Esőben…
2010. nyarán a Humusz Hulladék Munkaszövetség „Eső előtt köpönyeg” címmel rendezte meg rendhagyó, két napos konferenciáját a hulladék keletkezés megelőzéséről. Rendhagyóságát az adta, hogy a mai specializált konferenciákkal szemben nem csak egy tudományág problémáira koncentráltak a szervezők. Az előadók a megelőzés, mint eszköz érthetetlen elhanyagolásának okát kutatták.
Abban minden vezető tisztviselő egyetért, hogy a bajt jobb elkerülni, mint orvosolni, mégis folyamatosan az orvosláson törik a fejüket, és amerre az energia, a jelek szerint arra áramlik a pénz is. Például kiderült, hogy 7500 főből álló rendőri állomány 0,16%-a, azaz 12 ember foglalkozik megelőzéssel, mindenki más az elkövetőt üldözi, és a már elkövetett cselekmény részleteit próbálja feltárni. Hasonló a helyzet a drogprevenció területén is. Dr. Zacher Gábor toxikológus adatai szerint egy átlag magyar családban a szülők 4,5 órát töltenek televízió nézéssel, míg a gyerekeikre átlag napi 5 percet szánnak. A megelőzésnek ez a korai szakasza általában elkerüli mind a szülők, mind a rendőrség, de még a jogalkotó figyelmét is. Ugyanez érvényesül az orvostudományban is, ahol az emberek egészségtudatát a nagy mennyiségű gyógyszer reklám alakítja, ahelyett, hogy felhívnánk a figyelmet az egészséges életmód fontosságára. A „csővégi” megoldások előszeretett alkalmazása persze a környezetvédelmet sem kerüli el. A környezetei kártérítésre és hulladék határokon átívelő szállítására koncentráló Uniós szabályozás végre elérkezett arra a pontra, hogy a 2008/98/EK Hulladék Keretirányelvben jogi utalást is tegyen a megelőzés fontosságára.
Stephane Ardititől az Európai Környezetvédelmi Iroda munkatársától, a konferencia résztvevői első kézből kaphattak tájékoztatást az eddigi eredményekről. Stephane először is felhívta a figyelmünket arra az érdekességre, miszerint egy átlag állampolgár az EU15-ök államaiból még mindig 560 kg hulladékot termel évente, szemben a 468 kg/év/fő magyar hulladékképződési átlaggal. Az Eu12 államaiban még az elmúlt években erősen propagált, fejlett hulladékkezelő technikák nélkül is csak 360 kg az éves átlag, köszönhetően a fogyasztási szokások közötti különbségeknek. Nem feltétlenül kell tehát vakon követnünk a technika centrikus nyugati modellt, érdemes lenne kidolgoznunk a saját hulladék, vagy inkább emberpolitikánkat.
Stephane vázolta a jelenleg érvényben lévő leghatékonyabbnak tekintett megelőzési eszközöket, mint amilyen a célarányszámok kötelezővé tétele, szabványok, tilalmak, gyártói felelősség kiterjesztése, hasznosítási arányszámok meghatározása, ökodesign támogatása, hulladék mennyisége utáni differenciált szemétdíj, adórendszer módosítása. Ezek mind az un. kiterjesztett gyártói felelősség eszközei, ami a Hulladék Keretirányelvben foglaltak szerint a fogyasztóról áthelyezi a felelősséget a termék gyártójára. A környezettudatos terméktervezésben rejlő lehetőségek valóban kiaknázatlanok. A termék előállítása során keletkező hulladékmennyisség általában 20-100 szorosa a termék súlyának (nejlon zacskó előállítása során 26 kg, farmer esetében 32 kg, mobiltelefonnál 75 kg). Ez a stratégia bizonyos mértékig alkalmas lehet a folyamatosan növekvő nyersanyagigény kompenzálására, azonban a fejletlen országok fogyasztási kedve a technikai fejlődésnél is gyorsabban nő.
A konferencia második napján konkrét megoldási javaslatok kerültek előtérbe. A többség egyetértett abban, hogy a cél nem csak az ismeretek terjesztése, most már a cselekvésre kell rávenni az embereket, ha még nem késő. Szilágyi László szerint egyén szintjén a megelőzés legfontosabb lépései, hogy tartós, jó minőségű termékeket válasszunk, az egyszer használatos termékek helyett a többször használhatóakat, a cserélhető helyett a javíthatókat válasszuk. Fontos lenne egy közösségi háló kiépítése; szomszédok, rokonok közötti vásárlói csoportok felállítása, cserekereskedelem, háziasszonyok közötti ismeretcsere. A hulladékmegelőzés sikerességének egyik sarokköve lenne a példamutatás az állam részéről, amit sajnos – szemben a dán, svéd rendszerrel - alig láthatunk Magyarországon.
Az Unió 2020 és 2030 közötti időszakban 5%-os hulladékmegelőzést tervez, melynek részeként minden államnak 2013. decemberéig el kell készítenie saját nemzeti hulladék megelőzési stratégiáját. A Humusz már több városban helyi segítséggel (Várpalota, Csór, Hajdúböszörmény) elindította a megelőzést is magában foglaló helyi hulladékgazdálkodási tervek kidolgozását. Így már elindult egy kísérleti folyamat a magyar kulturális hagyományok figyelembevételével. Szlovákiából jött vendégek is helyi kezdeményezésekből született sikerekről számoltak be.
A konferencia, összehasonlítva a különböző területek problémáit, megerősítette, hogy napjainkban hiányzik az okokat kutató, megoldást kereső gondolkodásmód. Kár lenne a Föld energiáit és nyersanyagkészletét Sziszifusz módjára ugyanazon problémák újbóli kezelésére elpazarolni, ha alaposabb és egyszeri komolyabb végiggondolással akár végleges megoldást is találhatunk.
Kapcsolódó anyagok:
A megelőzés művészete (Szilágyi László cikke)
Videófelvételek a konferencián elhangzottakról
A konferenciát a Visegrad Fund, a Nemzeti Civil Alap, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatta az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.
