Hírek téma szerint
Hiába a környezetbarát célok és a visszaváltási díj ígérete, az új betétdíjas rendszer bevezetése óta az újratölthető üvegek visszaváltása a legtöbb vásárló számára rémálommá vált. A MOHU által működtetett automaták alig tizede képes fogadni ezeket a palackokat, és még ezek is csak a „saját címkéjű” üvegeket veszik vissza. A szabályozás következtében gyártók és fogyasztók is hátat fordítanak ennek a korábban 98 százalékos hatékonyságú körforgásos megoldásnak, miközben az EU éppen a kötelező újratöltés irányába mozdulna el.
Vegyesek az eredmények, Európában meglehetősen egyenetlen az előrehaladás a biohulladék gyűjtése terén, írja a Waste Management World.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mikroműanyagok mindenütt ott vannak, a vízben, a levegőben, a húsban, tengeri állatokban. Az élelmiszerek közül eddig leginkább a feldolgozott élelmiszeripari termékekre és azok csomagolására gyanakodtak, illetve minden csomagolt nyersanyagra. Műanyagban vásároljuk a boltban a húst, a rizst, a sót, a tésztát, a sajtot, műanyagban érkezik a kiszállított étel, vagy ha mégsem, műanyag eszközökkel érintkezik előkészítés, szállítás közben. Ezek ellen nehezebb bármit tenni, ha nincs saját rizsföldünk és kertben rohangáló tyúkjaink.
A kínai fast fashion termékek percek alatt megrendelhetők, napok alatt megérkeznek – és évtizedek alatt sem bomlanak le. A Temu és a SHEIN ezzel új valóságot teremtett: ahol a póló olcsóbb, mint egy kávé, de veszélyesebb, mint egy vegyi üzem. Az ultragyors divat korában már nem az a kérdés, mit veszünk fel, hanem az, mit viszünk a testünkbe.
A palackvisszaváltási koncesszió indulása óta eltelt közel másfél év, de ahogy arra számítani lehetett, a rendszer a tagadhatatlan környezetvédelmi haszna mellett egy fontos dologra nem lett képes: nem kezdte arra ösztönözni a gyártókat és a vásárlókat, hogy a lehető leginkább környezetkímélő megoldást, az újratölthető üvegeket részesítsék előnyben. Az ennek hátterében álló gyártói megfontolásokról februárban már részletesebben írtunk, most a lánc másik végéről közelítve a vásárló szemszögéből mutatjuk be, hogy az ilyen üvegek körforgásban tartása miért rendkívül nehézkes.
Dive & Clean néven álmodott meg tengermentő hulladékgazdálkodási rendszert Ivánka Laura, a budapesti The British International School tanulója. Laura a hobbibúvárokra gondolt elsősorban a fejlesztéssel, a tengerbe merülők ugyanis egyre több hulladékkal szembesülnek: lebegő és fenékre süllyedt palackokkal, műanyag vízi játékokkal, amelyek folyamatosan mikroműanyaggá bomlanak. Ki gyűjti össze ezeket? Pár elszánt önkéntes expedíción kívül gyakorlatilag senki. Miért? Ahogy az emberek nem visznek magukkal szemétszedő zsákot az utcára, úgy a búvárok sem a víz alá. Eddig a probléma leírása, s most következzék a zseniálisan pofonegyszerű megoldás és a még mindig csak 14 éves fejlesztő, aki az európai fiatal innovátorok szeptemberi rigai találkozóján is nagy sikert aratott az ötletével.
A Mol 2025 végével bezárja a ReMat tiszaújvárosi műanyag-újrahasznosító üzemét, miután a vállalat az elmúlt években veszteségessé vált. A döntés a magyar újrahasznosítási szektor egyik legnagyobb szereplőjét érinti, amelyet a Mol mindössze három éve vásárolt meg, akkor még nyereségesen működő piaci vezetőként, írja az mfor.hu.
Nemcsak az olcsó, hanem a prémium kategóriás fejhallgatók is aggasztóan magas arányban tartalmaznak káros vegyi anyagokat – derül ki a Tudatos Vásárlók Egyesülete legfrissebb nemzetközi tesztjéből. A vizsgált 60 fej- és fülhallgató közül majdnem minden második kockázatosnak bizonyult, miközben a gyerekeknek szánt modellek biztonságosabbnak tűntek.
2023-ban lakosonként 11,6 kg elektromos és elektronikus berendezésekből származó e-hulladékot – például háztartási készülékeket, okostelefonokat és számítógépeket – gyűjtöttek be hivatalosan az EU-ban, szemben a forgalomba hozott egy főre jutó 32,2 kg új elektromos és elektronikus berendezéssel. Ez az egy főre jutó 20,6 kg-os különbség az eszközök készletének növekedését jelzi, akár azért, mert még használatban vannak, ártalmatlanításra várnak, otthon halmozzák fel őket, akár azért, mert nem hivatalos, ellenőrizetlen hulladékkezelésre kerülnek.
Az őszi-téli madáretetési szezon már elkezdődött, hiszen beköszöntött a hűvösebb idő, így a táplálékkeresés a kis csöppségeknek rengeteg energiát elvesz. Hogy megkönnyítsük a dolgukat, kitehetünk nekik magkeveréket, de az úgynevezett cinkegolyót is.
A tavaszi vadvirágos gyepek tarra vágása mellett az ősszel hulló levelek „gondos” eltakarítása az egyik legnagyobb csapás az élővilágra, melyet minden évben elkövetünk kertjeinkben. Ráadásul csupán egy berögzült szokás, hibás szemlélet alapján cselekszünk, amikor magunkhoz ragadjuk a gereblyét és a kukászsákot. Ideje lenne változtatnunk ezen a gyakorlaton és felismernünk, milyen káros hatású mindez kertünk ökoszisztémájára nézve.
A globális környezetvédelem egyik legégetőbb problémája a rohamosan növekvő műanyaghulladék mennyisége. Az egyszer használatos termékek elterjedése napjainkban olyan méreteket öltött, hogy a hagyományos újrahasznosítási módszerek már nem képesek lépést tartani vele (sok esetben a feldolgozási arány nem éri el a 10%-ot sem). Egy ígéretes felfedezés azonban új utat nyithat a globális műanyaghulladék kezelésében: a Northwestern Egyetem kutatói egy nikkelalapú, fém katalizátort fejlesztettek ki, amely gyökeresen átalakíthatja a műanyagok újrahasznosítását. Az új módszer egyszerűbb működésű, könnyebben alkalmazható ipari környezetben, és gazdasági szempontból is életképesebb megoldást jelenthet, mint a korábbi technológiák.
A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont a vállalatok működésében – de nem mindenki vállalja fel nyíltan a zöld törekvéseit. Az utóbbi években megjelent egy új, negatív trend: a greenhushing, vagyis a „zöld elhallgatás”. Ez azt jelenti, hogy a cégek szándékosan visszafogják, sőt néha teljesen elhallgatják a környezetvédelmi erőfeszítéseikkel kapcsolatos kommunikációt. Bár első pillantásra ártalmatlannak tűnhet, valójában egy negatív fenntarthatósági trendről van szó, hiszen így a cégek nemcsak a fogyasztóktól, hanem egymástól is elrejtik a jó példákat és a tanulási lehetőségeket.
Az Élelmiszer-pazarlás Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja (szeptember 29.) ráirányítja a figyelmet egy különös paradoxonra, amely a modern társadalmakat jellemzi. Miközben a világ számos pontján emberek milliói éheznek, elképzelhetetlen mennyiségű megtermelt élelmiszer végzi a szemétben. Ez a probléma etikai szempontból is aggályos, emellett jelentős környezeti és gazdasági terheket is ró a világra. Ahhoz tehát, hogy valóban fenntartható jövőt építsünk, meg kell oldanunk az élelmiszer-pazarlás kérdését.
Ausztria első gipszből-gipsz újrahasznosító üzeme Stockerau városában található. A PORR építőipari vállalat, a szárazépítési szakértő Saint-Gobain és a hulladékkezelési és újrahasznosítási szakértő Saubermacher által épített üzem éves kapacitása 60 000 tonna, és új mércét állít fel a körforgásos gazdaságban. A megnyitóra októberben került sor.
A BIR bangkoki újrahasznosítási világkonferenciáján felszólították a szabályozó hatóságokat, a gyártókat és a márkatulajdonosokat, hogy „fokozzák” elkötelezettségüket a műanyag-újrahasznosítás és a körforgásos gazdaság iránt.
Sokan tapasztalják, hogy a gondosan elterített mulcs pár hónap alatt mintha elpárologna a kertből. Elsőre úgy tűnhet, kárba veszett a befektetett munka és anyag, valójában viszont épp ez az egyik legjobb jel, amit a talajunk adhat. A mulcs ugyanis nem „eltűnik” – hanem életre kel, és csendben dolgozni kezd a növényeinkért, írja az Agrofórum.
Az elektronikai hulladék ritkaföldfémek kincsesbányája, de ezeknek az egyre keresettebb anyagoknak a kiválasztása és visszanyerése nem könnyű feladat. Egy kutatócsoport olyan módszert fejlesztett ki, amellyel egyszerűbben, kevesebb energiával és a jelenlegi módszereknél jóval kevesebb szennyezéssel lehet elkülöníteni a ritkaföldfémeket a hulladékból, ebben az esetben mágnesekből – adja hírül az Ars Technica. Az eljárásról szóló cikket a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban tették közzé.
Közel tíz évvel azután, hogy közel 200 ország képviselői aláírták a globális felmelegedés visszaszorítására megalkotott párizsi klímaegyezményt, a Washingtoni Egyetem kutatói megnézték, milyen hatással volt a dokumentum a klímaváltozás elleni védekezésre. A kutatók megállapították, hogy ugyan történt előrelépés egy évtized alatt, de nem olyan mértékű, ami elegendő lenne a gazdasági növekedés káros környezeti hatásainak ellensúlyozására.
A hulladék-keretirányelv célzott felülvizsgálata október 16-án hatályba lépett, közös szabályokat vezetett be a textilekre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségre (EPR), és kötelező érvényű élelmiszer-pazarlási célokat határoz meg a tagállamok számára.
2023-ban személyenként mintegy 130 kilogramm élelmiszert pazaroltak el az EU-ban. Az EU összesen 58,2 millió tonna élelmiszer-hulladékot termelt, amely magában foglalja az ehető és nem ehető részeket is, ami 2022-höz (57,8 millió tonna) képest enyhe, 0,7%-os növekedést jelez.
Miért dobsz ki valamit, amit meg is lehetne javítani? Nem is gondolnád, de többek között azért, mert a gyártók erre szoktattak rá. Pedig új életet lehelni a tárgyainkba nemcsak anyagilag éri meg, hanem a fenntarthatóság kulcsa is lehet. De hogyan segíthet a szemléletváltásban az EU, a közösség – vagy akár egy YouTube-videó?
Évente 90 ezerrel több mikroműanyag-szemcsét nyelhetnek le azok, akik csapvíz helyett palackozott vizet isznak – állítja egy friss kutatás.
AReju 11 másik, a textilipari értékláncot képviselő vállalattal együtt nyilvánosságra hozta az Európai Körforgásos Textil Koalíció nyilatkozatát a teljes körforgásos textilipari gazdaságról, amelyben sürgeti az EU-t, hogy alakítsa át a fogyasztók által elhasznált textilhulladékokat a zöld munkahelyek, az innováció és a versenyképesség motorjává.
Egy kilónyi érett sajt átlagosan 1857 mikroműanyag-részecskét tartalmaz, míg a friss sajtban átlagosan 1280 részecske található – derült ki a Padovai Egyetem hiánypótló kutatásából.