Egyszerűen nincs annyi nyersanyagunk, hogy ilyen pazarlóan éljünk
A mostani, rendkívül pazarló gazdasági modellünkkel gyerekeink és a fiatalok erőforrásait éljük fel: ha továbbra is a termelés-fogyasztás-haszon háromszögében mozgó lineáris gazdasági rendszert működtetjük, akkor pár évtizeden belül olyan kulcsfontosságú nyersanyagok fogyhatnak el, mint az ezüst, az arany, a cink vagy az ólom. Európa különösen kitett, mivel a legszegényebb nyersanyagkészlettel rendelkező kontinens. Bár a körforgásos gazdaság sokkalta több, mint az újrahasznosítás, igazi felfutását mégis az eredményezte, amikor a fejlődő országok, élükön Kínával, nem fogadták be többé a fejlett világ hulladékát. A termelés hatékonyságának a fokozása már rég nem elég, teljes paradigmaváltásra van szükség. Muszáj csökkentenünk a gazdaság anyaghasználatát, ami a környezet- és klímavédelmi célok teljesülésén túlmenően helyi és globális szintű konfliktusok elkerülését is lehetővé tenné.
A körforgásos gazdaság koncepciója nagy hírnévre tett szert azóta, hogy az Európai Bizottság 2015 decemberében kiadta a megvalósításával kapcsolatos első akciótervet, amit azóta frissítettek. A körforgásos gazdaság az elmúlt 250 év ipari fejlődése során felállított lineáris rendszernek („elvesz-termel-eldob”) az ellentétje, amiben nem keletkezik hulladék, a termékek alapanyagait visszaforgatjuk a termelési rendszereinkbe, így minden anyag hasznosul.
A körforgásos gazdaság EU-s megvalósításának egyik fő mozgatórugója Kína azon döntése volt, mely szerint 2018-tól kezdve nem vesz át több műanyag hulladékot más országoktól. Ez nagy csapást jelentett, mivel az azt megelőző 30 évben Kína fogadta be a – főként fejlett – világ által termelt műanyag hulladék felét. Kína esetén túl pedig általánosan elmondható, hogy az utóbbi időben több fejlődő ország jelezte a hulladékimportja felszámolását. Ez alapjaiban rázta meg az eddig fennálló nemzetközi hulladékkereskedelmet, amely fontos része volt megannyi fejlett ország hulladékkezelési gyakorlatának.
Az EU számára a lineáris mechanizmusok viszont nemcsak a termelési-fogyasztási rendszer végét jelentő, kezelhetetlen mennyiségű hulladék miatt válnak fenntarthatatlanná. A lenti ábrán látható, hogy az európai kontinens a legszegényebbnek mondható a nyersanyagokkal való ellátottság tekintetében, ami egyre nagyobb kitettséget jelent a globális gazdasággal szemben.
Ráadásul több kritikus fontosságú nyersanyagra elmondható, hogy nagy fokú koncentrációban szerezzük be őket más országoktól. Az EU-ba érkező ritkaföldfémek 98%-a Kínából származik, a felhasznált borát 98%-át Törökország fedezi, a platinaszükséglet 71%-át pedig a Dél-afrikai Köztársaságból importáljuk.
A teljes cikk folytatásáért kattintsatok a masfelfok.hu-ra.
Szöveg és kép forrása: masfelfok.hu
