Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 3 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kutatás a tervezett elavulásról: drága húsnak híg a leve

  • 2021. március 22.
  • Enikő

A Klímapolitikai Intézet a fogyasztói világnap alkalmával kutatást végzett, amellyel a tervezett elavulás egyre aktuálisabb témáját járta körül. A következőkben a kutatás összefoglalóját tesszük közé.

Mit jelent a tervezett elavulás?

 

Március 15. minden évben a fogyasztóvédelem világnapja. Azt, hogy a fogyasztók védelemére egyre nagyobb szükség van, a legplasztikusabban a tervezett elavulás sokat taglalt kérdése írja le. A tervezett elavulás lényege, hogy a gyártók termékeiket szándékosan olyan minőségben és formában dobják piacra, hogy annak élettartama rövid legyen, az árucikket ne lehessen hosszabb időn át használni, javítani, fejleszteni. A tudatos üzleti modell célja a tömegtermelés feltételeinek és a nyereségesség növelésének biztosítása, hiszen, ha valami túl sokáig és túl jól működik, akkor abból nem vesznek újat az emberek.

 

A tervezett elavulást többen városi legendának vagy összeesküvéselméletnek tartják, pedig létezésének igazolására kézzelfogható bizonyítékok állnak rendelkezésre. Az első számú bizonyítékot a dokumentált történelmi példák jelentik, amelyek között több mint százéves és nemrég történtet egyaránt felfedezhetünk. A programozott elavulást nyíltan felvállaló egyik első iparági kartell a Phoebus volt, amely a világ villanykörtegyártóinak 95 százalékát tudta maga mögött, így azt nem valamiféle titkos érdekszövetségnek, sokkal inkább hivatalos iparági érdekvédelmi egyesülésnek érdemes tekinteni. A Phoebus tagjai 1924-ben többek között abban állapodtak meg, hogy mivel nem kifizetődő 2500 órás izzókat gyártani, azok üzemidejét a mérnököknek 1000 órára kell csökkenteniük. Azok a kartelltagok, amelyek az elvárt színvonalcsökkenést nem tudták teljesíteni, pénzbüntetésre számíthattak. A jelenkori történelem legnagyobb tervezett elavulással kapcsolatos botránya pedig az volt, amikor 2017-ben kiderült, az Apple a telefonkészülékek szoftverfrissítésével szándékosan lassította a korábban vásárolt készülékeket. Az Apple a lassítást ugyan régebbi telefonjainak optimális működéséhez műszakilag elengedhetetlen intézkedésként állította be, tény, hogy az olyan mértékben befolyásolta kedvezőtlen irányba a készülékhasználatot és a felhasználói élményt, hogy nagyon sokan kénytelenek voltak a cég újabb kiadású készülékére váltani, vagy a régi készülékbe új és drága akkumulátort venni, így a manővernek köszönhetően az Apple jelentős többletbevételre tett szert. Az Apple ellen emiatt a fogyasztók többször nyújtottak már be keresetet az Egyesült Államokban, de a tervezett elavulás megfékezését célzó perek és versenyjogi vizsgálatok az EU több országában is voltak már.

Humusz 1%

A tervezett elavulással kapcsolatos társadalmi vélemények

 

A fogyasztói tapasztalatok szintén rácáfolnak arra, hogy a tervezett elavulás csak mese. Az Európai Unió országaiban különböző időpontokban és módszertannal felvett kutatások tömkelege jut arra a következtetésre: az emberek érzik, hogy számos árucikk minősége, tartóssága csökkent, miközben a termékek javíthatósága egyre nehezebben megoldható. Magyarországon a Századvég Csoport vizsgálta tüzetesebben, mit gondolnak az emberek a tervezett elavulásról. A 2020 második felében készített, telefonos, reprezentatív közvélemény-kutatásban résztvevők 85 százaléka érezte úgy, hogy egyre több olyan termék van forgalomban, amit a meghibásodást követően már nem lehet javítani. A megkérdezettek 84 százaléka gondolta azt, hogy a multinacionális vállalatoknak nem érdekük tartós terméket gyártani, mert az visszavetné eladásaikat. Arányaiban szintén nagyon sokan, 81 százaléknyian értettek egyet azzal az állítással, hogy az elektronikai termékeket szándékosan úgy tervezik meg a gyártók, hogy azok hamar elavuljanak.

 

A tervezett elavulás káros környezeti következményei

 

A harmadik fontos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a tervezett elavulás létezik, hogy azt a nemzetközi szervezetek és kormányok nyilvánvaló problémaként azonosítják be, és természetszerűleg törekednek azok megoldására. Az áruk programozott élettartamcsökkentése több szempontból is aggályos. Egyrészt fogyasztóvédelmi szempontból a tervezett elavulás a vásárlók megtévesztésével és nem megfelelő tájékoztatásával van összefüggésben. A vállalatok és áruik közötti szabad és fair verseny nem biztosított azáltal, hogy nem tudni pontosan, kinek milyen minőségű és élettartamú termékét vásárolhatjuk meg egységnyi összegért. Másfelől a tervezett elavulás fenntarthatósági szempontból is növekvő tehertétel. Ha a tömegtermelés eredményeként könnyen romló, nehezen javítható, mérsékelten tartós áruk árasztják el a világpiacot, akkor az pazarláshoz, az erőforrások ésszerűtlen felhasználásához, egyértelmű környezetkárosításhoz vezet. A szükségtelen árucikkek gyártásához elengedhetetlen alapanyagok kitermelése vagy más módon történő előállítása, a termékek gyártása, szállítása szükségtelen módon emészti fel a Föld erőforrásait, és az üvegházhatású gázok felesleges kibocsátásához vezet el.

 

Az ENSZ Global E-Waste Monitor 2020 jelentése szerint gyorsuló ütemű növekedés mellett 53,6 millió tonna, azaz fejenként 7,3 kilogramm elektronikus hulladék keletkezett a világon 2019-ben. A riport szerint a termékek rövid életciklusának és javíthatatlanságának betudhatóan egyre nagyobb mennyiségben kerülnek súlyosan környezetkárosító anyagok a természetbe (pl. higany, brómozott égésgátló anyagok, freonok), és mivel az e-hulladék mindössze 17,4 százalékát hasznosítjuk újra világszerte, a becslések szerint évente 57 milliárd dollár értéket képviselő, újrahasznosítható nyersanyag, döntően fontos alapanyagnak számító fémek kerülnek szemétre.

 

Az Európai Környezetvédelmi Iroda (European Environmental Bureau) tanulmányában úgy számolt: ha az EU-ban található elektronikus eszközök élettartamát csak egy évvel meg lehetne hosszabbítani, az éves szinten 4 millió tonna CO2 kibocsátáscsökkenéssel lenne egyenértékű. Szemléltetésképpen, ez olyan lenne mintha a Dániában forgalomban lévő kétmillió személyautót egy esztendőre eltűntetnék a közutakról. A gyorsan cserélődő, nem használt, hulladékká váló termékek megfelelő elhelyezése és kezelése is kihívás. A szabályozás szigorítása, a begyűjtés hatékonyságának javulása és a szóban forgó árucikkeknek a gyors cserélődése egyaránt oda vezet, hogy az Európai Unióban emelkedő trendet mutat a begyűjtött veszélyes elektronikai hulladékok aránya.

 

(Szerk: A tervezett elavulás ellen más civil szervezetekkel közösen a Humusz Szövetség is fellépett korábban: https://humusz.hu/hirek/folytatodik-kampany-tervezett-elavulas-megszunte...)

 

forrás: www.dontwasteit.hu