Ha nehezen is, de itt a tavasz. Elolvad a hó, láthatóvá válnak újra az illegális szemétlerakók. Az embernek nagy kedve támad takarítani, rendet csinálni. Néha még az is eszünkbe jut, hogy "valami nagy-nagy tüzet kéne rakni". Itt kezdődnek a bajok.
Az Amerikai Egyesült Államok 50 tagállama közül nem sok akad amelynek példája követésre érdemes volna - a fenntarthatóságtól a világnak ezen a részén állnak talán a legtávolabb. Van azonban ennek a hatalmas kiterjedésû országnak egy kicsiny szeglete a keleti part közelében, az Északi-Appalache vonulatai között, amely e tekintetben is meglepõen jó eredményeket tud felmutatni.
Magyarországon több városban probálkoztak a szelektív hulladékgyûjtéssel vagy önerõbõl vagy pályázati pénzek segítségével, a nyugati rendszereket másolva. Útközben derült ki, hogy nincs hova tovább lépni, ugyanis Magyarországon a feldolgozás, újrahasznosítás feltételei hiányoznak. Közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik Gödöllõ városa is, ahol 1993-ban körülbelül 10 ezer lakost közvetlenül érintõ szelektív hulladékgyûjtési kísérletet indítottak el a PHARE program keretében.
Ebben az írásban a szelektív gyûjtések kábulatába esett magyar városoknak villantanánk fel néhány lehetõséget, melyek a hulladék megelõzése szempontjából bírhatnak alapvetõ jelentõséggel.
A Tetra Pak Debrecenben és Gyõrben indított akciót nemrégiben. Cél: a dobozolt tej iskolai bevezetése, a kis fogyasztók "megdolgozása", a Tetra Pak és a csomagolóanyag arculatának megteremtése. Mindehez a világcég természetesen bedodta az illõ PR-csomagolást: az akciót önzetlen aggódásból, szociális, egészség- és környezetvédelmi érzékenységbõl font masnival bugyolálta gondosan be.
"A mi környezetvédelmi tudatosságunk, a tejüzemek és felhasználók tudatosságához hasonlóan annyira nyilvánvaló, mint amennyire szükséges."