Volt egyszer egy vegyimûvek, annak egy enyvgyára kincses Baranyában. Az enyvgyárnak egy enyvgyári lerakója, rögtön a húsipari és bõripari veszélyeshulladék-lerakó mellett. Ide hozták a vegyi mûvekbõl a sûrû szaftot, ami mindenféle tetra-, penta-, hexa-, stb. klórozott anyag üstmaradéka volt. Nehogy megfeküdje valaki gyomrát, adtak hozzá oldószernek egy kis xilolt is.

Egy ügyes szakember megállapította, hogy van itten egy vízzáró agyaglencse, aztán késõbb kiderült, hogy a klórbenzol nem víz. Egyszer aztán a teflonmentes bádoghordók elrohadtak. Persze nem a klórbenzoltól, cáfolták a szakemberek, hanem a rozsdától. Meg hogy nincs szivárgás, meg hogy "virágzik az akácfa a hordók felett", meg hogy "vaklármát csaptak a Pécsi Zöldek". Nem veszélyes az a klórbenzol, a vegyimûvek dolgozói minden nap ezt kenik a kenyerükre, és nézd milyen makk-egészségesek... hát igen, akik ma itt dolgoznak, azok nem a régiek, de micsoda kérdés az, hogy volt-e nyomonkövetéses egészségügyi vizsgálat?! Hogy a telepet fél évente új kutyák õrzik? Hát igen, ezek olyan kóbor kutyák, befogadjuk õket, õrzik a telepet, jönnek-mennek meg hullanak... hát ilyen a kutyasors!

Aztán egyszer mégis veszélyes lett a klórbenzol, kiderült, hogy terjed a talajban. Gyorsan, gyorsan meg kell semmisíteni, gyorsan, gyorsan kell egy égetõt építeni! Lesz munka, lesz pénz, az összes Mari néni meg Pista bácsi itt fog dolgozni! A villányi borvidéken ettõl lesz mazsola, a harkányi gyógyfürdõ fellendül, mert a gyógyvíz meg a dioxin együtt igen-igen hatásos! Senki ne hallgasson a zöldekre (mér' nem mennek ezek a Murourára!).

Szóval dioxin nem is keletkezik és különben sem árt senkinek. A feleségem otthon azzal sózza a húslevest, a kéménybõl csak vízgõz jön, az anyagmegmaradás törvénye itt nem érvényes, a technológia már nagyon fejlett, csiribí-csiribá, volt veszélyes hulladék, nincs veszélyes hulladék! Ha van is, messze van, mert a magas kémény messzire szórja. És a veszélyes hulladék pénzzé válik...