Fogyasztás rogyásig

  • 2019. december 10.
  • Abigail
Szerző: 

Csapataink árharcban állnak. A vesztésre álló klímacsata miatt csak a bevásárlóközpontokban röpködnek ugyan a mínuszok, de a karácsony előtti konzumáláshoz ez pont elég. A kiterjesztett Black Friday-valóság csápjai mélyen a tárcánkban matatnak. És közben szorongunk mindentől: a rengeteg információtól és a nagy kínálattól is, tehát vásárolunk. Aztán szorongunk, mert költöttünk. A megokosodott fogyasztó álom csupán. Hol van már a „Nincs karácsony Corvin nélkül” békéje? A kereskedelemnek a mostani helyzet álomszerű. Kérdés: észrevesszük-e?

 

 

Minálunk – hála Istennek – még nincs hálaadás, így nem kell éjfélkor beállni a sorba (vagy bérsorállót fizetni, vésze­sen csökkentve a várható árelőnyt), hogy a Black Friday hajnalára kelve kiadós kiadásokba verhessük magunkat konkrét közelharcok árán. De mert bennünket sem ejtettek a fejünkre (vagy ki tudja), a fekete hétköznapból fekete mindennapokat csináltunk. Mert miért lenne a Black ­Friday egy pár órás péntek, amikor lehet hosszú hónap is?

A kereskedelem elemi igénye, ha vannak erőforrásai, elképzelései, innovációi, hogy fenntartsa a vásárlói igényt, mégpedig egészen addig, amíg lehet, mondja Kovács Gergely, a Nielsen piackutató és -elemző cég ügyfélkapcsolati menedzsere. Vagyis amíg a vásárló szeret és tud is vásárolni, addig októberben is meg fogja venni a csoki Mikulást, és februárban a csokinyulat. Addig a Black Friday is eltarthat két hétig vagy akár egy hónapig, és az advent sem december elején, hanem november közepén fog kezdődni. „Ebben az elnyújtott ünnepi folyamatban a kereskedői és gyártói igény az erősebb, de a fogyasztói hajlandóság nélkül ez nem menne” – mondja Kovács Gergely. Hozzátéve, hogy az állandó „akciózás” élményét az olyan kevésbé frekventált időszakok is erősítik, mint az iskolakezdés már a nyár közepén, vagy a tavaszi kerti munkákat megelőző periódus, ami sokszor már januárban elkezdődik a hipermarketekben.

Becker György reklámpszichológus, a BME és az ELTE címzetes docense szerint a novemberben kezdődő akciódömpinget egy „normatív elem”, a karácsony ma­gyarázza, hiszen ilyenkor ajándékot illik venni a sze­retteinknek, a hozzátartozóinknak, sőt: a bejárónőtől a titkárnőig mindenki kap valamit. „Az viszont, hogy akciók vannak, lényegében egy humbug, mert az akciók folyamatosak. Az emberben viszont van egy erőteljes késztetés, hogy jól járjon. Ez a jól járás azonban a mai posztmodern VUCA-világban (volatile – gyorsan változó, uncertain – kiszámíthatatlan, complex – bonyolult, ambigous – bizonytalan) roppant nehéz” – mondja a reklámpszichológus.

Törőcsik Mária közgazdász, egyetemi tanár úgy látja, a Black Friday idején olyan erővel vetik bele magukat az emberek a vásárlásba, mintha mi sem történt volna, mintha ingyen adnák a hiteleket, és tényleg csak egy kattintásba kerülne a 24 havi részletfizetés. Mindenhez könnyű hozzáférni, de a törlesztés könnyűségéről nem beszél senki. „A fogyasztásmánia, a túlzott fo­gyasztás, a még több legyen, még nagyobb legyen, még többet tudó legyen mindig fontos jellemzője volt az embernek. De közben megjelent az ellentrendi hatás, miszerint légy letisztultabb, legyen kevesebb tárgyad, ne legyenek eldobott élelmiszereid. Ez utóbbiak a lassítás mega­trendjei.” 

Becker György azt mondja, a fogyasztás mára szorongáscsökkentő aktussá vált. Amíg régen a vásárlást a szükség elve alapján elterveztük, addig ma nem csak olyasmit veszünk, amire szükségünk van. A vásárlást önjutalmazásra, örömszerzésre is használjuk.   

 

Majmok jobban tudnák

 

Ha valakit ledorongoltak a munkahelyén vagy volt egy koccanása hazafelé, a következő gesztussal vesz magának valamit, mondván: „Nem lehetek ennyire lúzer, megérdemlem!” A szorongáscsökkentésben viszont lehet egy öngerjesztő elem is, amikor az ember hazamegy és azt kérdezi: „Kellett ez nekem?” És megint szorong, mert rosszul döntött. Az üzletek „jól járás”-üzenete erre reagál: „Nem döntöttél rosszul, jól jártál, kedves fogyasztó, hiszen csak neked, csak itt, csak most a legjobbat, legolcsóbban sikerült vásárolnod.” De ez egy végtelen hülyeség, hiszen mindenki tudja, hogy nem csak neki, nem csak ott és nem csak akkor. Ez a zsugorított valóság, amikor karácsony előtt az óragyártó kiírja: készleten az utolsó darabok, következő szállítás márciusban.

A kereskedelem zsugorítja a világunkat, és mi rávetődünk minden ajánlatra, mint macska a falon fickándozó lézerpontra. Akkor is, amikor van időnk, és semmi sem sürget.

A reklámpszichológus szerint a túl nagy választék is kellemetlen, mert elbizonytalanítja a fogyasztót. Amikor háziasszonyok körében vizsgálták, mekkora kínálatból vesznek többen, kiderült, hogy ha hatféle lekvár volt, egyharmaduk vásárolt, de csak kevesebb mint egytizedük, amikor két tucatból választhattak. Akkor az volt a benyomásuk, hogy nem tudnak jól dönteni. A VUCA-világot az információrengeteg jellemzi, és ebben még a politikai elit sem mindig igazodik el az egyetemi docens szerint. Aki Rosling Tények című könyvét idézve elmondja, a szerző egy G7-es csúcstalálkozón megkérdezte a világ vezetőitől: mennyivel több gyerek születik a harmadik világban? Senki sem találta el. Csak 1,5-2-szer több gyerek születik ott, mint a fejlett világban, mert óriási fejlődés zajlott le. Ma már iskoláztatni próbálják a gyerekeket, és 80 százalékuk megkapja az oltásokat is. „Az információbőség időszakában félreinformáltak az emberek. Rosling szerint az állatkerti majmok jobb eredménnyel találnák el, mi történik a Földön, mint a G7-ek.

A majmok tudniillik mindenféle plusz­információ nélkül is nagyjából 30 százalékos pontossággal trafálnak telibe. Hogy várhatjuk el az egyszeri fogyasztótól, hogy eligazodjon, főként a fake news korában? Kínában például több százezer tagja van a 50 Cent Armynak, ahol a haza­fias netizenek (internetpolgárok) az államtól kapnak fizetést az álhírek terjesztéséért. Mivel egyre kevésbé vannak abszolút értékek, ez megint csak arra sarkall minket, hogy kapaszkodjunk a családba, a barátokba, és erősek legyenek az olyan szimbolikus aktusok, mint a karácsonyi ajándékvásárlás.”   

 

A racionalitás hiedelme

Felmérések szerint, ahogy Nyugat-Európában, úgy idehaza is folyamatosan emelkedik azoknak a fogyasztóknak a száma, akik nem vagy kevésbé tervezik meg pontosan a költéseiket. Míg 2014-ben csaknem háromnegyedük konkrét büdzsével rendelkezett, amit bevásárlásra fordított, addigra ez az érték 2018-ban 47 százalékra zsugorodott. Ez azt is jelenti, hogy a fogyasztók több pénzt költenek el a kiskereskedelemben, hiszen kedvezőbbnek ítélik meg pénzügyi kilátásaikat. „Ha megkérdezzük a fogyasztót a személyes pénzügyi helyzetéről, munkahelyi kilátásairól és költési hajlandóságáról, amit mi egy 200 pontos fogyasztói bizalmiindex-skálán mérünk negyedévenként, azt látjuk, hogy nagyjából 80 pont körül járunk. A 2010-es években ez az index 30 pont körül mozgott, és az európai átlag most is 70 és 90 pont között van. Tehát a magyar fogyasztó felzárkózott az európai élmezőny aljához” – állítja Kovács Gergely. Vagyis a magyar fogyasztó ténylegesen többet költ, mint korábban, de jobban is érzi magát anyagi szempontból.

A magyar vásárló egyébként mindig is ártudatos volt, ami azt jelenti, hogy azt és ott vásárolt, amit és ahol kedvezőbb áron megkapott. Egy felmérés szerint a vonzó és érdekes akciók mindig is a vásárlással kapcsolatos legfontosabb szempontok között voltak. Négyből három kelet-európai fogyasztó még ma is az egyszerű árakciókat tartja a legmegfelelőbbnek.

A fogyasztók egy jelentős része nem balga, hanem nagyon is vigyáz a pénzére – ezt mondja Becker György is. Az okoseszközeit használva megnézi, hol mi a legolcsóbb. A plázák egyik nagy elektronikai áruháza egyébként éppen arra panaszkodik, hogy odamennek a vásárlók, kinyitják, megtapogatják, szétszedik a terméket, aztán megköszönik, visszarakják, és megrendelik az interneten Csehországból kevesebb áfával. És sokkal jobban járnak. „Az ember törekszik a tökéletes észszerűségre, de persze nemigen sikerül neki. A teljes racionalitás hiedelem. Az ember csak szeretne észszerűen működni, de a gondolkodását képek vezérlik, és ha a hirdetésekben vagy a másik embernél valami vonzót lát, ami felkelti a figyelmét, akkor elkezd vágyni rá. Ismeri a tárgy attribútumait, de nem a tulajdonságait veszi meg, hanem a következményeket. Azt az élményt, amit a használat, a látvány okoz neki.”

Az élményvásárlás igénye Kovács Gergely szerint új tendenciaként figyelhető meg a magyar vásárlói szokásokban. Az ár-érték arány és a hatékonyan tervezhető vásárlás mellett ma már ez a harmadik legfontosabb szempont. Kutatások bizonyítják, hogy a boltbeli aktivitások, kóstoltatások, termékkihelyezések mindenképpen fokozzák a vásárlási hajlandóságot. Vagyis a kereskedelem elemi érdeke, hogy találjon valami témát, legyen az a Halloween, az advent, a karácsony vagy akár az iskolakezdés. „Ha ezek a körülmények – olcsóság és élményszerűség – együtt állnak, a magyar fogyasztó hajlandó egyre többet fogyasztani” – mondja a piackutató cég szakembere. 

 

A cikk folytatódik!

A teljes cikk az alábbi linken érhető el:

nepszava.hu