Szeptember elején nagy felháborodást váltott ki az online értékesítéssel foglalkozó vállalkozások körében egy törvénymódosítás. Az új szabályozás elméletileg bennünket, fogyasztókat próbál megvédeni a spam-ek áradatától. Gyakorlatilag azonban úgy tûnik, hogy a kereskedõk online marketingjét lehetetlenítette el, miközben semmivel sem lett kevesebb a postaládánkba érkezõ potencianövelõ reklámlevelek száma.
Rudolf Wiedner osztrák származású hulladékos szakemberrel egy konferencián ismerkedtem meg. Már akkor is sokat beszélgettünk, figyelemre méltó dolgokat mondott hulladékról, hasznosításról, üzletpolitikáról. Több hazai céget tömörít a tulajdonában lévõ HUKE cégcsoport, amely sok tekintetben kiemelkedik a magyar közszolgáltatói piac átlagos színvonalából. Elhatároztam, hogy az elsõ adandó alkalommal felkeresem.
Zitáék pesti értelmiségi házaspár egy iskolás és egy óvodás kisgyerekkel. Bár Zita megfogalmazásában „nem velejükig zöldek”, sok zöldnél mégis zöldebbek, ugyanis nincs autójuk.
Van az úgy, hogy néha leltárt készít magának az ember. Számvetést, kvázi. A normális ember például akkor, ha változó korba ér - a magamfajtának megteszi, ha a jogszabály változik. Maradjunk abban, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok „erõteljes” átírása miatt indíttatást éreztem a visszatekintésre. Ökológiai fogyasztóvédõként ebben a témában elsõsorban a termékek környezet-egészségvédelmi hatásaival, és fõleg az azzal kapcsolatos fogyasztói tájékoztatással foglalkoztam. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a reklám a fogyasztás motorja – a másik, hogy a jó környezet helyes fogyasztói döntéseket feltételez. Magyarán: harcostársaimmal figyeltük a reklámokat, és ha megtévesztést sejtettünk, a jogot hívtuk segítségül.
Lehet, hogy korainak tûnik Magyarországon „nulla hulladék”-ról beszélni, amikor még a szelektív gyûjtés is csak kevesek számára érhetõ el. Mégis ezt fogjuk tenni. Ennek pedig az az oka, hogy már most el kell kezdenünk magasabbra helyezni a lécet. Az ugyanis nyilván egyértelmû mindenki számára, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem elegendõ. Nem elegendõ, mert a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet. Akad azért még egy két apró gikszer ebben a fogyasztói/termelõi struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élõhelyek, elszennyeztük a levegõt, a talajt, a vizeket, megszûnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvõképességünkbe vetett hit is csökken, stb. A hulladékkérdés sem választható el ezektõl a problémáktól, nem lehet a rendszerbõl kiragadva „megoldani”.
A HuMuSz összefoglalója Szabó Imre miniszter úr részére
Tisztelt Miniszter Úr!
2007. szeptemberében röviden összegeztük Fodor Gábor miniszter úr számára, hogy - a HuMuSz szerint - melyek a közeljövõ legfontosabb hulladékgazdálkodási feladatai. Mivel az elmúlt másfél évben a legtöbb területen nem történt érdemi intézkedés, javaslatainkat megismételjük. A felsorolt pontok mindegyikében maximálisan lehet számítani ránk, szakmai és „mozgalmi" eszközökkel is szívesen megteszünk bármit, ami a „hulladékos paradigmaváltást" elõsegíti!
Megjavíttatni vagy újat venni? Számunkra nem kérdés!
http://javitomuhelyek.humusz.hu
A HuMuSz azért indította ezt a lapot, mert alapvetõ környezetvédelmi érdekünk, hogy a kezeink között megforduló eszközöket minél tovább használjuk, hogy mindent megjavíttassunk, amit meg lehet, hogy minél késõbb váljanak hulladékká használati tárgyaink, eszközeink, gépeink.
A HuMuSz arra kér mindenkit, hogy gazdagítsa ezt az adatbázist, küldjön be mûködõ szervizekrõl szóló adatokat. Az adatbázisról észrevételeket, javaslatokat szívesen fogadunk!
Alkalmam volt a rádióban vitázni a környezetvédelmi tárca államtitkárával. A téma kedvenc masinánk, az elektromos PET-zsugorító volt (ld. Zsugorítás és begyûjtés). Az államtitkár igazi sikertörténetbe kezdett, hogy ez majd megoldja a mûanyaghasznosítás összes gondját, és hogy mennyivel kevesebb CO2 kerül a levegõbe a szállításkor a kisebb térfogat miatt, satöbbi.
250-bõl végül 132 illegális hulladéklerakókat felszámoló projekt kapott támogatást. Az adófizetõk 1 %- felajánlásaiból származó 250 millió forintot a KvVM még 100 millióval ki is egészítette. Lássuk hát tisztán a pályázati rendszert – és aztán az országot is!
Mi lehet az összefüggés? Az alábbi cikk erre próbál választ adni. Persze igazából nem rólam van szó, hanem rólunk. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy a hulladék keretirányelv az összes módosító indítványával együtt halálosan unalmas olvasmány, mégis miért lehet érdekes számunkra.