Miért nem ér sokat a klímaváltozás ellen, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot?

Az otthoni szelektív gyűjtés valóban értékes és előremutató szokás, azonban nincs akkora hatása a klímaváltozásra, mint amennyire elterjedt róla. Ebben a félreértésben nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a Tiszát vagy az óceánokat ellepő műanyag vizuálisan látványos, szemben a légkör növekvő szén-dioxid-koncentrációjával. Pedig a klímaváltozást az üvegházhatású gázok okozzák, nem az óceánokba ömlő műanyag hulladék (azzal együtt, hogy az óceánok szennyezése is menthetetlen károkat okoz az élővilágnak).

Bármilyen érzéketlennek hathat leírni, de nem a bálna gyomrában lévő tízkilónyi műanyag zacskó vagy a teknős orrában lévő szívószál miatt zajlik a Földön egy tömeges kihalás, hanem azért, mert a kelleténél többet autózunk, több ruhát vásárolunk, több erdőt vágunk ki, több ételt dobunk ki vagy például több húst eszünk.

A szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás korlátolt hatását a klímaváltozásra érzékletesen mutatja Németország példája. Az EU-ban Németország hasznosítja újra a háztartási hulladékot a legnagyobb mértékben, 67 százalékban. Ugyanakkor az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátásban az ötödik a tagországok között. Az egy főre jutó 9,5 tonna kétszerese a világátlagnak, és közel kétszerese a magyar értéknek is.

A német kibocsátás fenntarthatatlan: több mint háromszor annyi az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás, mint amennyit a Föld meg tud kötni. Tehát hiába játszik vezető szerepet globálisan Németország a szelektív hulladékgyűjtésben, jelenleg messze van a fenntartható szintű károsanyag-kibocsátástól.

Egy amerikai kutatásban több mint nyolcvan tényezőt vizsgálták meg (mint az elektromos autók elterjedését vagy az esőerdők megőrzését), hogy mennyire járulnának hozzá a klímaváltozás mérsékléséhez. Ez is azt erősítette meg, hogy az újrahasznosítás nem különösebben hatékony a klímaváltozás ellen, több mint negyven opció előzte meg. Közel hússzor annyi szén-dioxid-kibocsátást lehetne megspórolni az élelmiszer-pazarlás megszüntetésével, és szintén jelentősen hatékonyabb a növényi alapú étrend, az épületek szigetelése vagy az energiatakarékos izzók használata.

Ezzel együtt az újrahasznosításnak számottevő szerepe lehetne a klímaváltozás elleni fellépésben, legalábbis ha jól működne a rendszer, de egyelőre távol van ettől. A világ második legnagyobb hulladéktermelője az Egyesült Államok, ahol a lakossági hulladék 23 százalékát hasznosítják újra. A műanyagnál különösen rossz ez arány, kevesebb mint tíz százalékát hasznosítják újra.

Nemcsak az újrahasznosítás alacsony mértéke, hanem a módja is rámutat arra, hogy jelenleg ez miért nem különösebben előremutató megoldás. Az USA és a nyugati világ az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértékben szervezte ki folyamatosan növekvő hulladékmennyiségét a Távol-Keletre. A kétezres években a nemzetközi hulladékkereskedelem 50 százaléka irányult Kínába, az USA összes hulladékának pedig a 40 százaléka.

A tengeri szállítmányozás önmagában jelentősen terheli a környezetet, különösen a kén-dioxid-kibocsátás miatt. A Távol-Keletre szállított újrahasznosítandó hulladék ráadásul jobbára annyira szennyezett volt, hogy Kína 2018-tól jelentősen korlátozta a hulladékimportot.

„Konténerszámra szippantottak ki minden szart Európából. Több hulladékkezelős dicsekedett nekem is, hogy mi minden ganéjt beleraktak ezekbe. Gusztustalan módon kitoltak a kínaiaknak mindent” – foglalta össze egy korábbi cikkben egy magyar hulladékos sokak tapasztalatát. Ahogy mondta, az európaiak kihasználták, hogy amint becsukták a konténert, a kínaiak jellemzően rögtön fizettek érte.

A kínai korlátozás után a szegényebb délkelet-ázsiai vagy afrikai országokat lepte el a befogadhatatlan mértékű szemét. A kezelhetetlen mennyiség miatt egyre több ország tiltja be a hulladékimportot, mivel sok esetben a tengerekben köt ki az odaszállított szemét. A nyugati világban gondosan kiválogatott hulladék egy része tehát hosszú környezetszennyező út után végzi az óceánban. A nyugati hulladék kiszervezésének drámai következményeiről érdemes elolvasni a 24.hu ghánai riportját a világ legmérgezőbb hulladéktelepéről.

Bár Magyarországra kevésbé jellemző a hulladékexport, a szelektíven gyűjtött hulladék nálunk is korlátozottan hasznosul. Bár becslések szerint a háztartási hulladék nagyjából harmadát lehet újrafeldolgozni, a KSH adatai alapján az összes háztartási szemét 17 százalékát gyűjtik be szelektíven (az Eurostat adatai ugyanakkor ennél jóval magasabb, 36 százalékos arányt mutatnak).

Azonban a begyűjtött mennyiség jelentős része nem hasznosul újra. Egyrészt azért, mert a műanyagos kukába sok olyan dolog kerül, ami nem oda való. Korábbi cikk alapján jellemzően köveket, faanyagot, ételmaradékot vagy veszélyes hulladékot (mint az olaj vagy az akkumulátor) dobnak bele, de hulladékkezelőben találtak már döglött macskát vagy lőszert is a műanyaghulladék között.

Másrészt azért, mert nem minden anyag hasznosul újra, ami elméletben újrahasznosítható. A műanyagok és a fémek közül Magyarországon jellemzően mindössze hét anyagot hasznosítanak újra a háztartási hulladékból (ezek a PET-palackok, a HDPE-flakonok, a fóliák, a konzervdoboz, az alumínium, illetve a nagyméretű műanyagok, mint a kanna vagy a babakocsi).

Tehát hiába hiába gyűjtjük szelektíven például a joghurtos poharakat, a műanyag evőeszközöket, a zacskókat vagy az ételhordó dobozokat, ezeket Magyarországon jelenleg nem hasznosítják újra. (De ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes szelektíven gyűjteni ezeket, mert minél több azonos anyag érkezik be, annál inkább érdeke lesz a profitorientált válogatónak hasznosítani ezeket.) A legnagyobb budapesti válogatóban a műanyagos/fémes kukákba dobott hulladék 40-50 százalékát nem hasznosították újra a későbbiekben.

Az újrahasznosításnak ezzel együtt van környezetkímélő szerepe, mivel kevesebb nyersanyagot kell felhasználni új termékek létrehozásához. Jelentősen csökkenti a nyersanyagigényt a papír és az alumínium újrahasznosítása, a műanyag újrahasznosítása pedig azért számottevő, mert különösen környezetszennyező nyersanyagokból, fosszilis energiahordozókból készül.

Ugyanakkor az újrahasznosítás is kibocsátással jár: be kell gyűjteni a hulladékot, szét kell válogatni, majd újra fel kell dolgozni. Ráadásul jellemzően minél többször hasznosítunk újra valamit, annál rosszabb lesz a minősége. Hiába készül például egy túró rudi csomagolása újrahasznosított anyagból, azt már nem hasznosítják újra, a kör így jellemzően gyorsan bezárul.

A fentiekkel együtt több érv is van a szelektív gyűjtés mellett. Az ENSZ szerint a szennyvízből és a hulladéklerakókból a bomlás során keletkező metán felel a hulladékszektor károsanyag-kibocsátásának 90 százalékáért, és ez az összes üvegházhatású gáz három százalékát teszi ki.

A műanyagok jelentős részével ugyan a lebontást végző baktériumok sem boldogulnak, ám a lerakókban, a tengerpartokon vagy az óceánokban lévő műanyag közül sok apró darabra bomlik a napfény és a víz hatására. Ezek a mikroműanyagok pedig egyre nagyobb mértékben jutnak el az emberek és az állatok szervezetébe. Egy amerikai kutatás során az emberek 95 százalékának a vizeletében találtak mikroműanyagot, és számtalan élelmiszerben is: mézben, sóban, sörben vagy éppen ivóvízben.

Tehát minél több hulladékot gyűjtünk elkülönítve, annál kevesebb kerül a lerakókba és a természetbe, azaz annál kevesebb metán kerül a légkörbe és mikroműanyag az élővilágba. Emellett a szelektív hulladékgyűjtésnek fontos szemléletformáló szerepe van. Sokaknak ez lehet az egyik legegyszerűbb lépés egy környezettudatosabb életmódhoz.

A szelektív gyűjtés egy nagyon jó, nagyon kézenfekvő belépő, hogy kezdjünk el a környezetvédelemmel foglalkozni, azzal együtt, hogy alacsony a tényleges hatása, de sok járulékos haszna van – mondta korábban egy hulladékipari szereplő.

A klímaváltozás mérséklése nyilvánvalóan globális fellépést kíván, ugyanakkor nélkülözhetetlen szerepe van az egyéni szerepvállalásnak. Ha a szelektív hulladékgyűjtés nem is túl hatékony eszköz, számos, nem jelentősen több energiabefektetéssel érdemben is lehet tenni ökolábnyomunk csökkentésért.

Ilyen lehet a kidobott élelmiszerek visszaszorítása, az energiatakarékos izzók használata, a nem használt elektromos eszközök áramtalanítása, a húsfogyasztás csökkentése, a komposztálás vagy az autóhasználat mérséklése. Az újrahasznosítás helyett pedig előrébb mutató a megelőzés (tehát a fogyasztás észszerűsítése) és az újrahasználat (azaz kidobás helyett javítás vagy más formában használás).

forrás: g7.hu