Péntektől lehetett telefonálni, és vasárnap a műsor kezdetén a Pepó-híveknek állt a zászló. Kiderült, hogy kb. 14000 szavazatot tíz felkért? megszervezett? szavazó adott le, mintegy 500 ezer Ft költve telefonra (A sztori végső haszonélvezője kedvenc telefontársaságunk, de kinek volt ennyi pénze szavazgatásra, vagy ki és főleg miből téríti meg nekik?!). A végére átfordult az eredmény, mert megmozdult az ország lakossága, hisz ez mégiscsak disznóság... Valóságos nemzeti összefogás bontakozott ki annak érdekében, hogy a környezetvédelmi minisztériumot támogató tíz magyar állampolgárt legyőzze a közvélemény.

Másnap a műsorvezető átnyújtott Koller M. Gábornak, a minisztérium szóvivőjének egy a minisztériumot élesen bíráló SMS-üzenetekből álló vaskos csomagot is.

Egy hét múlva újra feltették a kérdést. Most már elsöprő (92%-os) győzelmet arattak azok, akik szerint a minisztérium nem tett eleget ciánügyben. Igaz, addigra a minisztérium PR-válságkezelő stábja előállt azzal az ügyes fizetett hirdetéssel, hogy aki mellettük van, ne szavazzon, hanem utalja át azt az 50 Ft-ot a ciánrehabilitáció támogatására nyitott bankszámlára. Ezzel töltötték a hetet a fiúk, de legalább ennyit kifundáltak.

Jó ez a szavazósdi. Kormányfőt is így kellene választani, a befolyt bevételekből a MATÁV támogathatná az árvákat. Képzelem, ahogy Nusika (ex-államtitkár, Zöld Kereszt) dühödten nyomkodja (magán)telefonját, nehogy máá a közvélemény győzzön! Vagy ahogy Gordos Dénes énektanár beprogramozza a windows tárcsázót, majd hátradőlve hallgatja, hogyan szolmizálja a modem a kívánt telefonszámot -- ezerszer. Majd ahogy egy hét múlva mindenki szalad a bankba, hogy 50 Ft-os kvantumokban támogassa a Tiszát. Téboly.

Mindegy, mit tettünk a ciánkatasztrófa idején, lényeg az, hogy a közvéleménykutatások jót hozzanak ki.