Városi klímastratégiák – fogatlan papír tigrisek

Ha az önkormányzatok nem teljesítik vállalt céljaikat, azzal a nemzeti klíma célok elérését veszélyeztetik és ezzel sértik a 2020. évi XLIV. törvényt a klímavédelemről.

Magyarország az EU tagjaként a 2020-ban elfogadott Nemzeti Energia és Klíma Tervében célul tűzte ki, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra 40%-kal csökkenti az 1990-es bázisévhez képest. Ezt a vállalást rögzítette a 2020. évi XLIV. klímavédelemről szóló törvényben. A vállalást azóta a 2023-ban frissített tervben még növelte is hazánk és a 2050-es távlati klíma semlegesség elérése érdekében a legújabb vállalás az 50%-os csökkentés 2030-ra.

2021 és 2022 során EU-s társfinanszírozásnak köszönhetően a KEHOP-1.2.1-18 pályázati forrás keretében összesen 132 települési klímastratégia készült el. Ezeknek a dokumentumoknak tulajdonképpen a nemzeti stratégiával összhangban kell lenniük így elősegítve, hogy a helyi tevékenységek révén az országos célkitűzés teljesülni tudjon. A 132 dokumentum közül hét olyan település stratégiáját vizsgáltuk meg, amelyek esetében a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének, illetve a szervezet tagjainak közvetlen érdekeltsége merült fel. A dokumentumok elemzése kapcsán felmerül a hűtlen kezelés, de legalábbis a felelőtlen közpénzfelhasználás, hiszen a hét vizsgált városok mindegyikénél a zöldfelületek csökkenése miatt növekszik az ÜHG kibocsátás és csökken a tájhasználati szektorban megköthető szén mennyisége. Úgy tűnik a települések egyike sem tesz elegendő erőfeszítést azért, hogy a saját maguk által kitűzött célokat elérjék, sőt inkább a vállalással ellentétes fejlesztéseket valósítanak meg az ipari, beépített területek növelésével és zöldfelületeik csökkentésével.

Itt érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy – bár a klímastratégiák nem tekinthetők kötelező érvényű jogi eszközöknek – az Alkotmánybíróság 13/2018. (IX. 4.) AB határozata alapján “a közjogi szervezetszabályozó eszközök körébe tartoznak, ennek megfelelően a kibocsátót kötik, ugyanakkor azonban a közép- és hosszú távú tervezés és kiszámítható jogalkotás olyan szakmai kiindulópontjai is egyben, melyek figyelembe vétele az elővigyázatosság és a megelőzés elveire is tekintettel különösen fontos az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében nevesített, a nemzet közös örökségének körébe tartozó elemek esetében.” Az Alkotmánybíróság határozata a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénynek a vízkivételekkel összefüggő módosításáról szóló törvény 1. §-a és 4. §-a alaptörvény-ellenességének megállapításáról azt is megállapítja, hogy a “szakmai tartalmú stratégiák figyelmen kívül hagyása valamely jogszabály-változás alaptörvény-ellenességének vizsgálata során külön is értékelendő a  nemzet közös örökségét érintő, és az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerint a jövő nemzedékek számára is megőrzendő szabályozási tárgyak esetében.”

Fontos azt is megjegyezni, hogy a jövő nemzedékek szószólójának elvi állásfoglalása a helyi védett természeti területekkel kapcsolatban (Ügyszám: AJB-1965/2022) megállapítja azt is, hogy “megfelelő települési környezetvédelmi programok szükségesek ahhoz, hogy az önkormányzatok a településeik helyi környezeti adottságaihoz, értékeihez és lehetőségeihez igazított olyan döntéseket hozzanak, melyek érvényesítik nem csak a jelen, hanem a jövő nemzedékek érdekeit is.” Ugyanez a megállapítás igaz a települési klímastratégiákra is! “A települési klímastratégiákban rögzített vállalások és tevékenységek helyes megvalósítása nem csak a jelen, hanem a jövő generációinak is az érdeke. Megvalósítás hiányában ezek a dokumentumok fogatlan papír tigrisek és a rájuk költött közpénzek ablakon kidobott összegek, és ezekkel kapcsolatban panasszal éltünk az Állami Számvevőszék, az Integritás Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala felé” tette hozzá mindehhez Kun Zoltán a szövetség elnöke. Fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy a klímastratégiák elkészítésével csak az azokat készítő cégek, vállalkozások és nem a helyi lakosok jártak jól.

A teljes cikk a greenfo.hu-n olvasható