Április 29-én, hétfőn kezdődik el az IPBES üléssorozata Párizsban

  • 2019. április 29.
  • Abigail
Szerző: 

Tudásrendszerek összefogására van szükség

Tudósok és pásztorok párbeszéde, azaz  új tudásszintézis alapozza meg a fenntartható fejlődéshez szükséges döntéseket

Az IPBES, az ENSZ hátterű, biológiai sokféleség megőrzésével foglalkozó tudósokat tömörítő kormányközi világszervezet az emberiség tudásrendszereinek szintézisét tűzte ki céljául, amellyel új utakat tör annak érdekében, hogy minél jobban megalapozza a fenntartható fejlődéshez szükséges döntéseket.

Magyar kutatók az IPBES vezetői paneljében

IPBES-ben a magyar kutatóknak, ezen belül is az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak kiemelt szerepe van, hiszen széles hazai részvétel valósul meg a társadalom-, élet- és természettudományok szakértői részéről egyaránt. Az IPBES legtöbb szakértői bizottságában, illetve vezetői paneljében is dolgoznak hazai kollégák, az Ökológiai Kutatóközpontból Dr. Török Katalin, Dr. Molnár Zsolt, Dr. Báldi András vesznek részt a 2019. április 29- május 5. között megrendezésre kerülő párizsi plenáris ülésen.

Bennszülött és helyi tudás

Az IPBES nem csak a tudomány tudását szeretné használni a biológiai sokféleség, a természet és a természet ’szolgáltatásai’ kapcsán, hanem azt a tudást is, ami évezredek, évszázadok alatt jött létre azon helyi (bennszülött, tradícionális) közösségekben, akik a tájak erőforrásait igen gyakran fenntartható módon használják. Ezt a tudást többféleképpen nevezzük: hagyományos ökológiai tudás, vagy bennszülött és helyi tudás.

A tudomány nem elég ahhoz, hogy megmentsük a Földet: tudásrendszerek összefogására van szükség

A kutatócsoport állítása szerint a tudományos kutatás nem elég ahhoz, hogy hatékony és etikus javaslatokat fogalmazzon meg az emberiség jóllétét biztosító természeti erőforrások védelme, felhasználása kapcsán. A rió-i Biológiai Sokféleség Egyezmény megalakulása (1992) óta e helyi, hagyományos tudást egyre gyakrabban ismerik el, mint a természet egyfajta bölcs hasznosításának tudástára, sőt gyakorlati tapasztalatok tára. Azaz a természet védelme kapcsán ez a tudás hasznos. Pásztorok, hagyományos gazdálkodók, halászok tudása ez. Más szavakat, más fogalmakat használ, mint a tudomány, de a tudományhoz hasonlóan tesztel, ellenőriz, így megbízhatóvá válik. Felvetődhet, de nem, ez a tudás nem a múzeumba való, hiszen folyamatosan alkalmazkodik a globális változásokhoz, és emiatt nem avul el, sőt innovatív megoldásokat tartalmaz a természeti erőforrások használata, illetve a természetvédelmi területek megfelelő kezelése kapcsán.

Pásztorok tudása a nagy ökológiai világkérdések megválaszolásában

Az IPBES-ben az első olyan világprogram, amiben ezt a helyi hagyományos tudást olyannyira komolyan veszik, hogy a tudománnyal együtt használják a nagy ökológiai világkérdések megválaszolásában. Molnár Zsolt az MTA-nál egy olyan kutatócsoportot vezet, ahol ennek a tudásnak a dokumentálása, ill. egyféle újraértelmezése a fő cél. A kutatócsoport hazánkon kívül Erdélyben, Szerbiában, Mongóliában és Iránban is kutat.

A jó kompromisszumokhoz közös gondolkodásra van szükség

Nagy szükségünk van erre a közös tudásalkotásra például az olyan összetett kérdések kapcsán, mint a hagyományos legeltetés. Hazánkban több százezer hektáron folyik olyan legeltető gazdálkodás, ami gazdasági haszna mellett elengedhetetlen bizonyos természeti értékeink megőrzéséhez. Csakhogy a pásztorok azt mondják, hogy „mi a jószág száján át látjuk a növényeket”. A természetvédők pedig például a ritka fajok, illetve az élővilág sokféleségének szemüvegén át. A két tudásrendszer másképp lát, és a látottat máshogy értékeli.

A világ egyik legrangosabb tudományos szaklapjában, a Science-ben tavaly megjelent egy tanulmány, ami fordulatot szeretne előidézni az ember és a természet viszonyában, mégpedig azért, mert ez a kulcsa annak, hogy milyen állapotba hozzuk magunk körül a bolygót- mondta el Molnár Zsolt, botanikus, etnoökológus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a cikk egyik társszerzője.

A tudósok más világnézetből, más kulturális szemüvegen át látják a világot, mint azok, akik a világ kevésbé urbanizált részein, az elődeiktől örökölt, évszázados tudás alapján még ma is viszonylag „hagyományos” módon művelik a tájat, legeltetik a Hortobágyon vagy a szavannákon a jószágaikat vagy halásznak egy kis horvát vagy indonéz szigeten. Méghozzá azért, mert ebből élnek. Ezt a tudást hagyományos ökológiai tudásnak hívjuk. A cikk a tudomány és a hagyományos tudásrendszerek összefogását sürgeti, méghozzá újfajta módon.

Korábban a hagyományos ökológiai tudást gyakran úgy vették figyelembe a tudósok, hogy a helyi emberek tudását tulajdonképpen átkódolták a tudomány logikájába, így azonban sok ökológiai és kulturális tartalom elveszett. A megjelent cikk azt javasolja, hogy használjunk különböző „szemüveget”, perspektívát, amikor az ember természettel való együttműködését vizsgáljuk. A tudomány a saját adatait a saját logikájával, míg a hagyományos tudás hordozói az ő tudásukat az ő saját logikájuk szerint tehessék be a közös tudásba.

Szerencsére már egyre több módszert fejlesztettek ki arra, hogy azután e két tudásanyagot közös lépésekké lehessen formálni. Molnár Zsolt kutatócsoportja hazánkban, Erdélyben, a Szerémségben és Mongóliában vizsgálja pásztorok és gazdálkodók hagyományos gazdálkodását, ill. azt az ökológiai tudást, amire ez a gazdálkodás alapoz. Mint hangsúlyozza, ez a tudás ugyan régi, de nem elavult. A modern világunkban számos esetben ez a több száz éves tudás az egyik alapja a globális változásokhoz való alkalmazkodásnak.

Ilyen a természetvédelmi kezelés, a biogazdálkodás vagy a környezeti nevelés. Az IPBES az ENSZ tudomány és politika közötti kormányközi plattformja, amelynek jelenleg 132 ország tagja. Fő célkitűzése, hogy a tudomány olyan alapokat biztosítson a politikának, amely megalapozza a megfelelő döntéseket a legfontosabb ökológiai kérdésekben: a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata,

-az ember hosszútávú jólléte, valamint

-a fenntartható fejlődés érdekében. Az április 29 és május 5-e között Párizsban megrendezésre kerülő plenáris ülésen a biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatások különböző aspektusát tárgyalják.

 

Forrás: MTA Ökológiai Kutatóközpont