Az állam jobban fejné a gyártókat

A termékeikből keletkező hulladékok hasznosításához kötelező hozzájárulniuk a gyártóknak. Ebben lesz most változás, méghozzá úgy, hogy az eddiginél jóval több pénzt fog legombolni róluk az állam.

A szaktárca célja 90-100 milliárd forintos termékdíjbevétel. Összehasonlításul: eddig a ténylegesen befizetett környezetvédelmi termékdíj legfeljebb 25 milliárd forint volt évente, a mentességet biztosító hasznosítási díjakra pedig legfeljebb évi 20 milliárd forintot fizettek a gyártók. Azaz a kötelezettek összes befizetése együttesen sem haladta meg az évi 45 milliárd forintot. A túlzott adóteher az italtermékeknél akár 10-25 százalékos áremelkedést is okozhat a tanácsadást végző Green Tax Consulting Kft. szerint.

A szakmabelieket nem vonták be a törvény előkészítésébe, és szerintük kérdéses, hogy az adók módjára beszedett termékdíj, bekerülve a nagykalapba, valóban hulladékhasznosítási célokat szolgál-e majd.

Ilyen volt, ilyen lehet

Eddig kétféleképpen lehetett eleget tenni a fizetési kötelezettségnek. A gyártók vagy befizették az adójellegű környezetvédelmi termékdíjat, vagy mentesülhettek ez alól úgy, hogy leszerződtek egy koordináló szervezettel, és neki fizettek hulladékhasznosítási díjat. Cserébe ezek a szervezetek vállalták, hogy a gyártói kibocsátás előírt százalékában elvégeztetik és koordinálják a hulladék begyűjtését és hasznosítását. Utóbbi úton érvényesíthető a gyártói felelősség, ami EU-s előírás.
A hulladékhasznosítási díj egyébként előnyösebb a gyártóknak, mert kevesebb (fele, harmada) kiadással jár, mint a termékdíj megfizetése.

A tervek szerint ez a rendszer úgy változna meg, hogy megszűnnének a koordináló szervezetek, és helyettük az állam venné át a hulladékhasznosítást. Ezzel együtt megszűnne a hulladékhasznosítási díj is, csak termékdíjat lehetne és kellene fizetni. Vagyis a gyártóknak mélyebben kellene a zsebükbe nyúlniuk, mint eddig. 2-3-szoros, de italtermékeknél 5-7-szeres díjat is szedhet az állam. 

Mire számítanak?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy kell-e változtatni az eddigi struktúrán. A Green Tax Consulting Kft. ügyvezetője, vezető tanácsadója, Kiskovács Miklós szerint nem jó, hogy fenekestül felborítanak egy működő rendszert. Még nem tudni pontosan, hogy az új szabályok januártól vagy esetleg március végétől lesznek-e érvényben, de a tanácsadó szerint mindenképpen kevés az idő ilyen mértékű átalakításhoz. Főleg úgy, hogy az államnak nincsenek ehhez szakemberei, kiépült rendszere, tapasztalata, és a meglévő érvényes hulladékkezelői szerződéseket sem tudja a koordináló szervezetektől egy tollvonással átvenni.

Jogi területen is jártas szakemberek is azt mondják, hogy igen kusza a termékdíjtörvény, ezért is kell megújítani – mondta a FigyelőNetnek az Öko-Ferr Kft. koordináló szervezet vezetője Mányi István. Számítottak is rá, hogy változás lesz, annál is inkább, mert már 2,5 éve folyik az átalakítás – tette hozzá. S bár a koordináló szervezetek hét év alatt bizonyították, hogy képesek ellátni feladatukat, ettől még lehet változtatni. Idő hiányában azonban a végrehajtók nehezen tudnának már felkészülni. Most bizonytalannak tűnik a finanszírozás, így a hulladékkezelés közeljövője is.

Ha pedig hibrid rendszer lesz (vagyis januártól lesz ugyan új jogszabály, de a végrehajtás átalakításáig a régi és az új rendszer párhuzamosan működne), az kiszámíthatatlanná teheti a végrehajtást – jelentette ki Mányi István. Hulladék pedig van, és lesz is, egyre több – muszáj folyamatosan gondoskodni a kezeléséről. Ezt érzi minden szakmabeli veszélyben – tette hozzá.

Állam bácsi majd megoldja?

A környezetvédő szervezeteket tömörítő Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) nem látja biztosítottnak, hogy az állami szerepvállalással a megelőzésre kerülne a hangsúly az újrahasznosítás helyett. Arról sem hallottak, hogy a hulladék exportálása helyett (ami a szállítás miatt is környezetszennyező) az állam ösztönözni akarná a hazai hulladékfeldolgozást és másodnyersanyag-felhasználását. Pedig ezzel új munkahelyeket is lehet teremteni, a gazdaságot pedig egy új ágazat, új folyamatok erősíthetnék – állapították meg.
Egyelőre csak azt érzik, hogy a kiesett állami bevételek pótlásán van a hangsúly, kevésbé a környezetvédelmen.

Mányi István és Kiskovács Miklós is megemlítette, hogy amennyiben az állam veszi át a hulladékkezelést, akkor közbeszerzések útján szerződnek majd a begyűjtőkkel és hasznosítókkal. Ez egyrészt az átállást nehezítheti, másrészt a piaci mechanizmusokat és a rugalmasságot is kiszoríthatja, vagyis nehézkessé válhat a végrehajtás.

Indokolt-e a változtatás?

A HuMuSz szerint a koordináló szervezetek rendszere önmagában működőképes lehetne, ha a szervezetek tulajdonosai nem maguk a gyártók és hasznosítók lennének. Másrészt jó lenne, ha a koordináló szervezetek között nem alakulna ki versengés, mert ezek teszik üzleti kérdéssé a hulladékhasznosítást. Szükség van a termékdíjas szabályozás átláthatóvá tételére, egyszerűsítésére és szigorítására - állították.

Az Öko-Ferr vezetője, Mányi István utalt rá, hogy szabálytalanságokat, törvénytelenségeket emlegettek a koordináló szervezetek működésével kapcsolatban, és nem cáfolta, hogy lehettek ilyenek. Illés Zoltán zöldállamtitkárnak igaza volt, amikor nehezményezte, hogy egyes gyártók maguknak hoztak létre koordináló szervezeteket, és ezek egy része minimális teljesítéssel dolgozott, (vagyis kevés hulladékot hasznosított) miközben a gyártók mentesültek a termékdíjtól. De nemcsak ilyen koordináló szervezetek vannak – tette hozzá. Ha a nonprofit szervezet tulajdonosi köre többszereplős (pl. önkormányzatok, hulladékbegyűjtők, gyártók), akkor nincsenek ilyen visszásságok – jelentette ki.

Mit tenne a szakma?

Bár a hulladékhasznosítás is fontos a környezet védelme szempontjából, ennél előrébb való lenne a hulladékmennyiség csökkentése, ahogy ezt az uniós irányelvben és a magyar hulladékgazdálkodásról szóló törvényben is rögzítették – emlékeztetett a HuMuSz. A jelenlegi rendszerben a hulladékhasznosítók kifejezetten ösztönzik a túlfogyasztást, mert az többlethulladékot, így többletbevételt jelent nekik – világítottak rá. Ezért sem támogatnák a tisztán piaci alapon működő hulladékgazdálkodást.

Mányi István szerint meg kell hagyni a piaci alapú hulladékhasznosítást. A gyártói felelősségi rendszer megtartása mellett a termékdíj emelésére (minimum 15 százalékosra), az ellenőrzés és a szankciók erősítésére lenne szükség ahhoz, hogy csökkenjen a kibocsátott hulladék mennyisége és a hasznosítás rendszere se boruljon fel.

Kiskovács Miklós szerint egy évig még nem kellene változtatni a jelenlegi rendszeren, és ezt az időt egyeztetésre kellene szánni. Úgy vélte, a termékdíj emelése elől az ipar mindenáron nem zárkózna el, s ez ösztönözhetné is a kibocsátás visszaszorítását is, de nem korlátlanul.

A termék-előállítókat, forgalmazókat valamint a hulladékbegyűjtőket és -hasznosítókat is rendkívül nyugtalanítja, hogy nem tudják, hogyan tervezi átalakítani a termékdíjrendszert és a hulladékhasznosítást január elsejétől a Vidékfejlesztési Minisztérium. Sem szakmai, sem társadalmi egyeztetés nem történt eddig. Valószínűsíthető, hogy november végén leállhat a hulladékhasznosítás, ezen belül a lakossági szelektív gyűjtés is, ha rövid időn belül nem derül ki, mi lesz az új rend. Ennek hiányában ugyanis nem tudnak kivel szerződést kötni a hulladékbegyűjtést és hasznosítást végző cégek a jövő évi teljesítésre. Szakértő számítások szerint ez csak a hulladékiparban tízezer munkahelyet sodorhat veszélybe – elemezte a kialakult helyzetet a Green Tax Consulting tanácsadó cég a szakma nevében.

Az államtitkárságot is kérdeztük a témában, de még nem kaptunk tőlük választ.

MIRE KELL FIZETNI?

Termékdíjat  a csomagolások (azon belül kiemelt díjat a műanyag szatyrok és italpalackok –dobozok), akkumulátorok, elektromos és elektronikai berendezések, kenőolajok, reklámhordozó papírok és gumiabroncsok után kell fizetni.
Elsősorban a gyártóknak, a csomagolást végzőknek, de néhány terméknél (például szórólapoknál, reklámújságoknál) a gyártók első vevőinek kell fizetniük a termékdíjat. Import termékeknél az első hazai forgalomba hozó kötelessége a termékdíjfizetés.

MINDENKI FIZETI?

Nincsenek adatok arról, vajon hány vállalkozás (valószínűleg inkább az mkkv szektorból) nem tudja, hogy termékdíjat kellene fizetnie, amihez be kellene regisztrálnia a Vám- és Pénzügyőrséghez. Pedig a bírság a termékdíj többszöröse is lehet. A bírságot megelőzni csak (egy a hatósági ellenőrzés előtt elkészített) önellenőrzéssel lehet.
Valószínűleg azt sem tudja a cégek egy része, hogy a termékdíjfizetés alól mentesülhet az olcsóbb hulladékhasznosítási díj megfizetésével, ha szerződést köt egy koordináló szervezettel. Ők ráadásul az adminisztrációt is elvégzik, tanácsot is adnak, akárcsak az erre szakosodott tanácsadó cégek.

Szerző: Tamásné Szabó Zsuzsanna
Forrás: fn.hu