A szennyvíziszap lehetne a műtrágya egyik biztonságos alternatívája, ha kevesebb méreggel töltenénk fel
A rossz mezőgazdasági gyakorlatok és a klímaváltozás miatt gyorsuló ütemben romlik a termőtalaj világszerte, amit a természetes folyamatok nem tudnak ellensúlyozni. A nagyobb terméshozam elérését jellemzően műtrágyázással próbáljuk megoldani: 2020-ban a világ műtrágya-felhasználása meghaladta a 200 millió tonnát, ez azonban rontja a talaj állapotát és a talajvíz szennyezettségét is növeli. Európa különösen kitett az orosz és marokkói importnak, az ukrajnai háború miatti áremelkedés pedig durván kihatott a műtrágya árakra is, így a kérdés ellátásbiztonsági szempontból is jelentős. A szennyvíziszap, amiből Magyarországon is évi 250 ezer tonna keletkezik, részben helyettesíthetné a műtrágyákat, azonban európai viszonylatban is nagy a szórás, hogy a helyi szabályozások milyen felhasználást engedélyeznek. A jelenlegi magyar szabályozás szerint a szennyvíziszap használata a mezőgazdaságban csak olyan növény esetén engedélyezett, amelynek termése az iszappal nem érintkezik. A szennyvíziszapban felhalmozódó nehézfémek, antibiotikum és gyógyszermaradványok jelentik a legnagyobb kockázatot, ami miatt nem tudjuk felhasználni a benne található többi értékes nyersanyagot. Megoldást jelenthetne, ha a nehézfémeket az iszapkezelés során eltávolítanánk a szennyvíziszapból, de az EU is célul tűzte ki, hogy 2030-ra 50%-kal csökkenti a mezőgazdaságban használt vegyszerek mennyiségét.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) jelentése szerint a globális talajerózió mértéke évente átlagosan közel 1 cm. Ha figyelembe vesszük, hogy egy 25 cm vastagságú termékeny talajréteg a vizsgálatok szerint 200-1000 év alatt képződik, akkor megállapíthatjuk, hogy a gyors ütemű eróziót a természetes talajképződés nem képes ellensúlyozni. A világ talajainak egyharmada közepesen vagy erősen erodálódott.
Nemcsak a talaj vastagsága, hanem a szerkezetének romlása, a vízmegtartó-képesség csökkenése, a tápanyag-egyensúly felborulása, a humusztartalom csökkentése, valamint a felsoroltakból következő termőképesség-csökkenés is általános probléma.
A nagyobb terméshozam elérését jellemzően műtrágyázással próbálják megoldani: 2020-ban a világ műtrágya-felhasználása meghaladta a 200 millió tonnát. A műtrágyák hasznosulása azonban nem teljes (nitrogénműtrágyák esetében – ha a talajban nincs elég szerves anyag – a veszteség akár a 70%-ot is elérheti), a talajban nem hasznosuló műtrágya pedig a talajvíz szennyezettségét növeli.
A műtrágyák helyett alternatívát jelenthet a szennyvíziszap kijuttatása a talajra, amely segíti a humusz megőrzését, véd az eróziós hatások ellen, javítja a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását, valamint biztosítja, hogy a tápanyagok fokozatosan váljanak hozzáférhetővé a növények számára.
Korábban hulladékként kezeltük, valójában értékes nyersanyag is lehet
A Földön évente 45 millió tonna szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap keletkezik, hazánkban évi 250 ezer tonna. Míg korábban az iszapot hulladékként kezelték, addig mára a lerakás mellett a hőkezelés, komposztálás és a közvetlen mezőgazdasági felhasználás is lehetséges alternatívák. Közvetlen hasznosítás esetén a szennyvíziszapot a szántóföldi művelés során meghatározott időszakban (általában a termés betakarítását követően), injektálással juttatják be a talajba.
Az aratást követően injektált szennyvíziszap a következő vegetációs időszakig stabilizálódni tud, a benne lévő szerves anyagok lebontása megindul, a kórokozó mikroorganizmusok száma, illetve a növényekre nézve mérgező anyagok mennyisége csökken. Közvetett hasznosítási mód a komposztálás, amelynek volumene az egyszerű kiskerti megoldásoktól egészen a nagyipari, gépesített és számítógép-vezérelt levegőztetéssel ellátott megoldásokig terjedhet. A komposztált szennyvíziszap az ún. oltóanyag-hatás révén segítheti a talajmikrobióta kialakulását, ill. aktiválását.
Az európai országok körében nagy változatosságot mutat a fenti felhasználási módok közötti megoszlás. Míg Bulgáriában, Írországban, Litvániában és Norvégiában 50%-os vagy ezt meghaladó a mezőgazdasági felhasználás mértéke, Észtországban és hazánkban pedig elsősorban komposztálják az iszapot, addig Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban az iszap nagy részét hőkezelik.
A német gyakorlat egyre nagyobb hangsúlyt helyez a foszfor visszanyerésére: az égetés után visszamaradó anyagból a foszfort vissza kell nyerni, sőt 2029-től ezt már a szennyvíztelepen el kell végezni, ha a szennyvíziszap foszfortartalma eléri a 2%-ot. A jelenlegi magyar szabályozás szerint a szennyvíziszap használata a mezőgazdaságban csak olyan növény esetén engedélyezett, amelynek termése az iszappal nem érintkezik. A hagyományos művelésű gyümölcsfák esetében a jogszabály hat hét várakozási időt ír elő a kijuttatás és a betakarítás között.
A cikk további tartalmát a Másfélfok honlapján ide kattintva tudod elolvasni.
A cikk szerzője: Jurecska Laura
