Miért van annyi műanyag a Földközi-tengerben?

A Körkörös.hu összefoglalásában igyekszik választ adni a legfontosabb kérdésekre.

Az Európai Bizottság által közzétett adatok szerint a világ óceánjaiban jelenleg több, mint 150 millió tonna műanyag található, ehhez az emberiség évente további 4,8 és 12,7 millió tonna közti plasztikkal „járul hozzá”. Amint az már sokak számára közismert: a műanyagok súlyosan veszélyeztetik a tengeri állatok egészségét, életét, hiszen a nagyobb darabokba beleakad, a kisebbeket összetéveszthetik táplálékukkal, a szervezetükbe kerülve pedig komoly szervi problémákat okozhatnak a plasztikok, amelyekből különböző káros káros oldódhatnak ki.

A tengerekben található hulladék legnagyobb része, közel felét az egyszer használatos műanyag termékek készítik ki (műanyag zacskók, evőeszközök, tányérok, poharak, cigarettacsikkek, fültisztító pálcikák).

A Földközi-tengerbe naponta 730 tonna hulladék ömlik, ami a WWF becslése alapján percenként 34 ezer műanyag palacknak ​​felel meg. A Természetvédelmi Világszövetség ( IUCN ) friss jelentése alapján éves szinten ez a mennyiség 229 ezer tonna műanyagot jelent, és ez a szám 2040-re megduplázódhat, jelenleg a Földközi-tengerben eddig több műanyag mint egymillió tonna műanyag halmozódhatott fel, a Görög Tengerkutató Központ ( HCMR ) tanulmánya alapján, be kell mutatni a 3760-at. polisztirol, mikroműanyag – lebeg a Földközi-tenger felszínén.

A Föld-tenger a világ vizeiben lévő mikroműanyag 7%-át tartalmazza, csak a Föld vízkészletének 1%-át teszi ki, így a mikroműanyag-szennyezettsége akár négyszer nagyobb is lehet a Csendes-óceán északi részén található szemétszigetek mikroplasztik-koncentrációjánál Az olasz Tengerkutató Intézet ( ISMAR ) és a Nemzeti Kutatóanyag koncentrációja a októberi Földközi tanácsban található ( CNR ). akkora, mint az óceánok nagy örvényeiben.

Honnan jön? Miből mennyi?

A szakértők szerint a műanyag döntő részt a Földközi-medence körül elhelyezkedő 33 országból származik, és a legjobb a rossz hulladékgazdálkodás eredménye. A WWF szerint a Földközi-tenger medencéjében élő 150 millió ember fejenként 208-760 kilogramm szemetet termel évente. A nyári idelátogató 200 millió turista pedig akár 40%-kal is növelheti a térség hulladéktermelését. A tengerben található szemét a partokról, a szél és a tengeráramlatok segítségével kerül a mélybe, illetve a térség folyóiból, a Nílus a Pó, az Ebro, a Ceyhan és a Seyhan közvetítésével.

Mi a helyzet a mikroműanyagokkal?

Mikroműanyagokból évente körülbelül 13 ezer tonna kerül a vízbe. A kerékabroncsokból származó por teszi ki az ilyen hulladék legnagyobb arányát (53 százalék), ezt követi a textilhulladék (3 százalék), a kozmetikumokból származó mikrogyöngyök (12 százalék) és műanyaggömbök (2 százalék).

A Greenpeace környezetvédelmi szervezet idei tanulmánya szerint a Földközi-tengerbe került műanyag akár háromezer méter mélységben is megtalálható, és ugyancsak idei hír, hogy a Földközi-tenger legmélyebb pontján, a Jón-tengeren, az 5112 méteres Calypso-árokban is találtak műanyagot, mégpedig szokatlanul nagy koncentrációjában.

A Deep Sea elnevezésű, magyar kutatók részvételével zajló Földközi tengeri kutatás során ugyancsak kiderül: már 6-10 m mélységben is nagyobb arányban vannak jelen az 1 mm-nél kisebb mikroműanyagok, mint a felszínen. A Málta környékén végzett kutatások egyik résztvevője, Dr. Bordós Gábor, az Eurofins vizsgálólaboratórium projektmenedzsere a Laboratorium.hu tudományos portálnak elmondta, hogy a mikromű mélyebb rétegekben található masszív jelenléte hátterében a részecskék sűrűségének megváltozása, azaz szennyeződése is állhat. Dr. Bordós Gábor szerint az összefüggésbe hozható a környezeti feltételekkel (pl. sótartalom) és bizonyos polimerek természetével, mint például a sűrűség, méret, alak vagy tömeg. „Mivel a mikroműanyagok jelentős része a tengervíznél kisebb sűrűségű áramot állíthat elő, hogy a lesüllyedésük oka – a tengervíz mozgása és az latok mellett – a mentett sűrűségük lehet. Mindennek hátterében pedig az is áll, hogy a különböző mikroorganizmusok vagy szennyező anyagok tapadnak rájuk.”

Mit okoznak a mikroműanyagok? Mi bajunk lesz, ha fürdünk a vízben?

Amint a fenti kutatásból kiderül, a műanyagok és a különösen a mikroműanyagok felületén számos olyan szennyező tapadhat meg, ami miatt az élő szervezetekre ártalmasak. Ilyenek a különböző vegyszerek, növényvédő-szerek vagy gyógyszermaradékok, mikroorganizmusok.

Bár az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ( EFSA ) és az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége ( EPA ) állásfoglalása alapján a mikroműanyagok hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, sok kutató mégis arra figyelmeztet, hogy a mikroműanyagok gyulladásokat okozhatnak a felületükön megtapadt toxikus veszély miatt. Azok a műanyagmolekulák pedig, amelyek szerkezetükben, összetételükben esetleg hasonlítanak az emberi hormonokhoz, befolyásolhatják a hormonrendszerünket. A szervezetben hosszabb távon felhalmozódó mikroplasztikok pedig károsíthatják a májat, a vesét vagy a tüdőt, illetve bejutnak a bélflórába is.

Mit teszünk a szörnyű környezetszennyezés ellen? Mit kell tudni a jogi szabályozásról?

Az Európában használt műanyag 40%-a csomagolóanyag, amely évente több mint 16 millió tonna hulladékot jelent, ennek csak az egyharmadát hasznosítják újra. Nem véletlen, hogy a műanyagok témái egyike azon hét területnek, amely az Európai Bizottság kulcsfontosságúnak tartott körkörös gazdaság 2050-ig való megvalósítása során.   A műanyagok körkörös gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia szabályozása megszüntetné a mikroműanyagok használatát.

Antonio Troya , az IUCN Mediterrán Együttműködési Központjának igazgatója kiemeli, hogy évente csaknem negyedével, több mint 50 ezer tonnával lehetne csökkenteni a Földközi-tengerbe kerülő hulladék mennyiségét, ha a legjobb globális gyakorlatnak megfelelően fejlesztik a hulladékkezelést a 100 legszennyezőbb nagyvárosban. A WWF megoldási javaslatai között szerepel többek között a jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodások bevezetése; a környezetbe bocsájtott műanyaggal szembeni fellépés nemzeti és helyi szinten; a halászati ​​felszerelések szakszerű összegyűjtése; illetve az egyszer használatos műanyagok betiltása.

Egymillió tonna műanyag újrahasznosítása annyival csökkenti a szén-dioxid kibocsátását, mintha egymillióval kevesebb autó lenne az utakon.

Az Európai Unió állásfoglalása alapján a leghatékonyabban úgy tudjuk, hogy felvenni a harcot a problémával, ha nem tudjuk, hogy több műanyag kerüljön a világ óceánjaiba.  A probléma kezelésére az EU betiltotta azon egyszer használatos műanyag tisztító , amelyeknek már létezik környezetbarát változata: a fent már említett műanyag füles pálcikákat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömb pálcikákat. A Parlament készült hozzá a listához a vékony nejlonzsákokat, az oxidatív úton lebomló műanyagból, és egyes polisztirol is. Emellett kiterjesztették a gyártó felelősségét, különös tekintettel a dohánygyárakra, a „szennyező fizet” elvet alkalmazva, ezentúl a gyártók és nem a halászok állják a tengerekben hátrahagyott vagy elveszett halászháló összegyűjtésének 259 és 695 millió eurós költségét(!) Az egyes országoknak legalább 50%-át kell megvásárolni, és legalább 50%-ot kell megvásárolni. hasznosítóniuk.

2029-re a műanyag palackok 90 százalékát gyűjteni kell (egy rendszeren keresztül, ahol a palack betéti díj visszakapják a vásárlók), 2025-re a műanyag palackok összetételének 2 speciális százaléka, 2030 vásárló-ra pedig 30 százalékos újrahasznosított hulladékni kell.

Cikk és képek forrása: greenfo.hu