Mennyiben fogja elősegíteni a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló EU-rendelet (PPWR) a körforgásos gazdaságra való átállást?

A hulladékcsökkentésre vonatkozó korábbi EU-s szabályozástól eltérően a PPWR esetében nem irányelvről (directive), hanem rendeletről van szó, amelynek az átültetése kötelező a tagállamok számára. A benne foglalt előírások ugyanakkor fokozatosan lépnek életbe, egyes százalékban megállapított csökkentési szinteket 2030-tól, másokat csak további évek múltán kell elérni. A rendelet számos kérdésben csak elveket rögzít, amelyeket későbbi EU-s jogalkotás nyomán fognak majd konkrét tartalommal megtölteni. A PPWR nem egy esetben meghagyja a tagállamoknak azt a szabadságot, hogy a benne rögzítetteken túlmenő hulladékcsökkentési kötelezettségeket határozzanak meg a területükön működő gazdasági szereplők számára.

Kompromisszumos végeredmény

A PPWR jelenlegi szövege kompromisszumok eredményeképpen jött létre. Az Európai Bizottság által eredetileg javasolt szöveg következetesebben képviselte a hulladékmegelőzés, az átfogó hulladékcsökkentés és a körforgásos gazdaság ügyét. A nagyszámú módosító indítvány és egyes iparágak eredményes lobbimunkája nyomán sok olyan gyengítő, mentességeket és kivételeket meghatározó kitétel került a szövegbe, amelyek összességében csökkentik a hatását, vagy különböző gazdasági szereplők számára megkerülhetővé teszik egyes előírásait.  

Melyek a PPWR legfontosabb rendelkezései?

• Megtiltja egyes egészségkárosító hatású anyagok előfordulását a csomagolóanyagokban, például a mérgező PFA-vegyületekét az élelmiszerekkel érintkező csomagolásokban (5. cikkely).  (Vö. Európa: egy kiüresedett csomagolási rendelet, amely csak a papírcsomagolás mennyiségét fogja növelni)
• A 2030-tól kezdve forgalomba hozott csomagolóanyagoknak újrahasznosíthatónak kell lenniük. 2025-től kezdve minden csomagolást 65%-ban, 2030-tól kezdve pedig 70%-ban újra kell hasznosítani (6. cikkely). Anyagspecifikus célok 2025-re és 2030-ra: 
• Műanyag: 50%; 55%
• Fa: 25%; 30%
• Fém: 70%; 80%
• Alumínium: 50%; 60%
• Üveg: 70%; 75%
• Papír és karton: 75%; 85%
•  2030-tól minden forgalomba hozott műanyag csomagolásnak, típusától függően legalább 10-35 százaléknyi újrahasznosított műanyagot kell tartalmaznia, és ez a minimális kötelező százalékarány 2040-től 35-65%-ra emelkedik majd (7. cikkely).   
• A csomagolóanyagok összetevőire, újrahasznosíthatóságára és az újrahasznosítás mikéntjére vonatkozóan 2030-tól EU-szerte egységes jelöléseket kell alkalmazni. A jelölési rendszer részleteit későbbi jogszabályokban dolgozzák ki (12. cikkely). 
• A felhasznált csomagolóanyag mennyisége 2030-tól minden termék esetében a szükséges minimumra csökkentendő (10. cikkely). Ez magában foglalja olyan csomagolási módozatok tilalmát, amelyek nem funkcionális, hanem csak esztétikai vagy reklámcélokat szolgálnak, esetleg csak arra kellenek, hogy a vásárló többnek gondolja a megvásárolt terméket a valóságosnál. Ugyanakkor problémát jelent a homályos „szükséges minimum” kifejezés, melynek értelmezése kapcsán kiskapuk sora nyílhat meg.   
• 2030-tól kezdve a szállításkor használt külső csomagolás egyes fajtáinál a térkitöltő anyagokkal megtöltött térfogat nem lehet több a teljes térfogat felénél (24. cikkely).
• 2030 januárjától nem forgalmazhatók és használhatók tovább egyes, a rendeletben tételesen felsorolt műanyag csomagolástípusok, például egyszer használatos étel- és italtartályok a vendéglátásban, kis mennyiségű feldolgozatlan gyümölcsöt és zöldséget borító műanyag csomagolás a kereskedelemben, vagy kis kiszerelésű higiéniai termékek tárolására szolgáló műanyag tartályok a szálláshelyeken (25. cikkely és V. számú melléklet). Sajnos, a rendelet nem tartalmaz olyan előírásokat, amelyek ennek a termékcsoportnak az esetében az újrahasználatra alkalmas csomagolásokra való átállást priorizálnák. Így indokoltnak tűnik az a félelem, hogy ezen a ponton a rendelet inkább az egyszer használatos műanyagról az eldobható papírcsomagolásra való átállást fogja elősegíteni. Itt említendő az is, hogy a rendelet a kompozit csomagolóanyagok meghatározásában visszalépést hozott az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó 2019-es irányelvhez („2019/904 irányelv egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről”, SUPD) képest. A PPWR nem tekinti kompozit anyagoknak azokat, amelyeknek egy eltérő anyag legfeljebb 5%-nyi részét teszi ki, olyan módon, hogy a két anyagot legfeljebb bonyolult technológia segítségével lehet egymástól elválasztani. Ennek értelmében a SUPD hatályán kívül eső műanyag bevonattal ellátott papír csomagolóanyagok nem tekintendők kompozit csomagolásnak, ami az újrahasznosítás során problémákat okozhat.  
• A rendelet kötelezi a tagállamokat, hogy a 2028-as mennyiséghez viszonyítva 2030-ra legalább 5%-kal, 2035-re legalább 10%-kal, 2040-re pedig legalább 15%-kal csökkentsék a lakosaikra jutó átlag fejenkénti csomagolási hulladék tömegét (38. cikkely).
• Fontos, bár nem kiemelt szerep jut a PPWR-ben azoknak az előírásoknak, amelyek a csomagolások újrahasználatát hivatottak előmozdítani. 2030-tól többek között a szállítási csomagolás legalább 40%-ánál kell, hogy lehetséges legyen az újrahasználat, ami megfelelő infrastruktúra kiépítését igényli. 2040-tól az újrahasználatra alkalmas szállítási csomagolásnak már az összes mennyiség 70%-át kellene kitennie. A csoportos csomagolás területén 2030-tól kezdve 10%-os, 2040-tól 25%-os, az italcsomagolás körében 2030-tól 10%-os, 2040-től 40%-os újrahasználati arányt kellene elérni (26. cikkely). Az idevonatkozó passzusok nem egy olyan kivételt tartalmaznak, amelyek nem feltétlenül indokoltak, viszont jelentősen beszűkítik a rendelkezések hatókörét. Az italok esetében például kiveszi a rendelet az érintett termékek köréből a tejet és a tejtermékeket, a bort és egyéb erjesztett italokat és szeszes italokat.  A szállítási és csoportos csomagoláson belül az újrahasználati irányszámok nem vonatkoznak a kartondobozokra, amelyek pedig, különösen az internetes vásárlások körében, a felhasznált csomagolóanyagok jelentős részét teszik ki. 
• A csomagolóanyagok visszagyűjtését elősegítő betétdíjas rendszerek (deposit return systems, DRS) kiépítését kétfajta csomagolásra, a PET-palackokra és a fém italos dobozokra nézve írja elő a rendelet. 2029-re kell a tagállamoknak a szükséges infrastruktúrát kiépíteniük (44. cikkely). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a DRS a rendelet szövegében elsősorban az egyszer használatos italcsomagolások visszagyűjtését és anyaguk újrahasznosítását hivatottak szolgálni. Az újrahasználatot biztosító rendszerek kiépítésével a szöveg sokkal elnagyoltabban foglalkozik, az ezekkel kapcsolatos szabályozási munkát nagyrészt a későbbi EU-s jogalkotásra vagy a tagállamokra bízza. 
• Két, illetve három évvel a rendelet hatályba lépése után a vendéglátóiparban kötelező lesz lehetővé tenni a vásárlók számára, hogy a vásárolt termékeket saját tartályaikban vagy újrahasználható tartályban vigyék el, úgy, hogy ezek a módozatok semmivel se legyenek hátrányosabbak a vásárló számára, mint az egyszer használatos csomagolás választása (32-33. cikkely). 

Vajon mennyiben fogja elősegíteni a PPWR a körforgásos gazdaságra való átállást?

A PPWR szövege több helyen is hivatkozik a hulladékhierarchia szempontjaira. A jelen szövegezés azonban összességében sokkal inkább szolgálja az újrahasznosítás hatékony megvalósítását, mint az újrahasználatét. A Searious Business és a Zero Waste Europe szakértői 2023 júliusában közzétett szakpolitikai ajánlásukban arra mutattak rá, hogy az újrahasználati rendszerek csak abban az esetben lehetnek gazdaságilag életképesek, ha el tudnak érni egy meghatározott mennyisiégi küszöböt. Ezek a méretgazdaságossági küszöbértékek a csaomagolóanyagokra nézve a tanulmány szerzői szerint a következők lennének (a felsorolás nem tartalmazza az összes kategóriát): a szállítási csomagolások esetében 2030-ra 50%, 2040-re 90%, elviteles italok csomagolására nézve: 2030-ra 30%, 2040-re 95%, elviteles ételek csomagolásra nézve: 2030-ra 20%, 2040-re 75%, e-kereskedelmi csomagolások esetében: 2030-ra 20%, 2040-re 80%. Látható, hogy a PPWR-ben meghatározott célszámok jelentősen elmaradnak ezektől az ajánlásoktól. 

Annak ellenére tehát, hogy a rendelet az újrahasználatra nézve is megfogalmaz célszámokat, ezek vélhetőleg még megvalósulásuk esetén sem elegendőek ahhoz, hogy az újrahasználati rendszerek hosszabb távon háttérbe szorítsák az egyszer használatos csomagolóanyagokat. Azonkívül a rendelet nem tartalmaz kellően részletekbe menő előírásokat a célszámok elérésének módjairól, illetve a tagállamok saját hatáskörben megtett erőfeszítéseitől reméli ezek megvalósítását. A PPWR mérföldkővé válhat a körforgásos gazdaság felé vezető európai úton – vagy a kiüresedés és az eljelentéktelenedés is lehet a sorsa: ezt a következő évtizedek politikai küzdelmei és civil erőfeszítései fogják eldönteni.

Írta: Márkus Rozália

Források:

• noventiz.de
• how-green-works.de
• recycleme.eco
• alliance.interzero.de
• fairresourcefoundation.org
• verpackungsgesetz.com
• A Zero Waste Europe nem nyilvános összefoglaló anyaga