A műanyagprobléma sokkal összetettebb, mint hinnénk

  • 2019. február 26.
  • PKata

A New York Times még 1977-ben mélyreható cikket írt a problémáról „A petrolkémiai termékek ígérete és veszélyei” címmel. A szöveg betekintést nyújtott a szintetikus gyártás összetettségébe és „alkímiájába” és azt állította, hogy az olyan termékek, mint például a műanyagok inkább az ipar igényeihez igazodnak, mint a fogyasztók elvárásaihoz. Sőt, már ekkor figyelmeztettek, hogy a nagyüzemi termelés a következő években környezeti veszélyt jelenthet.

 

Ez a jóslat tökéletesen beigazolódott az eltömődött csatornák, halott vadvilág, illetve a felhalmozott hulladék képében. A műanyaghulladék már addig ér, míg csak a szemünk ellát. Valószínűleg még a negyven évvel ezelőtti cikk szerzője sem hitte, hogy a globalizált társadalom az évi 50 millió tonna műanyagtermelést (ez körülbelül 150 Empire State Buidling súlyának felel meg), 2016-ra 335 millió tonnára tornázza fel évente.

 

Mindent elöntött a műanyag

Mégis megtörtént. Már 8,3 milliárd tonna műanyagot termeltünk a mai napig, és ennek 91 százalékát nem hasznosítottuk újra. A World Economic Forum 2016-os jelentése szerint 2050-ig pedig az eddig termelthez képes megnégyszerezzük a kitermelést. A műanyagok lebomlása ráadásul még a legszélsőségesebb időjárási körülmények között is sok száz évig tarthat. A környezetvédők ezért olyan megoldást keresnek, amely túlmutat a hulladék összegyűjtésén és az egyszer használatos termékek betiltásán.

Az idei év első heteiben kötött egyezség, amely a műanyaghulladék véget vetése (Alliance to End Plastic Waste) érdekében született, segíthet. Az egyezség célja, hogy a környezetet megtisztítsa a műanyag hulladéktól. A projektre öt év alatt 1,32 milliárd eurót fordítanának, a tervek szerint a hulladékgazdálkodásra, az újrahasznosítási infrastruktúrák kiépítésre, az oktatásra és a tisztításra költenének.

Az egyezség londoni megkötésén csaknem 30 vállalat vett részt, amelyek között a világ legnagyobb petrolkémiai multinacionális cégeit is megtalálhattuk, például a BASF, Dow Chemical és az Exxon Mobil is képviseltették magukat. Ott volt a Proctor&Gamble nevű fogyasztói javakat gyártó cég is. A résztvevők vállalták, hogy együttműködnek a kormányokkal és a civil szervezetekkel (NGO) is.

A rendezvényen rengeteg szó esett a körkörös gazdálkodásról és a kihagyott újrafeldolgozási lehetőségekről, de egyetlen egyszer sem merült fel a szűz műanyag gyártásának visszaszorítása. A közelmúltban a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) megállapította, hogy a műanyag előállításához szükséges petrolkémiai ágazat (amely a globális olajfogyasztás legnagyobb mozgatórugója) közvetlen szén-dioxid kibocsátása 2050-re 30 százalékkal emelkedhet. Az olaj elsődleges felhasználása ugyanis a műanyag gyártása.

 

A megelőzés jobb, mint a tüneti kezelés

„Soha nem fogjuk megoldani a műanyagszennyezés válságát, ha nem állítjuk le a petrolkémiai iparág bővülését” – nyilatkozta Delphine Levi Alvares a DW nevű portálnak, a #breakfreefromplastic európai koordinátora. A #breakfreefromplactic mozgalom a műanyagszennyezési válság megoldását tűzte ki célul maga elé. Levi Alvares hozzátette, hogy olyan cégekről van szó, amelyek rendkívül erősek, és a legtöbb döntéshozó tart az ilyen egyeztetéstől, de mégis lépni kell az ügyben.

Levi Alvares szerint a januári egyezség csak egy másik iparági kezdeményezés, amely rossz helyre csatornázza a pénzt: „A fő üzenetünk határozottan a megelőzés, mivel biztos, hogy újrahasznosítással nem tudunk kimászni a műanyag szennyezésből. Most arról van szó, hogy teljesen újra kell terveznünk a műanyagokhoz való viszonyunkat.”

Martin Baxter, az Egyesült Királyságban működő Környezetgazdálkodási és Értékelő Intézet (IEMA) fő szakpolitikai tanácsadója azt mondta, hogy bár van néhány “nagyon jó felhasználás a műanyag számára”, fontos megérteni azokat a tényezőket is, amelyek a világ társadalmát a jó irányba mozdíthatják. Baxter szerint itt „a cselekvés hierarcihájáról” van szó. Fel kell tenni a kérdéseket:

„Szükségem van ennek az anyagnak bármilyen formában a használatára? Hogyan csökkenthetem az általam használt anyag mennyiségét? Ki tudom-e választani azokat az anyagokat, amelyek könnyen pótolhatók? Meg tudom-e úgy tervezni a termékeimet, hogy az élettartamuk végén lebomoljanak?”

Levi Alvares számára azonban az is fontos, hogy a fogyasztók is megértsék: a túlzott műanyag-felhasználás csak a petrolkémiai vállalatok igényeit elégíti ki. „Amíg folyamatosan fosszilis tüzelőanyagot használunk és a műanyag előállítása jövedelmezőbb, mint az olaj szállításra vagy energiaelőállításra való felhasználása, addig használni fogjuk a műanyagokat” – mondta.

 

Nincs megoldás a műanyagprobléma globális felszámolására?

A független környezetvédelmi szervezet, a Recycling Network szerint a petrolkémiai cégek, amelyek aláírták az egyezséget az év elején, 2014-ben milliárdokat fektettek be a műanyaggyártásba és 2030-ig ezt folytatni is akarják ezt. Emellett eltörpül az 1,32 millió eurós vállalásuk. Az Alliance to End Plastic Waste arról még nem nyilatkozott, hogy a szűz műanyag előállításának visszaszorítására milyen terveik vannak. Az egyik aláíró, a BASF német vegyipari óriás nagy hangsúlyt fektet az innovatív csomagolási megoldások kifejlesztésére, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatósághoz – nyilatkozta a kérdéssel kapcsolatban Christian Zeintl szóvivő.

Zeintl elmondta a DW-nek, hogy a műanyag “segít az életszínvonal, a higiénia és a táplálkozás javításában és fenntartásában világszerte.” A Trucost és az Amerikai Kémiai Tanács 2016-os műanyag- és fenntarthatósági jelentésére hivatkozva azt állította, hogy az alternatívákkal való helyettesítés a környezetvédelmi költségeket közel négyszeresükre emelheti, és így végül „több kárt okoz, mint jót.”

„Még akkor is, ha agresszíven csökkentjük a műanyagokat a környezetben, muszáj fenntartanunk az emberek és közösségek számára nyújtott korábbi előnyeit” – mondta Zeintl, majd hozzátette, hogy átgondolt, átfogó és stratégiai megközelítéssel mindkettő megoldható.

Levi Alvares szerint azonban a gyökereknél kell vizsgálódni, a műanyagszennyezésig ugyanis hosszú út vezet és ki kell találni a helyettesítő anyagokat. A szennyezésről úgy fogalmazott, hogy „Akkor kezdődik, amikor a földből kivonják a nyersanyagot, majd jön az üvegházhatású gázok kibocsátása, a vizek szennyezése, a rossz hulladékkezelés, míg végül a műanyag a környezetben köt ki és hat az ökoszisztérmára.”

 

A műanyagprobléma ezért azonnal cselekedni kell és előre kell gondolkodni, csakúgy mint annak a 40 évvel ezelőtti cikknek a szerzője.

 

Forrás: https://hulladekvadasz.hu