Jó példák Európából
Túl vagyunk a naiv lelkesedés korszakán. Nem gondoljuk, hogy az Európai Unió irányelvei megoldást jelentenének a hulladékgazdálkodás súlyos problémáira. Ám ha követendõ példát találunk, szívesen adjuk közre.
Állami és önkormányzati kezdeményezések a hulladékok mennyiségének csökkentésére
1. A zöld közbeszerzés a polgároknak is példát mutat
A közhivatalok nem csak szabályozással, törvényhozással vagy szakmai irányvonalak meghatározásával foglalkoznak. A hivatalok maguk is vásárolnak. A becslések szerint a közbeszerzések összege az Európai Unió bruttó nemzeti termékének 14%-a (vagyis évente kb. 1 milliárd €). Ez a magas arány hatalmat ad a testületek kezébe, hiszen vásárlási döntéseikkel a piaci változásoknak lendületet adhatnak.
A nagy tételben vásárlók - ha környezettudatosak - nemcsak közvetlenül, az általuk megvásárolt környezetbarát termékek kedvezőbb környezeti hatása révén járulnak hozzá a környezet védelméhez, hanem közvetve, a piacra gyakorolt befolyásuk révén is: azzal, hogy nagy mennyiségű környezetbarát terméket vásárolnak, a gyártókat ösztönzik az ilyen termékek termelésének növelésére. A környezetbarát termékek tömegtermelése pedig végső soron árcsökkenéshez vezet, így ezek a termékek egyre több vásárló számára válnak elérhetővé. A kereslet növekedése a gyártókat a termék környezetkímélő jellemzőinek javítására is ösztönzi, így ezen a téren is verseny bontakozik ki közöttük. A közintézmények zöld beszerzési gyakorlata példát mutat a háztartásoknak is.
Az Uniós tagországok közül többnek (pl. Dániának, Svédországnak, Németországnak, Franciaországnak, Hollandiának) is van nemzeti szintű zöld beszerzési programja, s terjed a zöld beszerzés az Unió települési önkormányzataiban is.
A városok zöld szemléletű vásárlása a polgárok számára is például szolgál. Néhány élenjáró város már felismerte, hogy településük lakóit csak akkor bíztathatják hitelesen környezettudatos fogyasztásra, ha ők maguk is ezeknek az elveknek megfelelően vásárolnak. Ilyen városok a spanyolországi Barcelona és dániai Kölding.
2. Javítások és szociális foglalkoztatás
Az árucikkek javítása és a használt termékek eladása Európában sokfelé az úgynevezett szociális gazdaság keretén belül alakult ki. Napjainkban egyre több európai önkormányzat támogatja ezeket a kezdeményezéseket oly módon, hogy partneri kapcsolatba lépnek azokkal a javító és újrahasznosító vállalatokkal, amelyek szociális és gazdasági célokat is maguk elé tűznek.
A szociális vállalatok Európában a II. világháború időszakában alakultak, ezek szervezték a ruhák és bútorok rendszeres gyűjtését. A 70-es és 80-as években környezetvédelmi szervezetek is segítették munkájukat, főképpen helyi szinten, kis léptékben. A vállalatok tevékenysége a hulladékválogatásra, javításra, értékesítésre és a kinyerhető anyagok hasznosítására összpontosított. A 90-es években az eladás mellett javítási és újrahasznosítási tevékenységek is kezdődtek. Néhány cég jól szervezetté vált, aminek persze megvoltak a külső okai: a hulladékprobléma helyi és regionális szinten is súlyosabbá vált, ezt az időszakot gazdasági válság jellemezte, ugyanakkor a szociális gazdaság elismertsége növekedett.
A szociális gazdaság létjogosultságát az Európai Foglalkoztatási Stratégia (2002) elismerte. Ezek a szervezetek a piacgazdaság elvei alapján tevékenykednek, de versenyképességüket szociális céljaik megvalósítása korlátozza. Gyakran képzés és foglalkoztatás útján szociálisan veszélyeztetett csoportokat próbálnak visszavezetni a munkaerőpiacra. Az Európában újrahasznosítással foglalkozó szociális vállalatok 40 000 munkahelyének kétharmadát ezek a képzetlen vagy alacsony képzettségű emberek és tartós munkanélküliek töltik be. Ez a teljes hulladékgazdálkodási ágazat munkahelyeinek mintegy 10%-át jelenti. Szociális szerepüket az is növeli, hogy az alacsony jövedelmű háztartásokat olcsón, de garantált minőségben árukhoz vagy szolgáltatásokhoz juttatják.