Vajon mikor jöhet az országos hulladék-mutyi?

Nehéz lenne másképp megfogalmazni azt, hogy jelenleg az ország több mint 300 településén csak akkor szállítják el a szemetet, ha arra a törvény erejével köteleznek valakit. A számuk pedig egyelőre nem fogy, hanem gyarapszik. Legutóbb például Kunmadarason kellett kijelölni egy szolgáltatót, mert a helyi önkormányzat cége júliustól már nem volt hajlandó bevállalni a veszteségeket. A tiszafüredi hulladékos cég, az NHSZ Tisza Nonprofit Kft. június 30-án, délután fél 5-kor kapott egy e-mailt a katasztrófavédelemtől, hogy másnap reggeltől ők a felelősek a kunmadarasiak szemetének az elszállításáért. De mit tehet egy cég, ha előre látja, hogy veszteséges a gazdálkodása, mégis kötelezik, hogy növelje a hiányokat?

 A Közmű-szabályozási Hivatal például hirdeti, hogy az indokolt többletköltségekre támogatást lehet igényelni, viszont ég senki sem kapott a támogatásból, mert egy olyan táblázatot kell kitölteni, ami eddig mindenkinek a képességeit meghaladta. A Földművelésügyi Minisztérium egy másik pályázatot is kiírt az önkormányzatoknak a hulladékgazdálkodási feladatok ellátásához, de a másfél milliárdos keretre 14,5 milliárdos igény érkezett, úgyhogy azóta sem hirdettek eredményt. A Fidesz a választási kampányban beígérte, hogy ősztől, az önkormányzati választások előtt újabb rezsicsökkentések lesznek, a szemétdíjak például akár újabb 10 százalékkal is mérséklődhetnek. De akkor miből lesz pénz? Miből tankolják meg például a kukásautókat?

Pedig annyi jó szemétbiznisz van! Fémkereskedelem, hulladékégetés, papírgyűjtés... Miért nem próbálnak abból megélni? A fémkereskedelem tavaly novemberi újraszabályozásával az államosítás ugyan elmaradt, de a 200 

milliárdos piacra már csak a nagyobb szereplők léphetnek be, ami mostanság jószerével csak állami vagy önkormányzati érdekeltségeket jelent. Jövő januártól pedig már a papírt sem gyűjtheti akárki. Kizárólag közszolgáltató húzhat belőle hasznot, amivel befellegzett azoknak a magáncégeknek, amelyek eddig például abból éltek, hogy felvásárolták azt a papírt, amely az óvodák, iskolák által meghirdetett akciókban halmozódott fel, és – persze haszonnal – továbbadták azt a feldolgozóknak.

Azt azonban láttuk, hogy ezekből a zsíros üzletekből nem mindenki tud részesülni, miközben a jelenlegi tarifák az esetek nagy részében nem fedezik a hulladékkezelés költségeit. a tarifákat is egységesíteni kell, vagyis megállapítani egy középértéket, és a szolidaritási elv alapján kiegészíteni a befolyt díjat ott, ahol szükséges, illetve elvenni onnan, ahol az adottságok (például laksűrűség vagy elterjedtebb szelektív gyűjtés) miatt eleve van profit a tevékenységen. Ebbe átlagosan még akár rezsicsökkentés is bekalkulálható. Az Energia- és Közmű-szabályozási Hivatal most dolgozik ennek a tarifarendszernek a kidolgozásán.

Egy újabb szabad piac esett áldozatául annak, hogy elfeledtük, mi volt a rendszerváltás előtt, és megint úgy látjuk, hogy az állam bölcsebb szereplő, még akár működőképes is lehet a szisztéma. Az aggodalmat ebben az esetben már csak az okozhatja, hogy az elmúlt évek hasonló állami szerepvállalása végül mindig a piac újraosztásával járt. Az állami és önkormányzati hulladékszolgáltatóknak lehetnek például alvállalkozói, így a közcégből finanszírozott cégnél profit ugyan nem jelentkezik, de az alválalkozó felé megállapított díj jócskán tartalmazhat hasznot.