Történelmi lehetőség előtt állnak a világ országai, hogy kimondják: sokkal kevesebb műanyagot kell gyártani
Hosszú évek lassú, de biztosnak tűnő haladása után megtorpanni látszanak a globális környezet- és klímavédelmi törekvések, aminek első jelei már – a szennyező fosszilis ipar barátjának és a nemzetközi egyezmények nagy ellenségének számító – Donald Trump újraválasztásánál körvonalazódtak, és a napokban véget ért ENSZ-klímacsúcs, a COP29 csúfos eredményeivel váltak még világosabbá. A konferencián ugyan vállalták az éghajlatváltozásra való felkészülésre szánt összegek megtriplázását, valamint a gazdag országok 300 milliárd dollárt ígértek a fejlődő világnak arra, hogy segítsenek az adaptációban, de a felmelegedést hajtó kibocsátás nagy részéért felelős fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetéséről már megint nem sikerült megállapodni – főleg abban a nemzetközi hangulatban nem, amely a második Trump-érára készül, és nem élvezi az USA eddigi klímabarát támogatását.
De ahogy véget ért a klímacsúcs, máris újabb komoly feladat elé néztek a világ környezetvédelemben érdekelt országai: november 25-én a dél-koreai Puszanban (Busan) kezdetét vette az ENSZ műanyagszennyezés elleni globális egyezményének ötödik, egyben utolsó tárgyalása. A 175 tagország küldöttei olyan megállapodás véglegesítésére törekszenek, amely jóval nagyobb fegyvertény lenne az egyre súlyosbodó műanyagválság leküzdésében, mint holmi szívószáltilalmak és rögzítettkupak-mizériák.
Már nem az óceánban úszkáló kóláskupakokon van a hangsúly, hanem az újszülöttek szervezetében is kimutatott mikroműanyagokon
Hogy égető problémáról van szó, az nem lehet vitás. Ahogy a kormányközi tárgyaló bizottság elnöke, Luis Vayas Valdivieso a hétfői nyitányon elmondta: „Jelentős beavatkozás nélkül az évente a környezetbe kerülő műanyag mennyisége 2040-re megduplázódik a 2022-es szinthez képest. Az emberiségen múlik, hogy kész-e szembenézni egy ilyen egzisztenciális kihívással.” Valdivieso egyben a mikroműanyag-szennyezésre is utalt, jelezve, hogy itt már nemcsak az óceánban úszkáló PET-palackokról és bébifókák fulladását okozó kóláskupakokról van szó, hanem arról, hogy az apró darabkákra szétfoszló műanyagok mára tényleg mindenhol ott vannak, így az emberi szervezetben is.
A teljes cikk IDE kattintva érhető el.
Forrás: Qubit
Kép forrása: Pexels
