került a zöldekre a sor. Még előtte Gordos Dénes (ld. Pepó komisszárja, KukaBúvár 2000 tavasz) kijelentette e sorok írójának, hogy a választás "meg lesz fúrva". Nem lehetett tudni, hogyan képzeli, de végül is rendben zajlott minden, nem jött a Fradi B-közép, csak a szokásos bajkeverők, élükön Juhos Lászlóval, aki egy nagy reális zöld vagy mi, sőt saját bevallása szerint hamiskártyás.

Az OKT-elnök megválasztása előtt Pepó magához rendelte Schmuck Erzsébetet (Magyar Természetvédők Szövetsége), akit egyébként politikai, stb. ellenfeleként kezelt mindig is, és kinyilvánította, hogy esetleg őt tudná támogatni, mint OKT elnököt, de Haraszthy Lászlót (WWF Magyarország) semmiféleképpen nem. Persze ehhez igazán semmi köze nincs, de ettől beindult a Piszkos Fred effektus: Haraszthyt igen nagy többséggel megválasztotta a testület (az akadémiai oldal is rá szavazott), Schmuck pedig, szegény, el sem tudja képzelni, hogy mit vétett ő, hogy a Pepó elkezdte támogatni.

Összeférhetetlen, hisztérikus egyéniség hírében állt, akivel kevesen találták a hangot. Hatalom-, titulus- és munkamániás volt, mindenről tudni akart, hatalmas elintézetlen aktakupac volt körülötte. Paranoiás, komcsizós káderpolitikája a régmúlt időket idézte, képes volt bármikor felülbírálni még saját embereinek döntését is, konokul ignorálta a szakmai tanácsadó testületek létét, átnyúlt saját dolgozói felett, lealázta a környezetvédő mozgalomban rejlő szakmai és társadalmi lehetőségeket. Mindezt két éven keresztül tette, és főnökei ezt hagyták. Veretes tevékenységével a környezetvédelem ügyét tette nevetségessé, és ezzel jócskán lerontotta a szakmai és társadalmi szervezetek munkájának hatékonyságát is, és innen nehéz lesz felállni.

Pepó Pál elég öntörvényűen értelmezte a beruházási támogatások ügyét, amit a tárcaközi bizottság javasolt, azt sokszor felülbírálta. A KAC-ból eleve csak az kaphat szennyvízberuházási támogatást, aki a Belügyminisztérium céltámogatásából is nyert. Tokaj például nem kapott, de minden szakértői javaslat ellenére Pepó aláírt egy 1 milliárdos támogatást. A 168 óra szerint a KAC tárcaközi bizottság döntéseit Pepó hetekig nem írta alá, de közben "ügynökök" keresték fel a támogatásra felterjesztett önkormányzatokat azzal, hogy "lehet, hogy tudunk segíteni". Ezután "tömött táskában" vándoroltak vissza bizonyos pénzek bizonyos helyekre. Senki nem adja a nevét ahhoz, hogy konkrét információkkal szolgáljon, de a minisztérium folyosóin ezt mindenki tudni véli. Hogy mindebből kinek származott haszna, és mi lett bizonyos közpénzek sorsa, azt egy számvevőszéki vizsgálat tudná csak kideríteni.

A kilátások

Az új miniszter, Ligetvári Ferenc szarvasi főiskolai professzor, Torgyán József személyes tanácsadói közé tartozik. Ez önmagában még talán nem elég referencia a környezetvédelemben, de ha tényleg szakmailag közelít a környezeti gondokhoz, ha elemeiben érti a civil társadalom felépítését és szerepét, már sokat fog emelni az ágazat jelenlegi színvonalán. Első nyilatkozatai optimizmusra adnak okot: szimbolikus gesztusként elárverezi a pepói luxus rekvizítumait, a konferenciabuszt, a terepjárókat; több kipróbált szakembert visszahív a tárcához; és komoly gesztusokat tett felénk (a civil zöld szervezetek) felé is. A környezetvédő szervezetek támogatják, a HuMuSz is sok sikert kíván Ligetvári Ferencnek.

Ami nagy falatnak ígérkezik, az a Környezetvédelmi Célelőirányzat (KAC) gatyába rázása. Az új miniszter számvevőszéki vizsgálatot kezdeményez, amihez bizony minden alap megvan.