A HuMuSz prevenciós konferenciája

    „Na mi ez?” – tette fel a kérdést Zacher Gábor, toxikológus. Kezében gyógyszeres üvegcse, az orr- vagy fülcseppentős fajtából. A hulladékgazdálkodás rejtelmeiben és a környezetvédelem szélesebb társadalmi összhatásaiban egyaránt jártas nagyérdemű néma maradt. Hát ez bizony a gamma-butirolakton, vagyis GBL. A mai tinédzserek körében felettébb népszerű új tudatmódosító! „Na és ez?” – húzott elő a zsebéből egy szárított fűszerszámra hajazó matériát tartalmazó zacskót a különféle modern mérgek hazai apostola. S mivel a népes hallgató sereg soraiból válasz nem érkezett, maga felelt saját kérdésére: „Varázsgomba, a pszichoaktív szerek tiltólistáján szereplő jelentős hatóanyag-tartalommal”. A kezdődő kánikula okán erősen légkondicionált teremben megfagyott a levegő. Zacher Gábor erre várt. Majd megkérdezte, hogy ki ért valamit a következő mondatból: „A zöldséghez nem kell varrókészlet, elég hozzá a török kör is”. A konferenciázók nem válaszoltak. Korosztályos szlengben – így a drogszakértő – mindez azt jelenti, hogy a fűként is ismert, nemesített kenderszármazék marihuána fogyasztásához csak a barátok közt körbe adott spangli (kézzel sodort dzsoint, vicces cigi) kell, és nem szükségeltetik injekciós tűt, fecskendőt, melegítő kanál, érszorítót, aszkorbinsavat és a kábszeres (heroint, amfetamint vagy épp kokaint tartalmazó) pakettet is magában foglaló intravénás szerhasználathoz rendszeresített szett. „Ha nem értjük, hogy miről beszélnek, esélyünk sincs megelőzni őket” – vonta le a tanulságot a hallgatótábor előtt saját tinédzser kori kilengésről is beszámoló Zacher Úr. Szerinte ugyanis a hatékony prevenció alapja a hitelesség. Az alkohol és a dohányzás veszélyeiről papoló – a tévé előtt bagózva söröző – apa (családbeli alfahím) meddő próbálkozásai, az illegális tudatmódosítókat ördögtől valónak és halálosnak mondó – altató-függő – anya prevenciós próbálkozásai semmit sem érnek. Ahogy a laikus pedagógusok, hivatalból eljárni kénytelen rendőrök „felhomályosításai” sem.

     „Inkább kimegyünk a teremből, ha a személyes élményekre kerül sor” – hökkentette meg a zöldeket Oláh László, a Brfk bűnmegelőzési osztályát vezető fiatal rendőr őrnagy is. Nem is szoktak ma már a célcsoportnak prevenciós előadásokat tartani, hiszen a zsaruk tisztában vannak vele, hogy a srácoknak, és nem mellesleg maguknak is csak gondot okoznának. A szerhasználat veszélyeit így ma már inkább a felnőtteknek, szülőknek és tanároknak ecsetelik, a fiatalokat meg rábízzák az avatottabbakra.

     No, de mit keres egy hulladékos konferencián a drog? Mint kiderült, véletlenül sem a veszélyes anyagok tárolása, megsemmisítése miatt. De nem is a szórakozóhelyek szemétkérdése okán. A HuMuSzosok azért találták fontosnak a tematikai határsértést, mert ugyebár kábszerfronton is életbevágó a megelőzés. A probléma ugyanaz, és a bevethető módszerek tárháza sem sokban különbözik. A körültekintés nélküli „durr bele” úgy tűnik, sehol sem működik.

     Az alaphangot természeten a „hulladékos” Perneczky László adta meg. Expozéját – amit a pazar dunai panorámájú, bel budai Európai Ifjúsági Központ konferenciatermében ejtett meg – vetkőző számmal fejelte meg. Miután lazán felvázolta az elmúlt évek szorgos civil törekvéseit, sportosan elegáns inge alól kivillantotta kedvenc pólóját, amelyen a következő felirat állt ékes magyar nyelven: „Értem én, csak leszarom”. Jellemző attitűd ez, mondta. Az információ ugyanis nem elég, tájékozatni szép, de attól, hogy a népek tisztában vannak azzal, hogy felélik saját jövőjüket, csak kevesen változtatnak magatartásukon. Valahogy elébe kellene menni tehát a kórosan káros folyamatoknak. Ráadásul jelentős ellenerőkkel kell szembeszállni. Hiszen a Gaia-elmélet atyja, a ma már a 92. életévét taposó James Lovelock is azt vallja, hogy sikerült annyira haza vágni e sártekét, hogy most már tényleg jövő nélküli hedonista módon élhetünk. A klímaváltozásért aggódók pedig – így Perneczky – a megelőzés helyett ma már az alkalmazkodás módozatait keresik. Van-e értelme így a prevenciónak?

     25 százalékos az esély arra, hogy kellő és empatikus odafigyeléssel, állandó párbeszéddel megóvhatjuk a srácokat a veszélyektől – ismerte be a már idézett Zacher a prevenciós munka hatékonyságát ismertette. Ez azonban nem csak drogvonalon több a semminél. Fülöp Sándor, a Jövő nemzedékek Országgyűlési biztosa szerint is lehet remény. Ő egy akkumulátor-feldolgozó kálváriáját hozta fel példaként. (Ezt már jobban vette a hallgatóság, mint a rendőri és drogos „hablatyot”. Az elkötelezett zöldek ismerőst hallottak. Vicc ám, hogy mennyire zártak az emberek az újra, és miként is működnek a más területen gyökeret vert előítéletek.) A Jávor Benedekkel közösen pódiumra szólított, országos ügyek miatt sietősre fogott Fülöp-féle felszólalás veleje azonban a laikusok számára is érthető volt. Egy hátrányos helyzetű településen az ominózus veszélyes anyaggal dolgozó beruházó elővigyázatlanul járt el. A becsületesen – értsd: óvodával, elkerülő úttal, mindenféle csatolt infrastruktúrával, no és kollektív itáliai tanulmányúttal – korrumpált önkormányzatot ugyan megnyerték az ügynek, a szomszéd településeket azonban nem kérdezték meg. S bár a térséget uraló szegénység nagyúr, az elmaradt gesztusok miatt az invesztíció meghiúsult. Az „akkusok” másutt próbálkoztak, és ott már figyelembe vették, hogy a közösséget nem lehet megkerülni. Ez is a prevenció része.

     Tanulságként levonható, hogy a tudomány- és területközöttiség ma már alapállapot. Jegyzem meg, ezelőtt száz évvel az efféle dialógus természetes volt. Legalábbis az írott források szerint. Bár ennyi szemét sem akadt. A HuMuSz ennek jegyében a termék- és betétdíjról izzó – szakmailag fontos, de a laikusok által aligha érthető – viták után (vagy mellett) még mélyebb összefüggéseket próbál feltárni. Hogy miképp is lehet úgy elé menni valami még meg sem történtnek, hogy az ne is történjék. Kérdeztünk. Provokáltunk. A kiutat kerestük.

HuMuSz