Mosható intimbetét, saját gyártású mosószer, nejlonzacskók nélküli háztartás

A gödöllői kétszintes családi ház tágas nappalija nem zsúfolt, de dekorációkban gazdag: többnyire régi dolgok felújítva vagy újrahasznosítva.

„A nagyon minimalista stílus távol áll tőlem, az nekem nagyon rideg. Sok minden van itt, de semmi felesleges” – mondja Tóth Andrea, majd az egymásra pakolt régi bőröndöket mutatja. Azok sem csak porfogók, abban várják a maradék textilek, hogy újra hasznukat vegyék.

Andi háromgyerekes családanya, férjével, 9 éves kislányával és 16 éves fiával él itt, nagyobbik fia külföldön egyetemista.

Két éve átlagos életet éltek, aztán olyan változásokat vezettek be, amelyek még csak elvétve jellemzőek más háztartásokban.

Bár Andi régóta figyel rá, hogy természetes alapanyagokból legyen minden, amit esznek és amivel takarítanak, azzal viszont nem foglalkozott, mennyi szemetet termelnek. Egyetlen ilyen környezettudatos lépése volt korábban, kislánya születése után már nem használt eldobható pelenkát.

„Egyrészt nem akartuk naponta megtölteni a szemetesünket pelenkával, másrészt a baba bőrének is sokkal egészségesebb a textil, mint a műanyag” – magyarázza, miért mondott le az egyszerhasználatos kényelméről. Kilenc éve csak 2-3 webáruházból, Amerikából vagy Hollandiából lehetett mosható pelenkát rendelni, később azonban ő is forgalmazó lett egy időre.

2016-ban, a nagy fogadalmak napján, január elsején került a kezébe egy amerikai cikk Bea Johnson hulladékmentes háztartásáról.

– Még aznap megírtam első blogbejegyzésem – meséli Andi.

– Mint tapasztalt zéróhulladékos – csipkelődik férje, Balázs. 

– Hát igen, akkor még csak azt írtam meg, mibe vágom bele a fejszémet.

Gyorsan eldőltek az új szabályok:

„Kiborítottam a kukát, hogy lássam, miből van sok, ami csökkenthető, eltüntethető. A PET-palackokat és a vékony nejlonzacskókat száműztük elsőként.”

Nem vettek többé ásványvizet, a szénsavas vízhez ragaszkodó férje miatt rákaptak az újratölthető szódára, ez minden héten házhoz érkezik. Zöldséget, gyümölcsöt saját készítésű textilzsákokban vesznek; húst, tejterméket saját dobozban, üvegben. Kamrájukban van egy-két nejlon, mert ha vendég hoz, nem vitetik vele haza, inkább megpróbálják hasznosítani. Konyhájuk sem teljesen műanyagmentes.

Andi azt mondja, nem is ez a cél:

„Az egyszer használatos műanyagot kerüljük, de a műanyag tárolóedényeimet nem dobom ki, ha majd elöregednek, üvegre cserélem őket” – mondja, miközben körülnézünk a konyhában.

A zöldhulladék már régóta nem a kukában végzi. Tóthék komposztálnak és van egy házinyuluk is. Mosogatószivacsot sem használnak, helyette van luffa tök, ezt lehet termeszteni, csak ki kell szárítani és kész a természetes szivacs. A kefe sem műanyag, hanem fa és lószőr. A mosogatószer pedig saját gyártás.

A fűszerek jórészt saját termésből vannak szárítva, így a petrezselyem, a tárkony, az oregánó és a babérlevél is – mind üvegben. Vannak ugyan régi bolti fűszereik, olyanok, amelyeket nem tudnak otthon megtermelni, de azoknál is figyel Andi a csomagolásra.

Külön gyűjtik, szárítják a tojáshéjat: a kálciumban gazdag hulladékot megdarálva a növények kapják, illetve a kutya. Házőrzőjük amúgy nyerskoszton él, ez is része a környezettudatosságnak.

Tóthéknál nincs alutasak vagy konzervdoboz, a húst és a zöldséget csomagolás nélkül veszik. A spájzban a befőttek, lekvárok, szörpök mind saját gyártmányok, Andi imádja az üvegeket díszítgetni.

Szemlesütve vall a polcon megbújó zacskós Dunakavicsról. Bevallja, hogy függő. És bár ezt is megpróbálta leváltani saját készítésűvel, de nem vált be.

A felkészülés a titok

Bár Andi táskájában, illetve autójában mindig van egy textilszatyor, mégsem szokott váratlanul bevásárolni. Szerinte épp az a titka ennek az életmódnak, hogy előre kell gondolkodni.

„Csak szervezés, tervezés kérdése az egész. Például készülni kell, hogy pénteken jön a szódás bácsi, vásárláshoz pedig elő kell készíteni a kosarat, textilzacskókat, üvegeket, dobozokat, lehetőleg aszerint csoportosítva, mi kell a zöldségeshez, a henteshez vagy a tejeshez.”

Bevásárlóközpontba egyébként nagyon ritkán járnak, nincs is igazán miért.

„Néha kenyeret veszünk, ha nem tudok sütni, esetleg üveges sört, vagy a gyerekeknek corn flakest. Illetve sajtból nálunk annyi fogy, hogy a bióra rámenne a gatyánk is, így ha már műanyag csomagolásút kell vennem, legalább nagy kiszerelésben vesszük. WC-papírból csak negyedévente kell egy csomag, mivel van bidénk, minimalizálható a papírhasználat.”

A fürdőszobában vannak Andi boszorkánykonyhájának kellékei: glicerin, decil-glükozid, hialuronsav, olajok, vajak, természetes tartósítók, zselésítők. Ezekből készülnek például a tusfürdők, lányának ételfestékkel színezve. A csipkés befőttes üvegben tárolt kézműves szappant barátnője készíti. Fogkrémet, fogkefét kapnak Balázs munkahelyéről, azt azért nem dobják ki, de használnak tégelyes fogport, krémet pedig Andi maga is gyárt. Az első változat ugyan nem nyerte el a család tetszését, a második már zöld utat kapott.

A nedves törlőkendő Tóthéknál az ecetben, teafaolajban áztatott egészségügyi gézkendő csatos üvegben tárolva. Ezzel takarítják a fürdőszobát. A mosószer is házi készítésű, öblítő nincs. Andi szerint nincs értelme, és különben sem szeretik, ha illatos a ruha, aztán keveredik majd a parfümmel. Andi egészségügyi betétből is moshatót használ, illetve intimkelyhet.

A papírral is takarékosan bánnak. Az üdvözlőkártyáktól a meghívókon, bevásárlókuponokon keresztül a számlák fizetéséig igyekeznek mindent elektronikusan intézni.

Az eredmény magáért beszél: két és fél éve még hetente tele volt a nagy kommunális kukájuk, ma hat hónapig is kihúzzák ürítés nélkül; a szelektív konténer is megtelt régen egy hét alatt, manapság csak háromhavonta.

A családnak nem esik nehezére az új életmód, Andi szerint mindenki gyorsan alkalmazkodott hozzá:

„A lányom ebben nőtt fel, neki az a természetes, hogy a babán mosható pelenka van, ecettel takarítunk és magunk készítünk jégkrémet. A kisebbik fiamnál a textilzsebkendő bevezetése nem ment egyből, de fokozatosan elfogadta. Kamaszként azt sem tartja cikinek, hogy papír helyett textilszalvétában viszi a szendvicsét. A nagyobbik fiam albérletben él, nem jár gyorsétterembe, tudja például a maradék ételeket hasznosítani és ő is házi mosószert használ.”

Barátai unszolására Andi Facebook-csoportot is indított Háztartásom hulladék nélkül címmel. Legnagyobb meglepetésére a csoportnak egy hét alatt 500 tag lett, most már 14 ezren tanítják egymást környezetkímélőbb háztartásvezetésre. Andi úgy tapasztalja, hogy a többségnek a kozmetikumok és takarítószerek elhagyása a legnehezebb. Szerinte ez leginkább a reklámok miatt van.

„Nem akarok senkit meggyőzni. Mindenkinek van komfortzónája, aszerint tud követni vagy nem. Ha valaki nem kér zacskót, vagy nem vesz palackos vizet, attól én már boldog vagyok. Nem kell a 100 százalékra törekedni. Nehéz ebben a témában tökéletesnek lenni.”

Kinek van erre ideje és pénze?

Gondolhatná bárki, hogy Andinak más dolga sincs, mint a hulladékmentes háztartását vezetni, de ez nem igaz: vállalkozóként dolgozik egy igazgató asszisztenseként. Igaz, többnyire otthonról, így az utazást megspórolja.

Bár nyilván a biozöldségek drágábbak, mint a bevásárlóközpontban kaphatók, viszont a kozmetikai és tisztítószereken sokat lehet spórolni, így összességében olcsóbb a mostani életvitelük, mint a korábbi.

„Anyagilag nem okozna ugyan gondot a fürdőszoba feltöltése színes, szagos, drága vegyszerekkel, de szeretnénk egészségesebben élni és megóvni a környezetünket a felesleges szeméttől.”

Andi nagyon szeretné népszerűsíteni ezt az életmódot, voltak előadásai iskolákban is, de egyre több felkérést kell elutasítania, mert a munka, a hulladékmentes háztartásvezetés és a blog mellett erre már valóban nem jut idő. Talán majd egyszer. Addig is szenvedélyesen csiszolja otthonuk zöld szabályait.

„Alkalmanként csinálok egy kukaborítást, hogy megnézzem, van-e új kiiktatható szemét. A Dunakavics még marad, úgy érzem.”

forrás:

https://zoom.hu/hir/2018/05/07/moshato-intimbetet-sajat-gyartasu-mososze...