Külső hírek

Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak. - Graczka Sylvia írása

Hatalmas előrelépés. Félsiker. Teljes csőd. Ezen a skálán mozogtak a koppenhágai klímatalálkozó eredményességének értékelései. Miközben viszont a politikusok zárt ajtók mögött próbáltak egyezkedni, mintha a híradások elfeledkeztek volna a tömegekről, akik kívül rekedve ugyan, de nagyon is hallatták hangjukat. Gaborják Éva írása.

Didi Ánanda Cetana (Csétana nővér) 30 éve a Teljesség Útja (Ánanda Márga) szocio-spirituális világmozgalom szerzetese. A Távol-Kelet kezdte kidolgozni új környezeti nevelési módszerét, amelynek neve Educational Eco-Equipments (EEE). A gyerekkel közösen hulladékból készítenek játékokat és oktatási eszközöket. Nagy Juli interjúja.

Öt éve költöztünk a Balaton fővárosába, amely Budapest után nagyon élhető helynek bizonyult. A szocializmus ipari fejlesztései megkímélték a várost, a Festetics családnak köszönhető kastély, fasorok, parkok és persze a Georgikon pedig még mindig tündökölnek - bár fényük időközben kissé megkopott. A helyi társadalom tapinthatóbban emberibb a nagyvárosinál. Tóth Gergely írása.

Történt, hogy egy Dániából Nyíregyházára készülő házaspárt kellett egy kulturális tréning keretében „lélekben” felkészítenem a költözés következtében várható kultúrsokkra. Az már előzetesen kiderült, hogy a pár hölgytagjának legnagyobb félelme: vajon lesz-e hely bevásárolni a hétköznapokra? Gaborják Éva írása.

A HuMuSz nemrég azt vizsgálta, hogy vajon mi lett a minisztériumok által 2005-ben meghirdetett „Gyermekbarát büfé” országos akció sorsa? Mivel az iskolákban rendszeresen jelen vagyunk, követhettük miként múlt ki csendben a nekirugaszkodás - de azért csak megkerestük az illetékeseket. Az állami erőfeszítések hiányának ellenére látunk végre jó példát is! Kalas György jegyzete.

Fényévekkel ezelőtt, mikor a hazai mezőgazdaság még javában virágzott; évtizedekig használatban maradó, időtálló fa rekeszekben szállították, tárolták a gyümölcsöt, zöldséget gazdák és kofák. Aztán változott a világ, megérkezett a globális kereskedelem, a korszerű szállítmányozás, a csomagolástechnika s mindennek egyik modern találmánya, az Egyszer Használatos Rekesz. Olaszországban talán elmozdul ez visszafelé.

Ezt kérdeztük honlapunk szavazásán. Összesen 406-an szavaztak (igen, tudjuk, hogy ez nem reprezentatív felmérés!), a végeredmény a diagramról leolvasható. Számunkra nem meglepő, de elég szomorú: sokan vagyunk, akik jóval többet vagyunk kénytelenek fizetni a hulladékos szolgáltatásért, mint amennyire igénybe vesszük azt. Talán érdemes az adatok alapján kicsit spekulálni.

Ezt is megértük! November utolsó hetében 2000 szemléletformáló projekt és akció, 21 európai régióban, 7 nap, 1 közös cél: csökkenjen a hulladékok mennyisége! Nem, nem szelektív gyűjtés. Nem modern, csővégi "hulladékgazdálkodj okosan" játék! Megelőzés, csökkentés, „nem-termelés” – annak rendje módja szerint, ahogy azt kell!

Hétfőn elfogadták a termékdíj törvény módosítását, de a mindenható kereskedelem és a a csak az ő érdekeit figyelő italgyártók ezt meg sem várták. Ők biztosra mentek, már hónapokkal ezelőtt elkezdték a felkészülést a betétdíj utáni világra. Az lesz majd a szép!